Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

26. fejezet

- Száz százalék – bólintottam komolyan.

Derek halkan felsóhajtott, majd leszegte a fejét, és amikor újra rám nézett, az a zöld szempár ragyogó vörösben játszott. Elakadt a lélegzetem. A maga módján gyönyörű volt. Mintha világított volna. Némi gondolkodás után közelebb hajoltam hozzá, és tétovázva az ajkaira tapasztottam az enyémet. Meglepődött, de nem húzódott el, hagyta, hogy irányítsak. A nyelvemmel óvatosan felfedezőútra indultam, és mikor megéreztem valami szokatlant, enyhén összerezzentem. Éles szemfogai voltak. Érdeklődve végigsimítottam rajtuk. Mikor elhúzódtam, mindketten hevesen kapkodtuk a levegőt. Onnantól kezdve nem szörnyülködtem, csodálattal telve néztem rá. Egy ember, aki félig farkas is. Az anyatermészet fantasztikus dolgokat képes létrehozni. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ez fog eszembe jutni, ha ránézek egy vérfarkasra, akit nem is olyan rég még szörnynek neveztem.

A Stiles és Deaton ezt a pillanatot választották, hogy visszajöjjenek. Stiles elégedetten nézett ránk, az arcán ezer wattos vigyor ragyogott. Belepirultam a gondolatba, hogy esetleg mindenről tudnak, ami itt az előbb történt.

- Nos, sajnálom, én nem érek rá örökké, szóval elvégezném, amiért jöttem, aztán megyek is – törte meg a csendet Deaton, azzal pár lépéssel átszelte a helyiséget, és Derek elé lépett. Az utóbbi látható szenvedéssel az arcán vette tudomásul, hogy ennyire a figyelem középpontjába került. Mikor ismét megláttam az izmos felsőtestét, akkor viszont már nem volt rajta semmi, ami elcsúfíthatta volna. Nem viccelek, azok a durva, komolynak látszó sebek mind eltűntek.

- Wow – csúszott ki a számon.

- Sejtettem – jelentette ki Deaton somolyogva, és azonnal el is fordult tőlünk, hogy tekintetével megkeresse a másik jómadarat.

- Mi az? – nézett rá értetlenül Stiles, mikor észrevette, hogy az állatorvos őt méregeti.

- Úgy emlékszem, neked azt mondtam, hogy pihenj sokat. Ez azt hiszem, nem abba a körbe esik – felelte a sötétbőrű férfi, de látszott rajta, hogy nem mérges.

- Bocsi, vészhelyzet volt – volt vállat a barátom, miközben Derekre és rám nézett.

- Értem, de most menj haza. Zarának van jogosítványa? Te nem vezethetsz.

Ez volt az a mondat, amire rémülten felkaptam a fejemet. Tényleg fogalmam sem volt, hogy szereztem meg a jogsit, életveszélyes voltam. Stiles persze mindig is meg akart tanítani rendesen vezetni, de nem voltam hajlandó a kormány mögé ülni, nehogy összetörjem Roscoe-t, a szerelmét. A fiú arcán lévő örömittas vigyorból láttam, hogy most biztosan nem úszom meg.

Deaton előrement Stilesszal, én elköszöntem Derektől egy puszival, majd utánuk siettem. A fiú már a jeep mellett állt, az ujjai között forgatva a kulcsot, amit odadobott nekem, amikor megálltam előtte. Leejtettem, Stiles pedig jót szórakozott rajtam. Megforgattam a szememet, és beültem a kormány mögé.

- Úristen – tekintettem végig a műszerfalon, majd beindítottam a kocsit. A kesztyűtartó felé nyúltam, leginkább azért, hogy húzzam az időt.

- Mit csinálsz? Az a kormány – mutatott a tárgy felé Stiles. Vetettem rá egy lesújtó pillantást.

- Tudom, csak egy zsepit keresek.

Miután nem tudtam tovább matatni, elindultam. Egy lassabb csigacsapat lazán leelőzött volna abban a tempóban, de tényleg nem akartam kárt tenni se a kocsiban, se Stilesban. A fiú pár méter után úgy döntött, mégiscsak kisegít, így kaptam tőle utasításokat. Oké, igazából szájbarágósan, lépésről lépésre elmondta, hogy mit hogyan csináljak, de így legalább épségben megérkeztünk a házuk elé. Nagyjából ötször annyi idő alatt, mintha a srác vezetett volna, de ott voltunk.

- Ilyet soha többet nem csinálok – jelentettem ki, és Stiles kezébe nyomtam a kulcsot. Még mindig az autóban ültünk.

- Te ezt nagyon elhitted – nyújtotta rám a nyelvét, mire megcsíptem az orrát. Olyan kis édes nózija volt, imádtam vele szekálni, amiért mindig haragudott.

Kiszálltunk, így a fagyos koraesti időben ácsorogtunk az utcán.

- Örülök, hogy kibékültél Derekkel – erőltetett magára egy kis komolyságot a fiú.

- Én is – mosolyogtam rá. Nem találtam szavakat arra, hogy elmondjam neki, milyen jó, hogy létezik, hogy a barátom. Stilesnál nem hordott lovagiasabb, jószívűbb srácot a hátán a Föld. Akárki is lesz majd a barátnője, nagyon szerencsés lány. Pár másodperc gondolkodás után egyszerűen csak rávetettem magamat, és jó szorosan átöleltem. Váratlanul érte, elvesztette az egyensúlyát, így kis híján mindketten a betonon landoltunk, de szerencsére megoldotta a problémát.

- Akkor én most megyek – köszöntem volna el tőle nem sokkal később, de nem hagyta.

- Egyedül ilyen sötétben? Az kizárt – rázta meg a fejét.

- Stiles, csak pár saroknyira lakom innen – nevettem fel. Ebben a pillanatban Mr. Stilinski lépett ki az ajtón.

- Hazaviszem én, de könyörgöm, fiam, menj már be a házba! Ha így folytatod, soha az életben nem fogsz suliba menni – pillantott rá a sheriff.

Aznap este végre megint úgy feküdtem le aludni, hogy talán minden rendbe jöhet. Ezúttal én írtam Dereknek jó éjt SMS-t, amire azonnal válaszolt. Kiveséztem Adeline-nal is a sztorit, persze csak annyit, amennyit ő tudott belőle.

Derekkel a következő találkozónkat péntekre tettük. Rengeteg mindent kellett még megbeszélnünk. Azt írta SMS-ben, hogy értem jön suli után, ha nekem jó. Biztosítottam róla, hogy igen. Még mindig óvatos volt, mintha fennállna a veszélye, hogy meggondolom magam. Szerintem erre már nem volt sok esély. A kezdeti nehézségek ellenére – mit nehézség, az nem kifejezés – rájöttem, hogy nem tehetem ezt vele. Nem ő akart vérfarkas lenni, nem szeretett volna megijeszteni. Neki tényleg kellett valaki az életébe. Vajon megbízik a három évfolyamtársamban is? (Őket egyébként még mindig nem szeretem, túl erőszakosak.) Úgy tűnt, ők tisztelik Dereket, de ha a... vezetőjük, akkor ahhoz kell egy kiállás. Gondolom még sosem lelkizett velük. Csinálta egyáltalán valaha valakivel?

Megdöbbentett a saját gondolatmenetem, de magamban elmosolyodtam. Újra a réginek éreztem magam, még ha körülöttem nem is volt minden ugyanolyan. Bár valószínűleg Derek újra rám hozhatta volna a frászt, ha beavat mindenbe, ami velük kapcsolatos, többé már nem akartam elfordulni tőle.