Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

34. fejezet

Lehet, hogy nem volt jó dolog, de megkönnyebbültem. Sőt, jobban belegondolva még mindig ostobaság volt eljönni Peterrel, de másfelől meg nem éreztem azt, hogy tartanom kéne tőle. Emlékeztem még arra, hogy ha ő feltűnt a színen, a többiek azonnal elrángattak onnan. Meg akartam kérdezni Petertől, hogy miért, de féltem a reakciójától. Rengeteg mindent nem tudtam még.

A telefonom rezegni kezdett, a képernyőn Stiles neve jelent meg. Kérdőn a férfire néztem.

- Felvegyem?

- Ahogy gondolod – vont vállat.

Nem időztem sokat, egyetlen mozdulattal lenémítottam a készüléket, majd a zsebembe csúsztattam.

Az út hosszú volt, több óra. Közben jó pár nem fogadott hívást kaptam Stilestól és Adelinetól, de egyiket sem vettem fel. Stiles egy idő után átváltott SMS-re.

Hol vagy és miért nem veszed fel a telefont?

Peter épp a taxist fizette ki, elhúzott szájjal néztem, ahogyan a pénztárcájából egy rakás papírpénzt húz elő. Bele akartam adni a költségbe, mert nagyon sok volt, de nem hagyta. Végül visszafordultam a telefonom felé.

Jó helyen. Pár nap múlva jövök.

Vedd már fel, légyszi!

Nem érek rá.

Peter visszaindult felém, a taxis pedig elhajtott. A telefonom visszatettem a farzsebembe, az utazótáskám pedig felkaptam. A férfi ellentmondást nem tűrően vette ki a kezemből és elindult a motel felé, ami előtt a taxis letett minket. Első ránézésre nem volt túl olcsó, de túl drága hely sem, az én igényeimnek pont megfelelt. Csak azután esett le, hogy Peternél nincs semmiféle cucc, még egy táska sem. A tekintetem láttán leesett neki, mire gondolok.

- Én már járatos vagyok itt, a holmijaim nagy része a szobámban van, Derekhez nem vittem szinte semmit.

Erre nem feleltem, érdeklődve néztem körbe a portán, miután beléptünk a bejárati ajtón a kellemes melegbe.

A helyiség anyagában a fa dominált, a padló törtfehér kőből volt kirakva. A fal kopott színű fával volt burkolva, mint ahogy a recepciós fülke is. A pult mögött egy harmincas évei környékén járó, szőke nő ült, ahogy beléptünk, felnézett, az arcán lelkes mosoly terült szét.

- Helló, Ellen! – biccentett felé a férfi köszönésképp.

- Szia, Peter! Rég láttalak. Ki ez a kishölgy melletted? – A nő megkerülte a pultot és elénk lépett. Feltűnően végigmért.

- Az unokahúgom – hazudta Peter szemrebbenés nélkül. – Pár napig itt lesz velem.

- Elmúlt már huszonegy? – kérdezte a nő gyanakodva, miközben előhalászott egy szamárfüles spirálfüzetét és a mutatóujja végét megnyálazva belelapozott.

- Még nem, de a felügyeletem alatt lesz. Tudod, hogy bízhatsz bennem, Ellen. – Peter egy titokzatos mosolyt villantott a nőre, aki zavarában elpirult. A Napnál is világosabb, hogy teljesen odavolt a férfiért.

- Rendben, menjetek csak. Megkaphatja a tiéd mellett lévő szobát, a ház ajándéka. – Azzal egy kulcsot nyújtott Peter felé gondosan ügyelve arra, hogy a keze az övéhez érjen, és mielőtt elhúzódott volna, végigsimított a karján.

- Köszönjük – jutalmazta meg Peter egy szemmel látható műmosollyal, ami a nőt idióta vigyorgásra késztette.

A férfi magabiztosan elindult, én meg követtem. Befordult egy folyosóra, felsétált az emeletre, majd a leghátsó szoba melletti ajtót kinyitotta és előre engedett.

- Pakolj ki nyugodtan, a szomszéd szobában leszek – bökött a fejével a jobb oldali, azaz leghátsó szoba felé, majd elment. Az ajtó halkan csukódott be mögötte.

A hajamba túrtam és felsóhajtottam, ahogy körbenéztem a szobában. Határozottan nem volt rossz, úgy láttam, itt nem kell tartani a csótányoktól a takaró alatt. A hatalmas franciaágyon narancssárga huzat volt, ugyanaz az árnyalat, ami a függönyöké és az egyik sarokban elhelyezkedő, puhának tűnő fotelé volt. A bútoroknak szép, sötétbarna színük volt. Az egész hely harmonikusan volt berendezve, kellemesnek tűnt. Benyitottam a fürdőbe, ahol a ragyogóan tiszta csempe, a modernnek tűnő zuhanyzó és a hatalmas tükör vonták magukra a figyelmemet.

Az utazótáskám bevonszoltam az ágy elé, de végül úgy döntöttem, nem nagyon pakolok szét. A legszükségesebb dolgokat elővettem, majd úgy döntöttem, megigazítom a lehelletnyi sminkem és a frizurámat. Ezzel elbabráltam egy darabig, majd mikor elfogadhatónak nyilvánítottam magam, leültem az ágy szélére a telefonommal a kezemben. Stiles továbbra is nyugtalan üzenetekkel bombázott. Mindegyiket végigolvastam, és azon gondolkoztam, hogy válaszoljak-e, amikor valaki halkan kopogott.

Peter nyitott be. Most valahogy olyan másnak tűnt. Amióta elhagytuk Beacon Hillst, levetkőzte a cinikus, lekezelő modorát és átváltott egy udvarias, finom stílusba, amivel egészen meglepett. Nem gondoltam volna, hogy képes ilyen is lenni, a bunkóságával jobban meg tudtam birkózni.

- Nincs kedved lejönni velem a bárba? – kérdezte, vállával az ajtófélfának támaszkodva.

- De, megyek. – Felálltam, felkaptam a kulcsot és kiléptem mellé a folyosóra. Amint bezártam a szoba ajtaját, Peter elindult lefelé a lépcsőn. Ezúttal a lenti folyosó vége felé tartottunk. Az ablakon kinézve megállapítottam, hogy már rendesen kezdett esteledni.

A bár is hangulatos volt, itt is a narancs és a fa domináltak. Az egyik fal mellett hosszú pult húzódott el rengeteg felé itallal, előtte a bárszékeken már jó páran ültek. Néhány asztalnál hátrébb kártyáztak, a háttérben halk zene szólt. Peter úgy tűnt, rengeteg mindenkit ismer. Az emberek lelkesen üdvözölték őt, mintha hiányolták volna.

- Mit kérsz? – pillantott le rám a férfi, miközben a bárpulthoz lépett. – Nyugodtan válassz alkoholosat, nem fogják ellenőrizni a korodat, ha velem vagy.

Pár perccel és még jó pár üdvözléssel később egy pohár vodka-naranccsal a kezemben ültem az egyik bárszéken, mellettem Peter egy különleges nevű italt kavargatott. A tekintetem egy fekete függönnyel leválasztott helyiség felé siklott, ahonnan zene és jókedvű férfiak hangos párbeszéde szűrődött ki.

- Az mi? – kérdeztem Petert mit sem sejtve. Ő épp, hogy csak egy pillantást vetett a kérdésem tárgya felé, majd teljes higgadtsággal válaszolt.

- A klub. Nem ajánlom, hogy bemenj oda, hacsak nem szereted a sztriptízt és az erőszakos szexet.

Leesett az állam és éreztem, ahogyan elvörösödök. Hogy volt képes ilyen semmitmondó arccal kijelenteni ezt, mintha csak a napi időjárásról beszélne? És egyáltalán... bele akarok gondolni, hogy miért ismerik itt őt ennyire?