A szerelem varázsa(Befejezett)

24. fejezet - Emlékek

Sziasztok! Már itt is van a következő rész, de nem tudom, hogy meddig folytassam. Nem kértelek meg titeket még ilyenre, de szeretném ha leírnátok, hogy legyenek e következő részek és, hogy van e valami ötletetek, hogy hogyan folytassam. Előre is köszönöm és itt a rész. Jó olvasást. ♥

Luke szemszöge:

Az érzés mikor tiszta szívből szeretsz valakit  az elmondhatatlan.

Annyi mindenen keresztül mentünk Leila-val, hogy  már magam se tudom ő mit érez irántam.

Most pedig itt ülök az ágyamon és vissza emlékszek az első találkozásunkra, mikor megláttam.

  Átnézek és egy velem egy idős lányt látok fekete bikiniben. Ha jól láttam köldök pc-je van és egy tetkó a kezén és a lapockáján. Egyszer csak megindul rohanva a medence felé és beleugrik. Mi csak figyeljük őt. Ezek szerint ő volt az akivel Greg beszélt. Játszott még egy kicsit a kislánnyal és leállította a zenét a teraszon,de akkor már csak én voltam kinn. Felém nézett és szemeztünk egy darabig és a pc-jét is nézem, amin elvörösödik,mikor Greg szólt neki.  

Az emlék hatására elmosolyodtam.

Aztán az emlékképek sorban jelentek meg a fejemben.

Mikor áthívott a vihar miatt:

Meglepett, hogy Leila áthívott,de megértem. Nagyon fél a vihartól,sőt egyedül is van itthon. Mikor beszélgettünk nem figyelt rá, így eltudta engedni magát és nem is félt annyira.

Most pedig itt alszik előttem. Hallom egyenletes szuszogását és szívverését. Vigyázni fogok rá. Akkor is ha magamtól kell megvédnem. Ezt megígérem.

Mikor megmentettem magától az ördögtől és később elhagytam:

Haza vittük Leila-t és Gregnek elmondtuk, hogy megtaláltuk egy sikátorban. Muszáj volt neki hazudnunk. A házunk utána beérve én egyből a szobámba mentem a srácok pedig Ginának és Lilianának mesélték, hogy mi történt. Én pedig csak feküdtem az ágyamon. Hirtelen kicsapódott az ajtó és ott volt az egész banda.

- Luke? El kell mennünk. - mondja szomorúan Ash.

- Tudom. - mondom könnyezve. - Ma elkezdek pakolni és indulhatunk holnap reggel.

- Rendben. - mondja Ash és kimennek a szobából.

Az estémet azzal töltöttem, hogy levelet írtam Leilának. Másnap pedig kora reggel a repülőn ültünk kivételesen, mint a rendes utasok.

De talán a legszebb emlékem mikor visszatértem Londonba és ő ott várt a repülőtéren:

A repülőről leszállva a rajongók már sikoltoztak. Vigyorogtam és autogramokat osztottam a srácokkal, mikor egy olyan lányt láttam, aki olyan ruhában volt mint én. Úgy tűnik összeöltöztünk. Rám nézett mikor felismertem őt még napszemüvegen keresztül is. Leila volt az.

Bámultuk egymást mikor levette a szemüveget és teljesen megbizonyosodtam róla, hogy ő az. A rajongóknak mondtam, hogy elnézést, de átengednék e. A kérésemnek engedtek és arrébb álltak. Felém rohant én pedig megpörgettem őt a levegőben. Elmondtam halkan neki mindent és bevallottam, hogy nagyon hiányzott és szeretem. Ő is elmondta, hogy mi volt vele az egy hónapban és, hogy én is hiányoztam neki és szeret.

A könnyeim már folytak, de össze kellett szednem magam mert tudtam, így nem mehetek le a többiekhez és bevallani minden ami az elmúlt 24 órában történt. Legfőképpen Zayn-től félek. Igen még mindig itt vannak velünk és még mindig hiányzik neki a húga, így minél előbb el kell neki és a többieknek mondanom.

Minden bátorságomat összeszedve lementem hozzájuk.

- Mondanom kell valamit.

Erre a kijelentésemre mindenki tekintete felém irányult és kíváncsian várták, hogy mivel folytatom.

- Leila visszajött.

Ahogy ez a mondat elhagyta a számat mindenki egy emberként kezdett el beszélni, kivéve Zayn. Ő csak ott csendben maga elé meredve ült és engem bámult.

- Ne támadjátok, így le. Tudom hihetetlen és nem tudjátok mit kezdjetek vele, de elmesélem, hogy történt. Mikor egyik nap bulizni voltunk észrevettem őt pár lánnyal. Nem beszéltem vele. Aztán késő este elmentem hozzá és reggel megbeszéltünk pár dolgot. Pár perc és itt lesz.

Ezután senki se szólalt meg. Lefagyva ültek és próbálták felfogni, hogy mit mondtam az előbb.

Pár perc se kellett és egy kopogást hallottunk.

- Gyere. - kiáltom.

Nyílt is az ajtó és Leila félénken jött be a nappaliba.

Nem szólalt meg senki csak bámulták őt. 

A csend pár perc múlva Zayn törte meg, hogy kiviharzott a helyiségből. Leila szomorúan nézett utána és követte is őt.

Leila szemszöge:

Tudtam, hogy nem lesz könnyű visszajönnöm. Azt is tudtam, hogy egyszer találkoznom kell a bátyámmal és a barátaimmal.

Így elmentem hozzájuk. A várt reakció kínosabb volt, mint amire vártam. A bátyám kirohan a nappaliból a többiek meg kussolnak. A testvérem után szaladtam ki az udvarra.

- Zayn? Kérlek ne haragudj.

A bátyám lassan megfordul és dühös mégis szomorú tekintettel rám néz.

- Nem csinálhatsz ilyet, hogy ha kedved támad csak úgy felbukkansz. Oké, hogy elmész, de legalább tartanánk a kapcsolatot és nem búcsúzkodnánk folyton. Elegem van Leila. Most azért jöttél, hogy később megint elmenj vagy végre itt is maradsz?

- Igazad van. Ezt most megérdemeltem. Azért jöttem vissza mert VISSZA akartam jönni és itt maradni veletek.

- Szeretlek Leila. - közelít felém és ölel meg.

- Én is téged bátyó.

Később bementünk a többiekhez és mikor már feloldódott a hangulat olyan volt minden, mint régen.

A beszélgetést egy ablaktörés zavarta meg......