Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

8. fejezet

Azt hittem, valami olyasmit fog mondani, hogy menjek el én, mert neki itt dolga van, de meglepetésemre rosszul sejtettem.

- Figyelj... Nem te vagy a probléma, sokkal inkább én vagyok az. A saját érdekedben kéne távol maradnod tőlem, hidd el. - Átváltott valamiféle kérlelő hangsúlyba, már a testtartása sem volt olyan feszült, mint az előbb.

- Az jó, mert nekem meg te nem vagy probléma. Akkor mi itt a baj? - fontam karba a kezeimet.

- Az, hogy ezt rosszul ítéled meg - húzta el a száját. Ő is közelebb lépett hozzám. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogyan felemelte a kezét, végigsimított az arcomon, és a fülem mögé tűrt egy barna tincset. Miért simogatja állandóan az arcomat?

Visszahúzta a kezét, de tekintetével nem eresztette az enyémet.

- Miért nem mosolygsz sose rendesen? - csúszott ki a számon. Éreztem, hogy megint rossz pontra tapintottam, de most istenem... Ennél az embernél van olyan, hogy jó pont?!

- Miért baj, hogy nem mosolygok? - kérdezett vissza.

- Mert nem szeretem, ha morcos vagy - feleltem, és figyeltem a reakcióját. Pár másodpercig kifejezéstelen arccal nézett rám, majd lassan, megfontoltan válaszolt.

- Nem vagyok morcos.

Na, dehogynem... De mit kell ezen gondolkodni? Felsóhajtottam.

- Nem hagynád, hogy eldöntsem, mit akarok? Ha nem jön össze, akkor ez van. Nem hiszem el, hogy amiatt a kilenc év miatt problémázol ennyit - fontam karba a kezeimet. - Megan Fox és Brian Austin Green között tizenkét év korkülönbség volt, George Clooney és Stacy Keibler között pedig tizenhat. Most nem azt mondom, hogy vegyél feleségül - tettem hozzá gyorsan -, hanem hogy ne akarj lerázni. Stiles és Scott is kilenc évvel fiatalabbak nálad, akkor velük miért beszélsz?

- Nem beszélek veled? Akkor most mit csinálunk szerinted? - meredt rám, és újra összefonta maga előtt a karjait.

Meguntam, hogy vele vitatkozzak.

- Stiles, én megyek, ha nem jössz, akkor így jártál - kiáltottam el magam, majd elindultam kifelé. Pár másodperc múlva meghallottam a raktár ajtajának nyílását, és Stiles hangját. Gondoltam, várok kint a rendelő előtt egy kicsit, hátha kijön, és így is lett. Mikor meglátott engem, megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Hálaistennek nem mentél el... - állapította meg a nyilvánvalót, és beállt elém. - Még mindig nem akarsz erről beszélni?

- Mit beszélnék róla? - kérdeztem vissza.

- Figyelj... - kezdett volna bele valamibe, körbenézett, majd inkább megragadta a csuklómat, és elkezdett maga után húzni. - Csak gyere!

Figyelmen kívül hagyta a méltatlankodásomat, átrángatott magukhoz - szó szerint. Mr. Stilinski még nem volt otthon, így elbabrált egy ideig az ajtó kinyitásával, de aztán meg sem állt a szobájáig. Amíg én otthonosan elterültem az ágyán, ő leült az íróasztala előtti székbe. A háttámláján támaszkodva nézett le rám.

- Mi az? - kérdeztem ingerülten. Hazudtam volna, ha azt mondom, nem zavart, hogy ebbe bele akar szólni.

- Mit csinálnál, ha Derek össze akarna jönni veled? - Fürkésző pillantással méregetett, kíváncsisággal vegyes aggodalommal.

- Hogyhogy mit csinálnék?

- Belemennél?

Pár másodpercig csöndben gondolkoztam, majd végül lassan bólintottam. Stiles a hajába túrt, és nagyon szenvedő arcot vágott.