A szerelem varázsa(Befejezett)

22.fejezet - Vissza?!

Heeey heeey! Hogy vagytok drágák? Itt van a következő rész. Először is szeretnék köszönetet mondani, hogy ennyien olvassátok a történetem. Szuperek vagytok*-*. Másodszor pedig, holnap április elseje, így készüljetek és féljetek. Jó bulit a holnaphoz és a mostani részhez pedig jó olvasást kívánok!

Leila szemszöge:

Az elhagyatottság.

Sok fajta jelentése van, de én itt a magányos életre értem ezt a szót.

Véleményem szerint mindenki átélheti ezt az életében, hogy egyedül van.

Senki nem segít neki.

Senki nincs mellette.

Senki nem támogatja.

Én is ezt érzem most. Róma határán állok és csak nézek a semmibe. A szívem a fáj, a fejemben gondolatok kavarognak,  a testem fáradt és a táj pedig...a táj pedig csak önmagában gyönyörű látvány. Ahogy a nap lassan bukott le a hegyek mögött.

Nem tudom mi, de valami visszatartott. Nem bírtam átlépni a határt. Tudom, hogy ha ezt a lépést megteszem akkor a makacsságom győzni fog és soha nem jövök ide vissza. Azt is tudom, hogy az az érzés ami visszatart az nagyon erős, de még nincs elég erőm visszamenni hozzájuk, így egy hotelben szállok meg.

Napokat itt töltök, amik végtelenségnek tűnnek. Carol tud mindent. Nem adta ki másnak a helyem, így bármikor visszamehetek. Szerinte ez az egész hülyeség volt, hogy megint hirtelenül döntöttem. De hisz ismer. Tudja, hogy ilyen vagyok.

A hotelben összesen 5 napot töltöttem. Kedd reggel mire visszaértem Rómába már ezerrel sütött a nap. Az albérletbe beérve üresség fogadott. Carol nem tudhatta, hogy ma jövök vissza, így biztos elment dolgozni.

Gyorsan kipakoltam és átöltöztem. Egy fehér szakadt rövidnadrágot, egy fekete toppot és fekete converse-t vettem fel napszemüveggel.

Kilépve az ajtón megcsapott a fülledt meleg. Már a szememen is volt a szemüveg és így sétáltam az üzlet felé.

Beérve a boltba egy kis belépőt akartam szervezni, így gyorsan lekaptam egy felsőt a helyéről és Carolhoz mentem jelenetet rendezni, úgy hogy ne ismerjen fel ezért is öltöztem így és vettem fel napszemüveget.

- Már elnézést hölgyem, de hogy képzelik ilyen drágán adni ezt az egy felsőt? - emelem fel a hangom és mutatom meg az árát a ruhának.

- Megbocsásson hölgyem, de ha ez az ár van rajta akkor kérem ezt fizesse ki vagy tegye vissza és fáradjon ki.

- De hisz ez hallatlan....Tudja ki vagyok én? - kérdem sipítozva már, így mindenki a pult mögül rám néz.

Majdnem elröhögtem a barátnőim fején, de tartottam magam.

- Nem. Ki maga?

- Hát fel se ismersz te ribi? - kezdek el röhögni, mire Carol hülye fejet vág.

Már kezdene mondani valamit, mire leveszem a szemüveget.

A fejét le se tudnám írni úgy meglepődött. Megkerülte a pultot és megölelt.

- Te hülye idióta.

- Köszönöm drága barátnőm. - nevetek.

- Hogy hogy itt vagy?

- Ma jöttem vissza.

- Örülök neki. - mosolyog. - Ennek hallatára pedig ünneplünk.

- Egyet értek. Lányok jöttök ti is?