Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

4. fejezet

Beacon Hillsnek egyetlen nevezetesebb szórakozóhelye volt, ahová több környező városból is bejártak az emberek. Ez a hely volt a Victim, ami lényegében egy diszkó volt, és csakis hosszas kérlelés után lehetett rávenni arra, hogy bevessem magam a vonagló, izzadt, hangos tömegbe. Péntek este volt, és a suliból jó páran itt tervezték tölteni az idejüket, köztük Scott a barátnőjével – akivel jóformán még nem is beszéltem - és Stilesszal együtt, aki engem is elrángatott, hogy ne legyen egyedül.

Scott és Allison táncoltak, Stiles velem együtt a bárpultot támasztotta, és ketten osztoztunk egy méregdrága, színes koktélon. Nem figyeltük őket, elvoltunk azzal, hogy kizárjuk a tömeget, és a zenét túlüvöltve próbáltunk kommunikálni. Végül két koktél és egy pohár Jack Daniels's után Scott tűnt fel előttünk.

- Nem láttátok Allisont? Azt mondta, vesz valamit inni, várjam meg ott, ahol vagyunk, de ez már lassan negyed órája volt...

Végignéztem a pult mentén, majd megráztam a fejemet.

- Oké... Akkor megnézem a mosdóknál. – Scott ideges volt, és nem is csodáltam.

- Én elmegyek a hátsó kijárat felé – biccentett az említett irányba Stiles.

- Akkor én kimegyek a főbejárathoz.

A srácok bólintottak, úgyhogy elindultam. Az egész helyen át kellett verekednem magam. Mikor eljutottam a célomhoz, majdnem elsírtam magam örömömben.

Kilöktem a nehéz, fém ajtót, és mélyet szippantottam a dohányszagú levegőből. Ide jöttek ki cigizni a bulizók, akik voltak jó páran, úgyhogy fuldokolva, az alkoholtól szédelegve odébb evickéltem. Mikor kiértem a füstből, körbenéztem. Allison nem volt sehol, ellenben... Láttam egy autót. Ugyanazt a fekete járművet, ami előtt pár napja az a bizonyos férfi állt, és pont ugyanúgy, mint most. Végig se gondoltam, hogy mit csinálok, elindultam felé. Megdörzsöltem a karomat, ugyanis a kabátomat ügyesen bent hagytam. Ahogy elé értem, a testtartása nem változott, ám már az elején kiszúrt engem, láttam rajta.

- Helló... Ömm... Nem láttad Allisont? – kérdeztem, és elég szerencsétlenül éreztem magamat. Megrázta a fejét. Csak egy vékony bőrdzseki volt rajta, mint ahogy eddig is, de továbbra sem tűnt úgy, hogy fázna. Szerencsés. Én majd' megfagytam.

- Hát, jó... Azért köszi. – Hátat kellett volna fordítanom neki és otthagynom, mégsem tettem meg. Érdeklődve fürkésztem az arcát. Leengedte a kezeit, és felsóhajtott.

- Menj be, mert megfagysz.

Először szólt így hozzám. A hangja valahogy kellemesebbnek tűnt, mint amikor Stilesékkal beszélt, vagy mint amikor velem az öltözőben. Nem volt benne semmi parancsoló, felsőbbrendű él.

- Az kéne még – ráztam meg a fejemet. – Odabent tömeg van és zaj.

Az arcán egy halvány mosoly tűnt fel, és már biztos voltam abban, hogy nem gúnyos. Bár valószínű volt, hogy csak az alkohol hatására képzeltem oda, visszamosolyogtam. Egy félszeg, szerencsétlen próbálkozás volt.

Ellépett az autótól, és levette a bőrdzsekijét. Érdeklődve figyeltem minden mozdulatát. Egyetlen mozdulattal a vállamra terítette, és a hatalmas anyag alatt szinte eltűntem. Jobb kezével végigsimított a karomon, majd óvatosan, csak az ujjai hegyével megcirógatta az arcomat. Még a levegőt is visszafojtottam, nem akartam megtörni a pillanatot. Végül az ajkát egészen finoman az enyémhez érintette.

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen lesz életem első csókja. Este az ágyamban, tanórákon, szünetekben néha még meg is vitattuk a lányokkal, hogy ki mit gondol. Elképzeltem tengerparton, kávézóban, egy parkban, mindenféle romantikus helyen, amiről egy tini lány álmodozhat. Álmaim hercege volt már szőke, barna, fekete, gazdag, szegény, magas vagy velem egyméretű, volt jófiú és rosszfiú... De ez... ez a teljességgel valódi csók minden ábrándomat felülmúlta... egy ideig.