A szerelem varázsa(Befejezett)

20. fejezet - A séta

Halihóó! Egy kis késés után itt a kövi rész. Remélem tetszeni fog ez is. Jó olvasást! ♥

Leila szemszöge:

Másnap gyorsan eljött a 7 óra. A barátnőmnek csak annyit mondtam, hogy sétálni megyek, így menjen át a pasijához. Nem kellett neki kétszer mondanom már ott se volt, mikor én elindultam otthonról.

A tengerpart felé sétálva egy embert se láttam, pedig ezen a részén nagyon sokan szoktak lenni és még rossz idő se volt ahhoz, hogy egy lelket se lássak itt. Pár perc múlva egy fekete alakot láttam meg a tenger szélén. Lassan közelítettem felé. Már csak pár méter volt közöttünk, mikor megfordult és levette a kapucniját.

- Sejtettem, hogy így is fogsz késni.

- Hisz ismersz.

- Nem tudom, hogy ismerlek e még.

Ezen csak halványan elmosolyodtam, de ő nem mutatott ki semmilyen érzelmet.

- Sétálunk?

Lassan elindultam beleegyezésképpen. A csendet pedig ő szakította meg:

- Bocsánatot szeretnék kérni az incidens  miatt.

- Semmi baj.

- De igen is van. Magyarázd el nekem kérlek Leila. Kíváncsi vagyok arra, hogy miért mentél el, hogy miért hagytál el.

- Nem értenéd meg.

- De igen. Csak mond el nekem.

- Rendben. - sóhajtok. - Minden akkor kezdődött mikor azon a bizonyos éjszakán elhagytalak. Az nem azért volt, mert nem szerettelek, hanem mert meg akartalak titeket védeni. Tudtam, hogy erősek és sokan vannak, de csak úgy engedhettél el, ha azt hazudom, hogy nem szeretlek. Sejtettem, hogy ezek után nem fogsz nekem hinni, mikor vissza megyek nektek segíteni, de muszáj volt megpróbálnom. Sikerült, de nem maradhattam veletek. Kockázatos lett volna. Féltem, hogy még életben van egy-két rosszakarónk, így elmentem. Nem gondoltam volna, hogy Zayn-el és a bandával ti is jönni fogtok.

Pár percig a beismerésem után egyikünk se szólalt meg.

- Értem. De miért? Azt tervezted, hogy soha többet nem fogjuk látni egymást?

- Igen. Ezt terveztem.

- Ez elég rossz terv volt. Tudod mennyit kutattunk utánad. Volt,  hogy napokat nem aludtam csak futkorásztam a közelben lévő városokban. Bíztam benne, hogy megtalállak, de egy év után feladtam. Ilyenkor mindig a legrosszabbra gondoltam, de mégis bennem volt a remény, hogy talán még is élsz még valahol.

- És mint látod itt vagyok és beszélgetünk.

- Igen. Itt. Leila?

- Tessék?

- Szerinted újra tudnánk kezdeni?

- Nem tudom Luke. Ha igen akkor nekem ahhoz idő kell.

- Igen sejtettem. De ha van remény akkor én próbálkoznék.

- Tudom.

A komoly beszélgetésünk után még sokáig kinn voltunk, sétáltunk és értelmetlen dolgokról dumáltunk, mint régen.

Hosszas csend után egy újabb "értelmes" kérdést tett fel:

- Szerinted hideg a víz?

Ezen úgy felnevettem, hogy percekig csak az én röhögésemet lehetett hallani.

- Most mi van?

- Szerintem igen. Bár ki tudja. Nézd meg. - nevettem.

- Oké. Akkor szerintem inkább kihagyom. - fordul el.

De mire észbe kapnék már előttem áll, a karjaiba kap és befut velem a vízbe.

- Eleresszelek?

- Neee. Luke, nehogy megmerészeld.

- Kinevetsz még?

- Igen. - nevetek.

Még jobban lejjebb engedett úgy, hogy már a seggem majdnem benne volt a vízben.

- Még mindig?

- Nem nem nem. Csak vigyél ki.

Halványan elmosolyodott és kivitt a partra.

Amint a lábam a talajt érte Luke már nem volt mellettem. Jó pár méterrel állt tőlem. Jól sejtette, hogy dühös leszek, így inkább elmenekült.

- Luke Hemmings. Most meghalsz. - mondom dühösen.

Egészen a part másik feléig futottunk ahonnan már indultunk lassan haza, de előtte még gyorsan megcsapkodtam őt.

Luke hazakísért és az ajtóból elköszönve otthon a jó meleg várt.

Az ágyamban fekve kaptam még egy utolsó üzenetet amire elaludtam:

Aludj jól hercegnő! ♥