A szerelem varázsa(Befejezett)

14. fejezet-Szeretsz?

Úristeeeen! Először is, szeretném megköszönni Vivinek életem első díját még egyszer(remélem erre a történetemre kaptam:D). Másodszor pedig köszönöm a kommentelőimnek akik annyira várják, hogy ez a sztori folytatódjon. Hihetetlenek vagytok. Most pedig szeretnék jó olvasást kívánni. Csók:Kitty

2018. június 05.

Leila szemszöge:

Akkora hőség volt, hogy majdnem megfulladtam. Vagy az csak az izgalom miatt van? Nem tudom. De azt igen, hogy nem alig kapok levegőt és mozdulni se bírok.

Ez az a nap mikor minden eldől.

A saját kis tervem amivel életeket menthetek.

Loyd már a kapunál vár az össze többi társunkkal, így sietősre vettem a készülődést és csatlakoztam.

Mikor elértünk a Luke házához a terv szerint mindenki a helyére állt.

Pár perc múlva pedig már egyszerre rontottunk be.

De ne fogadott semmi. 

A ház üres volt.

Mindenki felbolygatott mindent.

A padlástól egészen a pincéig és az udvarig.

-KERESSÉTEK! NEM NYELHETTE EL ŐKET A FÖLD!- ordítja már vörös fejjel Loyd.

Én pedig csak nyugodtam álltam, míg rám nem szólt:

-Leila! Basszus ne csak álldogálj és nézz ki a fejedből! Keresd őket!

-Tudod főnök. Szerintem elmentek. Minek keressem őket? Nem látod, hogy a ház teljesen üres már egy ideje?

-Igazad van.- sóhajt.- MINDENKI MENJEN VISSZA A SZÁLLÁSRA!

Az összes vámpír, aki ott volt egy pillanat alatt eltűnt és én is követtem őket.

A szállás előtt furcsa hangokat hallottunk így füleltünk.

Loyd előre küldött valakit, hogy nyissa ki az ajtót, de egy nyíl ment át rajta amit valamivel bekenhettek, mert a vámpír amint a földre zuhant egyből meghalt.

Nagy szemekkel néztük és egy ordítás közepette törtünk be.

Benn Calum, Michael, Ashton, Liliana, Gina és Luke állt.

Ebben a percben egyszerre rontottunk egymásnak.

Pár órával ezelőtt:

- Kérlek Luke! Hinned kell nekem.

-Nem. Hagyj. Honnan tudjuk, hogy nem hazudsz?

-Kérlek csak bízz bennem. El kell mennetek.

-Luke? Szerintem hallgassunk rá.- szól közbe Calum.

Hálás pillantást vetettem rá.

-Majd talán később elmagyarázom, de most tényleg bíznotok kell bennem.

-Rendben.- sóhajt.- Mit tegyünk?

-Nos először is......

Jelen:

-Ez durva volt.

-Az.

-El se hiszem, hogy vége van.

-Örülj. Megöltük mindet.

-Kis híján csak, hogy megúsztuk.

-De túl éltük nem? Ez a lényeg.

Hallom meg a többiek beszélgetését a sarokból, ahol egyedül ültem. Nem tudom mi vezérelt rá, de kimondtam amit gondolok:

-Szeretlek Luke.

Mindenki hirtelen és egyszerre kapta felém a fejét még Ő is.

-Szeretsz?