A szerelem varázsa(Befejezett)

Epilógus

Hellohello! Tudom tudom későn hoztam ezt a részt ami mellesleg az utolsó. Nehezen válok meg ettől a sztorimtól, de egy újat szeretnék kezdeni, amit már le is forgattam a fejemben. Nem tudom mit szólnátok hozzá, ha inkább egy másikba kezdenék. Várom ezzel a kapcsolatban a kommenteket. 

Nagyon jó olvasást kívánok ehhez a részhez is!♥

- Tudom, hogy képtelenség, de akire én gondolok az.....

- Kicsoda Leila?

- .....Loyd.

A szerelmem arcán nem tudom hány érzelem futott át, de az biztos, hogy egyszerre érzett dühöt és kételyt.

- És ebben biztos vagy?

- Igen.

- Honnan?

Nem válaszoltam csak elmentem a fürdőszobába és egy rejtett zugból elővettem egy köteg papírt. Visszamentem a szobába és Luke elé hajítottam az ágyra.

Ő csak zavartan nézett rám, aztán pedig a papírokra.

Pár másodperc után felvette őket az ágyról és olvasni kezdte őket.

- Tőle kaptad ezeket? - kérdi dühösen és gyűri össze minden.

Némán bólintok.

- Nem gondoltad volna, hogy el kellett volna mondanod? - ordít.

- Azért, hogy úgy viselkedj mint most? - kiáltok vissza.

Nyílik az ajtó.

- Srácok mi ez a kiabálás? Zeng az egész ház tőletek. - jön be Zayn álmosan a szobába.

- Semmi bátyó. Menj vissza aludni. Majd holnap elmondok mindent. - megyek az ajtó felé, hogy becsukjam.

Zayn először az ideges Luke-ra, aztán pedig rám néz.

- Rendben. Jóéjt. - csókol homlokon.

- Neked is.

Becsukom utána az ajtót és Luke-ra nézek, aki ideges markolássza a haját és leül az ágyra.

- Pont ezért nem mondtam el. Nem akartam tönkre tenni mindent köztünk. Már egy ideje nem jött se üzenet se semmi. Most pedig elrontottuk a szülinapodat azzal, hogy ennyire kíváncsi vagy pont most.

Meggyötörten rám néz és csak ennyit mond:

- Bocsánat Leila, hogy próbálok vigyázni rád; te pedig titkolózol előttem. Most szenvedélyesen szeretkezhetnénk, ha én ezt már akkor tudom, mikor ezek történtek.

- Még mindig nem érted.

- De értem. Te nem érted meg, hogy mi egy kapcsolat. A bizalmon és az őszinteségen alapul. Az pedig, hogy egy ilyen nagy dolgot nem mondtál el igenis fáj. - fejezi be a mondatát és idegesen vágja hozzám a papírfecniket.

- Sajnálom.

- Én is. - mondja és már nincs is a szobában.

A könnyeim maguktól kezdenek el hullani. Nem törlöm le őket.

Érzem a fájdalmat ami neki okoztam ezzel.

Pedig csak őt akartam védeni.

Lassan közelítem meg az erkélyt. Kinn érzem a lány esti szellőt.

Körbe nézek és látom, hogy egy ember pont most fordul be az utcasarkon.

Luke.

Megígértem nekik, hogy nem megyek el többet tőlük, de nem bírom ezt a fájdalmat.