Teen Wolf [Derek Hale] Fanfiction (magyar)

2. fejezet

Másnap reggel zombiként sétáltam végig Beacon Hills utcáin. Irigykedve néztem az autóval közlekedő tizenéveseket, miközben kócos hajamat igazgattam, amibe újra és újra belekapott a csípős, késő őszi szél. Már akkor elkönyveltem magamban, hogy a nap borzalmas lesz. Természetesen nem volt időm átnézni az aznapi anyagot, ugyanis negyed órával később keltem fel, mint kellett volna. Szívem szerint leheveredtem volna egy szimpatikus bokorba, és aludtam volna tovább, de az hogy nézett volna ki?!

Az első óráról, kémiáról elkéstem, az anyagból semmit nem értettem, ráadásul a tanár úr még feleltetni is akart. Szerencsére Stiles a megmentésemre sietett, és addig beszélt, amíg Mr. Harris fel nem adta. Cserébe csak annyit kért, hogy maradjunk csendben, ami egyedül Stilesnak esett nehezére. Előttem ült, és egész órán izgett-mozgott, Scotthoz beszélt, aki amúgy három paddal mellette ült, és a tollát csattogtatta. Óra végére háromszor szétszedte és összerakta. Az évek alatt már hozzászoktam a hiperaktivitásához, de most mégis lefárasztott maga a látványa is.

Egyedül tesin sikerült némileg fölpörögnöm, ugyanis kézilabdáztunk, ami számomra egyenlő volt a halállal, ha nem figyelek oda. Még így is fejbe dobtak egyszer. Óra után viszont Scottot kellett megkeresnem, ugyanis megbeszéltük, hogy kölcsönadja a matek füzetét. Fel-alá járkáltam a suliban, mígnem összefutottam Stilesszal, aki – mint később kiderült – beszélni akart velem. Scott üzente vele, hogy sürgős dolga akadt, de menjek be az öltözőbe, ott felejtette a szekrénye előtti padon. Megköszöntem az információt, és utamat célirányosan a fiúk öltözője felé vettem remélve, hogy senki nem szúr ki. Lassan benyitottam az ajtón, ám senki nem tartózkodott bent... látszólag, ugyanis mikor a füzettel a kezemben megfordultam, hogy kimenjek, valaki megragadta a karomat. Rémülten perdültem meg a tengelyem körül.

- Hé, te! – Még mielőtt megláttam volna, hogy ki szólt, képzeletben el is temettem magam egy mély, sötét gödörbe. Hogy fogom kimagyarázni, hogy a fiú öltözőben mászkálok? Ha nem hiszi el a füzetes sztorit, én leszek az új pletyka témája. Meg kellett volna várom, hogy Scott hozza ki, de megint előbb cselekedtem, minthogy gondolkodtam volna. Hátrafordultam, és a tekintetem lassan, kissé bosszúsan emeltem fel az ominózus... borostás arca. Mi a fenét keres itt a suliban? Kicsit mintha elmúlt volna tizenéves...

Előttem ugyanis nem más állt, mint az a férfi, akivel tegnap Stiles beszélgetett a parkolóban. És vészesen közel voltam hozzá. Konkrétan a karom markolászta.

- Helló... - köszöntem gyanakvóan. – Mi járatban vagy... errefelé? – Ez kicsit kínosan hangzott, ugyanis nekem sem lett volna szabad ott lennem. A másik része meg az, hogy egyből letegeztem. Mi van, ha nem akarja? Mondjuk egy korabelit sem szoktam magázni, de ő valahogy olyan más volt. Tiszteletet parancsolóbb.

- Scottot keresem – jelentette be, miközben a kezét visszaengedte a teste mellé, én meg végre ismét szabad lettem.

- Hajrá. – Megfordultam, hogy elmenjek, ám ujjai ismét a felkaromra kulcsolódtak.

- Hol van?

Összevont szemöldökkel néztem vissza rá, így próbáltam palástolni a feltörni készülő félelmet. Nem adta jelét, hogy feltűnt volna neki, ám szinte azonnal elengedett, hátrébb lépett.

- Azt üzente Stilesszal, hogy dolga akadt.

Biccentett egyet megértése jeléül, majd hosszú csönd állt be közöttünk. Kisvártatva mintha egy halvány, egészen apró mosoly tűnt volna fel az ajkain.

- El ne késs az órádról!

Meglepett a hirtelen változás a viselkedésében.