Heeey heeey! Sok késés után itt az újabb rész. Sajnálom hogy hétvégén nem hoztam, de sok dolgom volt. Remélem még mindig velem tartotok és érdekel a folytatás. Jó olvasást.
Leila szemszöge:
1 hét telt el a koncert óta. Egyedül vagyok. Nem éreztem ezt azóta mióta nem találkoztam újra Vele. Hiányzik valaki törődése és szeretete. Nem is valakié, inkább pont, hogy csak az Övé.
Hétfő reggel van és még mindig úgy kelek fel s alá a házban, mint egy zombi.
- Jó reggelt!
- Neked is Carol.
- Jaj Leila ne csináld már. 1 hete tart ez nálad mióta újra láttad. Szabadnapot kaptunk. Nem mozdulunk ki egy kicsit?
Nem válaszoltam. Annyit láttam, hogy jár a szája, de a szavai nem jutottak el az agyamig.
- Hallod Leila? - kalimpál a kezével a szemem előtt.
- Mi? - rázom meg a fejem.
- Azt kérdeztem, hogy nem mozdulunk ki?
- Ja. De. Mehetünk.
- Hát velem így biztos nem jössz.
A kijelentésére magamra nézek és meglátom, hogy csak egy póló és bugyi van rajtam.
- Menj fürödj meg, öltözz fel és csinálj valamit a fejeddel és a hajaddal. Utána mehetünk.
Egy bólintással jelzem egyetértésemet és már ott se voltam.
2 óra múlva már Carol mellett álltam készen arra, hogy elmenjünk egy csajos napra.
A városban megcéloztunk pár ruhaboltot. Én jó sok fekete cuccot vettem, amit drága barátnőm szóvá is tett, de közben tudja, hogy nem szeretem a színes ruhákat, így nem nyaggatott sokáig. Kész ellentétek vagyunk. Ő bolondul a színes cuccokért én nem. Ő szőke én barna. Ő nyitott én zárkózottabb. És még sorolhatnám, hogy milyen sok mindenben különbözünk.
A ruhaboltok után benéztünk a Starbucks-ba és megittunk két kávét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mivel még csak délután 4 óra volt, így elmentünk a közeli parkba sétálni. Megbeszéltük, hogy mikor hazaérünk akkor filmeket fogunk nézni és pattogatott kukoricát enni.
Ez a tervünk kudarcba fulladt mikor Carolt felhívta a pasija, hogy nincs kedve e átmenni hozzá.
Addig unszoltam, hogy nem fogok unatkozni, míg belement, hogy egyedül hagyjon.
Hazafelé már egyedül sétáltam. Ekkor már 7 óra volt és kezdett sötétedni. A lábaimat gyorsan szedtem és 2 perc alatt már otthon is voltam.
Mikor beértem a házba, furcsa volt mert nem emlékeztem arra, hogy a szobám ajtaját becsuktam volna. Lassan közelítettem meg a helyiséget és mikor kinyitottam az említett szoba ajtaját egy nem várt személy állt a nyitott erkélyajtóm ajtajában és a várost kémlelte.
- Te mit keresel itt?
Semmi válasz.
- Hogy jutottál be? - teszem fel a következő kérdést miközben lassan leteszem a cuccaim és közelítek felé.
Semmi válasz.
- Jól vagy?
Semmi válasz.
Kezdeném feladni mikor hirtelen megfordul és a szemei könnyesek.
Időt sem hagy egy újabb kérdésre, letámadja az ajkaim...............
