Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

10. fejezet

Derek

A férfi nem lepődött meg, mikor a lányt látta feltűnni a területén. Stiles megírta neki SMS-ben, hogy vele van, ha nem hozza el, nem tud sietni, de Derek ragaszkodott ahhoz, hogy minél hamarabb ideérjen. Úgy sejtette, egy ellenséges lény tűnt fel Beacon Hills-ben, és ez nem tűrt halasztást. Na meg... Magának sem merte bevallani, de valami fura okból kifolyólag látni akarta a lányt. Sőt, nem is ő, inkább a farkas énje nem hagyta nyugodni napok óta...

Dereknek fogalma sem volt, miért. A szerelem kimondottan emberi érzés, amit sosem táplálna egy ennyire fiatal lány iránt, ráadásul köze sincs a benne élő farkashoz. Végszóra is, nem ért rá ezzel foglalkozni. Az emberek jönnek és mennek, de most itt van valaki, aki lehet, nem fogja ilyen egyszerűen elhagyni a terepet.

Miközben a két fiúhoz beszélt, a szeme sarkából néha a haját törölgető lány felé nézett. Érezte az illatát... Állandóan vissza kellett térítenie magát az eredeti témához, de a lány mintha ott állt volna mellette, olyan intenzíven érezte a közelségét. Végül megunta a dolgot, és felhívta a fiúkat az emeletre. Éppen Stiles eszmefuttatását hallgatta, amikor egy másik, ismerősebb szagot érzett meg lentről, és nemsokára a hangját is meghallotta. Na, ne... Kelletlenül lehunyta a szemét, de csak egy egészen apró pillanatra, ugyanis eljutott a tudatáig az információ. Egyből Stiles felé fordult, nem érdekelte, hogy még beszélt, félbeszakította.

- Vidd innen a lányt! Most! – szólt rá élesen, mire a fiú értetlen felháborodással nézett vissza rá.

- Már nem azért, de alig fél órája te mondtad, hogy...

Nem, most nem ért rá erre.

- Itt van Peter – tette hozzá magyarázatképp, majd faképnél hagyta a két srácot.

Ahogy leviharzott a lépcsőn, minél közelebb került a férfihez, aki a lány mellett ült... közvetlenül mellette... Érezte, hogy el kell tüntetnie a közeléből. Meg kellett állnia egy pillanatra, hogy visszaszerezze a kontrollt az alfa farkas felett. Eközben Stiles is elviharzott mellette, a nyomában Scottal, aki vetett egy gyanakvó pillantást Derekre. Valószínűleg rájött, hogy mi történt az előbbi pár másodpercben, és ez Derek egójának egyáltalán nem tett jót. Ő mondogatta mindig Scottnak, hogy hogyan tartsa kordában az erejét, erre pont ő lenne az, aki elveszti...

Szerencsére Stilinski hamar felfogta a helyzet jelentőségét, az ősrégi jeep kulcsával hadonászva sürgette az értetlen lányt. Derek úgy érezte, neki is be kell segítenie.

- Peter! – szólt rá a férfire erőteljesen, majd fejével az emelet felé bökött. Az megforgatta a szemét, majd lassan, ráérősen feltápászkodott, és elindult felé. Pont akkor ért a lépcső aljához, mikor Stiles behúzta a lány mögött az ajtót, és köszönés nélkül leléptek. Dereknek fel se tűnt addig, hogy milyen feszes, ugrásra kész a testtartása, amíg el nem lazultak az izmai. Ez pedig pontosan akkor volt, mikor a lány már nem volt veszélyben.

Peter ajka lusta mosolyra húzódott. Kezeit összefonta a mellkasa előtt, és a korlátnak támaszkodva nézett fel Derekre.

- Szóval ő az – jelentette ki. Dereknek fogalma sem volt, hogy miről beszél. Elővette a legszigorúbb pillantását, és úgy kérte számon a férfit, aki teljesen figyelmen kívül hagyta őt.

- Érdekes, hogy pont egy ember, de megesik. – Mintha csak magának beszélt volna, és élvezte, hogy ezzel az őrületbe kergeti az unokaöccsét. Derek testtartása ismét fenyegető lett, most szánt szándékkal vett fel egyfajta támadó pózt.