Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

19. fejezet

Sziasztok!

Mivel ma van a magyar költészet napja (és József Attila 111. szülinapja, ha a matekos képességeim nem csalnak – boldogat neki, a fönti képen figyel titeket, illetve a Tiszta szívvel című versének a kézirata van rajta, amit amúgy nagyon szeretek), úgyhogy hoztam egy részt, hogy ennek örömére itt szennyezzem az internetet. :P Ettől függetlenül holnap is hozok egyet, mert eredetileg akkor raktam volna fel az újat.

(Napi időjárás jelentés, mert már régen írtam: reggel még hűvös volt, de most délutánra szépen kisütött a nap, éljen, éljen. :D)

Másnap reggel megdöbbentő mód szokatlanul frissen keltem. Írtam Dereknek egy SMS-t, hogy hétvégén ráér-e, majd el is tettem a telefonomat gondolván, hogy még valószínűleg alszik. Összekészülődtem, aztán lementem a konyhába, mivel apa általában velem egyszerre indul dolgozni, és olyankor néha el szokott dobni kocsival a suliig.

A kémia terem előtt összefutottam Dannyvel, így együtt mentünk tovább. Szerettem vele beszélgetni, mert nagyon jófej srác volt. Stiles őt is felidegesítette néha, nem csak Adeline-t, ilyenkor általában azon csodálkozott, hogy én hogy nem szoktam soha felhúzni magam rajta. A válaszom erre általában az, hogy hozzászoktam. (Mondjuk tény, hogy néha túlságosan hiperaktív, vagy ha épp Derekkel van baja, akkor azért én sem mindig vagyok közömbös, de ez oda-vissza érvényes.)

Derek a harmadik óra végére sem írt vissza, ami meglepett ugyan, de hagytam. Biztosan dolga volt, majd ha ráér, válaszol. Nem is foglalkoztam vele többet, helyette elindultam megkeresni Stilest. Adeline velem jött – minő meglepetés -, és valami új srácról magyarázott, aki előző este chaten át próbálta meg felszedni őt. Adeline nem szokott neten ismerkedni, ezért őt is elhajtotta, de a srác annyira kitartó volt, hogy a lánynak végül le kellett tiltania őt. Amit csinált, már átment zaklatásba.

Stilest Scott mellett találtuk meg, mint nagyjából mindig. A barátnőm szóba elegyedett az utóbbi sráccal tudván, hogy mi Stilesszal most „nagyon el leszünk foglalva egymással". Azt most biztosra vettem, ugyanis a barátom a tegnapinál is pocsékabbul festett.

- Na mi van, meghaltál? – érdeklődtem a hogyléte felől ilyen felettébb udvarias módon.

- Humoros vagy, Prince – morogta Stiles morcosan.

- Nem poénnak szántam. Szarul nézel ki – jelentettem ki őszintén.

- Köszi.

Hm, nem volt jókedvében. Grumpy cat elbújhatott volna mellette abban a pillanatban. Vállat vontam, és inkább hagytam, mielőtt kirobbantom a harmadik világháborút. Stilesnak ritkán volt rossz kedve, de akkor nagyon.

Lacrosse edzésen nem maradt ott, úgyhogy suli után igénybe vettem a Stiles-taxit. Abban állapodtunk meg, hogy a rendőrségre megyünk. Ő azért, mert dolga van az apjával, én pedig el akartam vinni Rexet sétálni, ugyanis ma szabadnapos volt. Apa hazahozta volna, de ha előbb elmegyek érte, megspórolok neki ennyit.

A portán összefutottunk Mr. Stilinskivel. Tarával, a helyettesével beszélgetett, a nő pont akkor ment el, mikor mi beléptünk az ajtón.

- Sziasztok! Zara, apád ma kicsit tovább bent marad, de Rexet viheted – mosolygott le rám, tudta, mit akarok. Ezután Stilesra nézett. – Fiam, veled meg mi történt?! Már megint fent voltál éjszaka? – rázta meg a fejét rosszallóan. Stiles egy minősíthetetlen pillantást küldött felé.

Gyorsan elköszöntem tőlük, mielőtt belevonnak valami vitába, aztán elhoztam Rexet, és vele indultam el hazafelé. Pechemre elkezdett esni az eső, így csurom vizesen estünk be a házba. Anya köszönés helyett ránk kiabált, hogy ne lépjünk a szőnyegre. Ő volt az egyetlen, aki nem akarta, hogy Rex a házban legyen, mert féltette a festményeit, de apuval meggyőztük. Rex mégiscsak rendőrkutya, elég jól nevelt. Láb- és mancstörölgetés után felhívtam a szobámba, vele töltöttem a délutánt.