Helloo! Sajnálom, hogy ilyen sok idő után hozom a kövi részt, de nem nagyon értem rá. Remélem még mindig velem vagytok és olvassátok ezt a fejezetet is. Jó olvasást!
Leila szemszöge:
A nap meleg sugarai keltettek fel szombat reggel. Ahogy felébredtem semmi fáradtságot nem éreztem, kialudtam magam. Az elmúlt napokban nem történt semmi érdekes, de ez a mai nap az éveim során szerintem a legrosszabb volt. Amilyen jól indult ez a szombat, olyan rossz lett a vége.
Luke-al már napok óta csak beszélgetünk, mert még mindig itt vannak Rómában. Mivel elmaradt az egyik városi látogatás, így azt az időt itt töltik. Luke valamiért mindig leráz. Azt mondja, hogy sok a dolga a koncertek és az interjúk miatt. Úgy érzem hazudik.
Egyik nap pont láttam őt. Egy lánnyal sétált a városban. Szép volt. Nálam kicsit kisebb. Fekete hosszú haja volt, amit begöndörített. Nálam ezerszer jobban nézett ki, a karcsú termetével és a szép szemeivel. Carolnak amint aznap elmeséltem ő egyből lek*rvázta. A boltban a barátnőinknek is ez volt a véleménye, de szerintem csak egy gyönyörű lány.
Ez volt 3 napja, hogy láttam őket.
Azóta ha a bátyámmal találkozok és látom Őt, akkor csak nézzük egymást és mondunk egymásnak egy sziát.
Nem értem Őt, pár napja még megint velem akart lenni, most meg barátnője van állítólag akivel akivel komoly a kapcsolata, de közben ha tud mindig engem bámul és mosolyog vagy a szájába harap.
Ma pedig, amint meglátogattam Őket egy kisebb sokk fogadott. Mindenki a nappaliban ült és szomorú fejjel néztek rám. Még az a lány is ott volt. Fruzsina.
Zayn szólalt meg először:
- Luke kórházba került. Egy vámpírvadász megsebezte és az előbb vitték be.
Amikor a szavak eljutottak az agyamig már a fal mentén csúsztam le a földre és potyogtak a könnyeim.
Nem bírtam sokáig. Már fel is pattantam. Elkezdtem futni a kórházunk felé, ahova minket (vámpírokat) szoktak bevinni.
Az ajtón belépve meg se kellett kérdeznem, hogy hol van. Csak végig rohantam a folyosón az illatát követve.
Berontottam a szobába és ott feküdt. Az arcán egy nagy vágás volt, amit már lefertőtlenítettek és a hasa körbe volt kötve.
Lassan közelítettem meg az ágyát, egy székre leülve csak figyeltem Őt. Nem is tudom mennyi ideig voltam ott, de óráknak tűnt.
Nem volt erőm már nézni Őt, így hát elővettem egy lapot, egy tollat és elkezdtem írni:
Szomorú vagyok kicsit
Nem értek cukim semmit,
Lehet nálad már semmi reményem
De csak mosolyodért,hangodért élek.
Mikor a szádba harapsz az olyan vadító
Elájulok tőle mert nézni olyan jó,
Mindig előttem van a gyönyörű kék szempár
Innentől kezdve nekem végem már.
Ha szívdöglesztően nézel
A sok lány közül én is éljenzek,
A mosolyod se semmi
Arra csak hűhá-t tudok mondani.
Ezt a kis szöveget leraktam az ágya mellett lévő asztalra és elhagytam a helyiséget.
Úton hazafelé eldöntöttem, hogy még holnap egyszer elmegyek hozzá, utána pedig elköltözök Rómából.
Ma este amint elmondtam az ötletem Carolnak nagyon szomorú lett, de megértette. Megfenyegetett, hogy mindennap beszélnünk kell különben megkeres és megver.
Ezen csak mosolyogni tudtam, de belementem.
(A zenét ajánlom innentől hallgatni♥)
Másnap visszamentem a kórházba. Lassan mentem végig a folyosón. A szobába belépve kicsit meglepődtem.
Ő még mindig ott volt, ahogy tegnap. Nem mozdult. Annyiban volt más, hogy a többiek ott voltak. Mindenki. Az 1D és az 5SOS is. Plusz még a lányok és Fruzsi is.
Nem szóltam semmit. Csak lassan az ágyhoz sétáltam és néztem Őt.
Zayn engem nézett, megérezte, hogy búcsúzni jöttem. Ezt szóvá is tette:
- NEM MEHETSZ MEGINT EL!
Rákapom a tekintetem és én is kicsit magasabb hangon visszaszólok neki:
- MIÉRT NE? HISZ ELVAGYTOK NÉLKÜLEM IS. LUKE-NAK PEDIG ITT VAN FRUZSI.
- EZ NEM IGAZ. SZÜKSÉGÜNK VAN RÁD. A CSALÁDUNK TAGJA VAGY. LUKENAK PEDIG RÁD IS SZÜKSÉGE VAN.
- NEM ÉRDEKEL. TUDOD, HOGY ÚGY SE TUDNÉK ITT MARADNI.
- DE IGEN. CSAK NEM AKARSZ. NEM LÁTOD MIT ÉS KIKET HAGYSZ MAGAD MÖGÖTT?
- LUKENAK ITT VAN FRUZSI. NEKTEK MEG EGYMÁS. NE NEVETTESS ZAYN. ÍGY IS ÚGY IS ELMEGYEK TUDOD JÓL.
- DE MIÉRT? MOST HOGY MEGINT FELVETTED VELÜNK A KAPCSOLATOT ÉS LUKE-AL EZ TÖRTÉNT AKKOR MEGINT LE KELL LÉPNED?
- ÉN CSAK...NEKEM CSAK EL KELL MENNEM ÉS KÉSZ.
- PERSZE MERT AZ EGYSZERŰBB, MINT MEGBESZÉLNI A DOLGOKAT. IGAZAD VAN LEILA. DE SEMMI FOGALMAD SINCS, HOGY MILYEN ÉRZÉS ELENGEDNI EGY TESTVÉRT, BARÁTOT, SZERELMET, ÚGY, HOGY NEM IS TUDOD HOL VAN, ÉL E MÉG, MIT CSINÁL, MI TÖRTÉNIK VELE.
Erre már nem válaszoltam. Lassan Fruzsihoz sétáltam és a fülébe súgtam a következő szavakat még akkor is ha tudtam, hogy a többiek is hallják:
- Vigyázz rá!
A lány csak mosolyogva bólintott, én pedig lassan elindultam az ajtó felé, mikor egy gyenge hang megszólalt:
- Ne menj Leila.
A kezem megállt a kilincsen és hátrafordultam. Lukenak nyitva volt a szeme és engem nézett. A szemeim megteltek könnyel, így gyorsan kiviharoztam a szobából.
A folyosón még hallottam Luke szavait:
- Ne engedjétek el!
- Zayn miért ment el? Miért engeditek?
- Srácok állítsátok már meg!
- LEILAAAAA!!!!!!
YOU ARE READING
A szerelem varázsa(Befejezett)
VampireLeila Berger és Luke Hemmings szerelme. Különleges lények, furcsa történések, csalódások és örömök egy történetben!
