Halihóó! Egy kis kihagyás után visszatértem hozzátok! Remélem kedves olvasó leírod kommentbe, hogy neked mi jut eszedbe az "ölelés" szóról. De nem kezdek nagy litániákba, azt inkább erre a részre tartogatom. Jó olvasást!♥
Az ölelés.
Mindenkinek több minden szó jut erről az egyről az eszébe.
Legyen az biztonság, szeretet, támasz vagy csak egy kis bátorítás stb.
Forró ölelésébe bújva hirtelen elfelejtettem mindent.
Hogy mi vagyok!
Hogy hol vagyok!
Hogy mit érzek!
Egyszerűen csak éreztem a forró, biztonságos ölelését ahonnan nem akartam szabadulni. SOHA.
Egymás karjaiban aludtunk el aznap. Nem kellettek szavak, csak éltünk a pillanatnak. Ez volt az az idő mikor mindent meg kellett volna beszélnünk, de mi csak egész este néztük a másikat és egymás karjaiban aludtunk el.
Kora reggel azt vettem észre, hogy fázom. Hirtelen felültem az ágyban és észrevettem, hogy nincs mellettem senki.
Meztelen talpam ahogy a padlóra ért, kinyílt az ajtó. Hirtelen odakaptam a fejem és ott állt egy szál alsóban, kezében két bögrével.
Rám mosolygott.
Ez az a mosoly, amelynek soha nem tudtam ellenállni.
- Szia.
- Szia. - suttogom vissza.
Lassan közelített az ágyamhoz és adta oda a cappuccinom.
Nem mondtunk semmit egy darabig csak egymással szemben ültünk az ágyon és bámultam őt.
Sokat változott és ezt csak most vettem észre.
A teste sokkal kidolgozottabb lett. A haja megnőtt. A seb amit a vámpírvadász ejtett rajta már nincs sehol.
Megváltozott.
- Leila?
A nevem hallatára befejeztem a bambulást és a szemébe néztem.
- A barátnőd elment már dolgozni. Azt mondta visszamehetsz majd te is.
Bólintottam.
- Beszélnünk kéne.
Még egy bólintás.
- Meddig fogod még rázni a fejed?
Vállrántás.
Erre ő elkezdett nevetni, az üres bögrét kivette a kezemből és lerakta az éjjeliszekrényre.
- Menj öltözz fel, utána majd beszélünk.
Nevetve bólintottam ismét és bementem a ruháimmal a fürdőbe.
Pár perc múlva már felöltözve mentem vissza a szobába, ami már üres volt.
Kinn találtam meg őt az erkélyen.
Lassan mellé sétáltam és megszólaltam:
- Sajnálom. - mondom és felém kapja a fejét. - Nem akartam elmenni. De nem bírtam nézni, hogy ezt csinálta veled valaki. Tudom mindig menekülök, de ez más volt. Nem tőled menekültem, hanem magam elől. Az olyan énem elől, ami heves érzelmeket táplál irántad még mindig.
Nyitotta volna a száját, de folytattam:
- Hallottalak. Hallottalak amint kiáltottál. Majdnem visszafordultam, hogy elmondjak mindent. De nem mertem. Voltam annyira makacs, hogy ismét leléptem és fájdalmat okoztam. Tudom nem bízol bennem, mert bármikor leléphetek. De itt most megígérem, hogy nem fogok többször.
A mesém után a várost néztem. Ébredezik. A nap már felkelt. Az emberek egyre többen és többen lesznek az utcán.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Percekig a nyüzsgő várost nézem, amíg Luke meg nem szólalt:
- Nem kell ígérned semmit. Bízok benned, mert még mindig szeretlek. Fruzsit nem is szerettem igazán. Csak vele akartalak felejteni téged. Tudom alattomos, de barátok maradtunk és megértette, hogy téged szeretlek. Miután elmentél féltem megint, hogy sokáig nem foglak látni, de mégis itt vagy. Én pedig itt mellett az erkélyeden és a várost bámuljuk. De egy kérdést feltennék. Te tetted azt a kis papírt az ágyam mellé?
A kérdés hallatán ránéztem és elmosolyodtam. Ő is mosolyogni kezdett és már tudta is a választ. Bement a szobába és egy összegyűrt papírral jött vissza. Szétnyitotta és ott volt rajta az "üzenet" amit írtam neki. Mindketten a papírt néztük, amelyen a betűk már össze vissza voltak, de még így is ki lehetett olvasni mi van ráírva.
- Valahonnan éreztem, hogy te voltál és reménykedtem is benne.
Ez a mondata mosolyra késztetett.
- Úgy gondolom újra meg kéne ismerkednünk.
- Szerintem is. Kezdésnek tetszett az ágy. - mondja vigyorogva.
- Te idióta. - nevetek.
A pillanat hevében megöleltem őt, de mikor elhúzódtam volna nem engedett.
Így álltunk percekig és én csak mosolyogtam a mellkasába.
Luke Hemmings féle ölelés.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
