A szerelem varázsa(Befejezett)

19. fejezet - Váratlan vendég 2.

Sziasztok! Itt a megígért rész! Örülök, hogy ennyien olvassátok és hogy tetszik! Jó olvasást ehhez a részhez is!

........lassan hátrálunk az ágyhoz amire lelök és felettem helyezkedik el.

A kék szemeibe bámulok amik még mindig könnyesek és duzzadtak.

Már nyitnám a számat, mikor megszólal:

- Én...Én sajnálom.

Mire felfognám a mondatot már nincs felettem.

Az erkély ajtóhoz kapom a fejem és már ott áll. Elindulok felé, de mikor odaérek már leugrik.

Pár percig még kinn maradok és azt a pontot figyelem ahova leugrott.

Nem bírom felfogni ami most történt?

Akkor most mi van kettőnk között?

Azt hiszi, hogy csak úgy bejön ide, letámad, elmond egy sajnálom-ot és és elmegy?

Nem értem őt.

Mire mondta hogy sajnálja?

Miért jött ide?

Miért kavarja fel az életem?

Míg nem találkoztam újra velük, addig legalább olyan életem volt, mint egy rendes embernek.

Embernek éreztem magam.

Most pedig visszatért a régi érzés. Az érzés, hogy mi is vagyok valójában.

A gondolataimat Carol szakította meg:

- Leila itt vagyok. Még se alszom Robert-nél. Hahóóó?! Itthon vagy?

Benyit a szobámba és meglát a földön.

- Úristen Leila. Mi a baj? - kérdi odarohanva hozzám.

Csak a fejemet rázom és folynak a könnyeim az arcomon.

A barátnőm átölel és lassan ringatni kezd.

- Cssssss. Csssss.

Próbál nyugtatni, de kevés sikerrel.

- Gyere csinálok teát. Befekszünk az ágyba és nézünk egy filmet.

Lassan odavezet az ágyhoz utána kimegy teát csinálni.

Pár perc múlva visszajön két gőzölgő csészével a kezében és egy tál popcorn-al.

Befekszik mellém és elindít valamilyen akció filmet.

Nem emlékszem sokra, mert a tea és a popcorn után egyből bealudtam.

Reggel pedig Carolra keltem, hogy véletlenül álmában megrúg.

Ezen csak mosolyogni tudtam, mert sejtettem, hogy csak miattam maradt itt.

Szegényt biztos megijesztettem egy kicsit a tegnapi kinézetemmel és szótlanságommal, így gyorsan elmentem reggelit csinálni.

A rántotta mellett döntöttem egy kis teával.

Miután elkészítettem a fenséges reggelit elmentem halkan felöltözni.

Még egy órán keresztül kinn a nappaliban tévéztem, mikor Carol feje bukkant fel az ajtómnál.

- Jó reggelt! - mosolygok.

- Neked is. - mondja még kómásan.

- Kajálunk?

- Aham.

Gyors reggeli után ő már el is ment dolgozni én pedig itthon maradtam, mert nekem ma még szabadnapom van.

Az egész napom unalmasan telt.

Hol tévéztem, hol ettem, hol pedig csak úgy ültem és olvasgattam.

Délután 3 felé eldöntöttem, hogy elmegyek sétálni.

A sétából hazaérve pedig már este 8 volt.

Carol már a vacsorával várt otthon, ami finom melegszendvics volt.

- Jó éjt!

- Neked is.

Bementem a szobámba és levetettem magamat az ágyra.

De valami nagyon furcsát éreztem magam alatt.

Felkeltem és észrevettem, hogy egy fehér cetli van az ágyon ezzel az üzenettel:

Holnap este 7-kor legyél a tengerparton! Ne késs!