Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett

0.

2015. Szeptember 5. 

- Boldog szülinapot kedvesem!- Cirógatta meg valaki arcom, majd puha ajkai érintkeztek arcbőrömmel. Halk kuncogás hagyta el ajkaim, majd lassan kinyitottam szemeim. Pislogtam párat, majd miután megszoktam a reggeli fényviszonyokat oldalra fordítottam fejem, hogy rápillantsak. Smaragd zöld szemei csak úgy csillogtak a reggeli napsütésben, rózsaszín csókolni való ajkait egy széles mosolyra húzta, vállig érő göndör haja kócosan állt fején, ami arra utalt, hogy még az előbb ébredt. Nyújtóztam egyet, majd felültem, s közelebb másztam hozzá. 

- Boldog szülinapot!- Mosolygott rám, majd jobb kezét felemelve arcomból kisöpörte a barna hajtincseket, majd egy gyengéd, de annál inkább szenvedélyes csókba forrtunk össze. Bal kezem csupasz felsőtestére helyeztem, jobbal pedig hajába túrtam, amit gyengéden meghúztam. Ő egy morgással tudatta velem élvezi tetteim, amit szüntelenül folytattam. Egy hirtelen mozdulattal ismét az ágyon feküdve találtam magam ő pedig felettem tornyosult. 

- Mit szeretne ma csinálni az ünnepelt?- Mosolyog rám huncutul, majd arcát nyakamba temette és az ott lévő bőrfelületet kezdte el nedves csókokkal hintette be. 

- Hmmm...- Morogtam miközben lábaim meztelen derekára tekertem, így még közelebb érezhettem őt magamhoz. Kezeim hátára vezettem, majd egészen le fenekére, amibe gyengéden bele markoltam. Imádtam fogdosni kerek tökéletes fenekét, amit erőszeretettel csináltam bárhol is voltunk. 

- Charlotte erre most nincs időnk!- Próbált elhúzódni tőlem, de nem nagyon engedtem meg neki. 

- Kérlek csak egy kicsit!- Nyöszörögtem alatta. Harry mintha meg sem hallotta volna kérésem fejtette le magáról lábaim, majd kikelt az ágyból. Ahogy végig néztem meztelen tökéletes testén, ismét elgondolkodtam mivel érdemeltem ki ezt a görög félistent, de választ ismét nem kaptam. Magamra húztam a takarót, majd bal oldalamra fordultam és elvettem a telefonom az ágy melletti kis szekrényről. Miután feloldottam a képernyőjét egy rakat üzente és értesítés fogadott, mind jókívánságokat tartalmaztak családtagjaimtól és barátaimtól. Hihetetlen ez a nap is elérkezett, hivatalosan is felnőtt lettem! 

- Mos harag van?- Lépett az ágy mellé a már felöltözött Harry, majd leguggolt az ágy mellé. Nem válaszoltam csak tovább nyomkodtam a telefonom. 

2015. Október 18. 

- Na, mit gondolsz?- Mosolyog rám egy 1000 wattos mosollyal Niall miután meghallgattam új dalukat, ami a Perfect névre hallgatott. 

- Őszintén?- Vontam fel játékosan az egyik szemem, majd végig néztem a négy fiún, akik vissza fojtott lélegzettel várták válaszom. 

- Imádtam!- Mosolyogtam rájuk, majd felálltam a kényelmes kanapéról és közelebb sétáltam hozzájuk. 

- Tudtam, hogy tetszeni fog!- Mosolygott rám Harry, majd közelebb jött és egy szoros ölelésbe vonva megölelt. Mosolyogva raktam kezeim nyakába, majd beszívtam bódító parfümének illatát.  

2016. Január 20.

Harry már lassan két hete a messzi Los Angeles-ben van. Minden egyes nap beszélgettünk vagy üzenetben, vagy hívásban, de az egyik sem olyan mintha itt lenne velem, és erős karjaiba zárva tartana. Ám két nappal ezelőtt kaptam egy olyan üzenetet, ami teljesen magam alá tett. Az üzenetben csak annyi állt "Én nem bíznék meg ennyire benne", majd pár képet kaptam, ami szemmel láthatóan Harry és Kendall épp élvezik egymás társaságát, talán már nagyon is. A fekete hajú lány az én szerelmem ölében terpeszkedett karjai Harry nyakában pihent, a fiú pedig szorosan tartotta őt csípőjénél fogva. Majd egy másik képen épp csókot váltottak, ami ezernyi darabokra törte össze szívem. Azóta ignorálom őt sem az üzeneteire sem a hívásaira nem válaszolok. Csak ülök a közös házunk kanapéján egy hatalmas tál fagylalttal és vagy már harmadszorra nézem újra a szerelmünk lapjait, de könnyeim megállíthatatlanul folynak végig arcomon. A zár kattan egy hatalmas ajtócsapódás, majd pár perc múlva felettem állva néz le rám aggódó tekintettel. 

- Jézusom, Charlotte mi történt?- Guggol le elém, majd kezeit combomra teszi és apró köröket rajzolt ujjaival nyugtatás kép. Nem mondtam semmit telefonomért nyúltam, majd megnyitottam a üzenetet, s kezébe nyomtam azt. Figyeltem minden egyes mozdulatát teste megdermedt arcára kiült a döbbenet. 

- Meg tudom magyarázni!- Dobta félre telefonom, majd ismét rám emelte tekintetét. Szemeim becsuktam, majd ismét egy könnycsepp hullott le arcomról. Lelkem mélyén abban bíztam, hogy azt mondja ez az egész csak vicc és, hogy az nem ő a fényképeken, de ezzel az egy mondattal mindent elárult. 

- Kérlek mondj valamit!- Megtört hangja rántott vissza gondolataimból. Kinyitottam könnyes szemeim, majd a még  mindig előttem guggoló fiúra pillantottam. Nem mondtam semmit a távirányítóért nyúlva kikapcsoltam a filmet, majd felálltam a kanapéról és az emeletre sétáltam. Beérve a szobába fogtam a már össze pakolt bőröndöm, majd távoztam a szobából. 

- Ne hagyj el!- Lépett ki a nappaliból, majd erős karjait körém fonta. Kemény mellkasa hátamhoz nyomódott így éreztem, hogy egyenletlenül veszi a levegőt. Könnyeim ismét útjukra indultak, de nem törhettem meg. Megcsalt és ez jobban fájt minden fizikai fájdalomnál. 

- Szeretlek!- Suttogta fülembe, majd megéreztem nedves arcát, ahogy nyakamba fúrja. 

- Szeretek!- Suttogtam, majd lefejtettem magamról a fiú erős karjait és véglegesen kiléptem a lakásból. Talán hülyeséget csináltam, de abban a pillanatban ezt diktálta szívem.