A szerelem varázsa(Befejezett)

3 fejezet-Zavar

2015.Aug.7.Kedd

Luke szemszöge:

Ma is mint majdnem mindennap reggel korán elkészültünk,hogy tudjunk menni vadászni.

Tudom sokan úgy tudjátok,hogy a vámpírok embereket ölnek meg minden,de mi nem.Mi csak állatokat.Jó nem mintha ez jó cselekedet lenne,de inkább azokat mint az embereket.Akik emberereket ölnek azokat mi is próbáljuk megölni.Vagy csak mint most,távol lenni tőlük.Erősebbek nálunk,mert ők mással ,,táplálkoznak".

Mi pedig most megyünk vadászni.Hallom,hogy Leila beszél Greg lányával.A kislány pár napig elmegy a barátnőjéhez aludni.Többet már nem hallhattam mert elindultunk.Előtte láttam,hogy mennek az úton,így gyorsan Leila-nak címzett levelemet odavittem az ajtóhoz.

***

Futok mint valami őrült.Ez a legjobb.Olyan gyorsan tudsz futni ahogy csak akarsz és semminek se mész neki mert jó képességeid vannak.A csapattal a tisztás melletti fáknál találkoztunk benn.Kicsit lettünk csak mind véresek.Nagy vadra támadtunk,így ilyenkor mindig olyanok vagyunk.Még pár percet beszéltünk mikor pár méterről lépteket hallottunk.Azt hittük csak valamilyen állat,így nem foglalkoztunk vele.De mikor odaért hozzánk meglepődtem.

Leila.

Mi meg itt véresen,koszosan állunk.Nagyon szép szemekkel.

Én reagáltam először és azt mondtam amit leírtam neki a levelemben:

-Remélem nem fogsz félni tőlem,ha megtudod az igazat.

Leila csak nézett rám a mogyoróbarna szemeivel.Félt.

Leila szemszöge:

Ledermedtem.Nem tudtam mit csinálni.Még álltam ott egy darabig mikor úgy döntöttem futnom kéne inkább valamerre.

Így hát megfordultam és futottam.Nem jöttek utánam szerintem.

Kiértem a tisztásra amikor éreztem,hogy mögöttem állnak.

Féltem.Nagyon tőlük.

-Kérlek Leila beszéljük ezt meg.-kérlel Luke

-Nem.Hagyjatok békén.

-Leila.-kérlel újra.

-Nem.Menjetek a közelemből.

Néztem,hogy merre tudnék menni,de nem láttam semmi olyan utat amin innen tudtam volna a haza utat.

-Engedjetek el.-mondom rémülten.

Luke nagyot sóhajtott.Gondolom beletörődött,hogy nem fogom meghallgatni.

-Arra menj egyenesen és hazaérsz.-mutat az erdő egyik irányába csalódottan.

Én csak bólintok és gyors léptekkel megyek abba az irányba amerre mutatott.Vissza se néztem.

10 perc múlva hazaértem.Nagyot sóhajtottam.Megnéztem keresett e valaki:

1 nem fogadott hívás

Greg volt.Fél órája hívott.Gyorsan visszahívtam.

Beszélgetés:

G:-Szia Leila.Látom láttad,hogy hívtalak.Mért nem vetted fel?

L:-Sziaa..bocsi.Kinn voltam és nem hallottam.

G:-Ja.Értem.Csak annyit szerettem volna,hogy nem tudok hazamenni ma.Remélem el leszel egyedül addig.

L:-Persze.Nem baj.Mikor jössz?

G:-Holnap délután.Remélem nem baj.

L:-Dehogy marad ha maradnod kell.Majd beszélünk akkor.

G:-Perszee.De mennem kell.Szia.

L:-Oké.Szia

Beszélgetés vége

Nagyot sóhajtottam.Elvégre nem mondhattam neki,hogy ne jöjjön mert kérdezte volna,hogy miért,baj van?!!.Így inkább egyedül leszek.Igaz félek,de úgy se lesz semmi.Gondolkozni se merek.

Leültem Tv-zni a vacsorámmal.Ahogy látom 7 óra van.Azt vettem észre,hogy nagyon fáradt vagyok,így a kanapén eldőlve el is aludtam.

Luke szemszöge:

Tudtam,hogy ez lesz.Inkább mondtam,hogy menjen még mielőtt jobban félt volna tőlünk.Nem tehettem mást.Nem tarthattam itt.

A bandával hazamentünk és én csak néztem a plafonomat.

-Nem jössz le filmezni?-lép be a szobámba Ash.

-Nem kösz.

-Hááát Oké.-csukja be az ajtót.

Tovább bámultam magam elé és gondolkodtam Leila-n.

Nem tudom,hogy lehettem ilyen barom.

Hirtelen felfigyeltem,hogy alszik.Egyenletes szuszogása és szívdobogása megnyugtató volt számomra.

Vajon mit gondolhat rólam??Rólunk?Azt tudom,hogy fél,de azt nem,hogy tudja e mik vagyunk.

Nem gyötörtem magam a kérdésekkel,így lementem,ki a terasz ajtón és rágyújtottam.A cigi átjárta a tüdőmet.Kicsit megnyugodtam.Hallgattam VOLNA Leila szuszogását,ha nem ébredt volna fel.Átnézek a szomszédba és látom,hogy néz engem.Szemeztünk egy darabig,míg nem kezdett el pötyögni valamit a telefonján.Pár másodperc múlva üzenetem jött:

Nem Lxx

Ennyi volt az üzenetben.Elkezdtem gondolkodni,hogy mi értelme az üzenetének és rájöttem.A levelem válasza.Az üzenetére én is írtam:

Attól még félsz Lxx

Hallottam,hogy csipogott a telója a kezében.Megnézte,elmosolyodott.Pötyögött megint:

Lehet Lxx

Felnéztem és már csak annyit láttam,hogy mosolyog rám kicsit és bemegy.Engem pedig kétségek között hagyott.Egyedül.

##Kicsit rövid lett,de remélem tetszett.Hamarosan a kövi...Kxx ##