Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"Azt mondtam, hogy nem akarok látni senkit... Jimin" - lágyult meg valami Jeon úr hangjában.
Egy másodperccel később Jimin hallotta, hogy szipog.
"Jeon úr, nem akarom zavarni a jelenlétemmel, csak meg kellett néznem, hogy van. Annyira aggódtam. Tessék, én vettem önnek. Tudom, hogy buta ajándék, de talán ha nem fog tudni aludni, megölelheti" - emelte fel Jimin a mackót, teljesen szégyenlős lett.
"Jimin..." - hallotta, ahogy Jeon úr zihálva kiejtette a nevét, egy másodperccel később egy pár meleg kar fonódott köré, és belehúzta abba a gyönyörű ölelésbe.
"Jeon úr kérem tudja, hogy én itt vagyok önnek, bármi történjék is. Mindig." suttogta Jimin, ajkait Jeon úr vállára szorítva.
"Te egy csoda vagy, Jimin" - szipogta Jeon úr még mélyebben magához ölelve, hogy a haját simogatva szorosan átölelje, remélve, hogy legalább ezzel a gesztussal vigaszt tud adni neki.
Percekig tartott, amíg Jeon úr visszahúzódott, megfogta a kezét, átvezetve őt a szobán valami olyanhoz, amit kanapénak éreztek, mindketten leültek, majd lefeküdtek egymásba simulva. Jeon úr még mindig sírt, könnyei nedvesek voltak Jimin könnyeihez. nyakát, és belecsókolt a férfi hajába, a homlokára, az orrára és az ajkaira.
Jeon úr hangosabban zokogott, arcát Jimin mellkasába temetve.
"Sírd ki magad, én itt vagyok" - suttogta Jimin a haját és a hátát gyengéden simogatva.
"Szeretlek" - reccsent meg Jeon úr hangja, és Jimin szívverése szapora lett.
Megcsókolta Jeon úr feje búbját, vigasztaló szavakat suttogva, remélve, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy a perem fölött tartsa.
Hosszú percekből órák lettek, amikor átölelte álmai férfiját, és lágyan csókolgatta, amíg Jeon úr abbahagyta a sírást.
"Köszönöm Jimin, hogy eljöttél ide. Az, hogy itt vagy, elviselhetővé teszi ezt az egészet."
"Boldog vagyok, hogy végre megtehettem ezt érted" - suttogta Jimin keresve Jeon úr ajkait, hogy a férfi összekapcsolja őket egy könnyes, sós puszival.
"Honnan tudtad, hogy pontosan erre van szükségem?" Kérdezte Jeon úr.
"Mestere vagyok annak, hogy az élet felrúgjon, pofára essek, majd újra felálljak" - kuncogott még Jimin.
Csend volt, csak sima ujjbegyek futottak végig az arcán.
"Majd megtanítasz, hogyan kell újra felállni".
"Persze Jeon úr, megtanítom" - mosolygott Jimin ajkát csipkedve, majd arcát szerelme puha hajába fúrva. "Először is pihenj egy kicsit. Én itt vagyok, én fogok vigyázni az álmaidra, biztonságban vagy."
"Jimin, annyira szeretlek, el sem tudod képzelni, mennyire szeretlek", suttogta Jeon úr a mellkasára hajtva a fejét, lassan megnyugodva, majd álomba merülve, ahogy néhány hosszú pillanattal később Jimin hallotta a halk horkolását, miért is sajnálta jobban, mint valaha, hogy nem láthatja alvó szerelmét, ezért elképzelte, ahogy Jungkook békésen pihen a karjaiban. Vajon mi történhetett ma Jungkookkal,gondolta, ezt mindenképpen ki kell derítenem.
-
A kert annyira békés volt, Jeon úr villája mögött feküdt, ami tökéletes hely volt arra, hogy egy kicsit kiszakadjunk a külvilágból. Tegnap este Jeon úr a karjaiban aludt el, és Jimin biztos volt benne, hogy vigaszt tudott volna neki nyújtani. Ma a szerelme elhagyta az első hajnalban, hogy megtalálja a módját, hogy megoldja a tönkrement távcső kérdését, így Jimin gyorsan megreggelizett, aztán ment az iskolába, hogy, megtudja, hogy Jungkook még mindig hiányzik. Junoh ma teljesen szörnyen viselkedett, a falhoz lökte és csúnya szavakkal illette minden egyes alkalommal, amikor meglátta,de Jimin teljesen figyelmen kívül hagyta, teljesen állva ezt a veszedelmet az iskolai nap végéig. Aztán visszatért ide, és mivel Jeon úr még mindig dolgozott, kiment a kertbe, hogy megnézze a virágágyásokban játszadozó pillangókat, és felhívta Jungkookot.
A fiú végül a kilencedik jel után vette fel.
"Szia Jimin, bocsánat, hogy nem jelentkeztem korábban".
"Semmi baj, csak aggódtam érted, és tudni akartam, hogy szükséged van-e valamire." - dőlt Jimin a padnak támaszkodva.
"Ööö... ez nagyon kedves tőled, de én kezelem. Anyukámnak tegnap balesete volt. Eltört a csípőcsontja, most kórházban van, én pedig nála lakom, úgyhogy egy ideig nem fogok iskolába járni."
"Ó, ezt nagyon sajnálattal hallom. Ha szükséged van rám, be tudok menni a kórházba."
"Köszönöm, de tényleg jól van Jimin. Ne aggódj. Anyukám hamarosan rendbe jön."
"Persze", Jimin az ajkába harapott, miközben az állkapcsa remegni kezdett.
Persze Jungkook túlságosan szégyellné, hogy valaha is bemutassa őt a szüleinek, mit gondolt, hogy Jungkook kedveli őt. Hülye Jimin.
"Ha akarod, küldhetek neked képeket az iskolai jegyzetekről" - motyogta Jimin szerencsétlenül.
"Az csodálatos lenne. Köszönöm Jimin, te vagy a legjobb. Nagyon sajnálom, de le kell tennem. Majd jelentkezem. Legyen szép napod."
Jungkook megszakította a hívást, amikor Jimin a mellette lévő padra dobta a telefont. Végre ez az egy dolog világos volt, Jungkook nem kedvelte őt, és amikor mindkettőjüknek - neki és Jeon úrnak - komoly problémája volt ugyanazon a napon, ő mégis úgy döntött, hogy felvidítja arctalan szerelmét.
"Bárcsak végre valamelyikük is viszontszeretne,de nem vagyok ilyen szerencsés" - sóhajtott Jimin a tiszta égboltra felnézve, távcsövekre,majdnem csókokra gondolva az iskolai szerelmével és egy szemkötőre, amit mindennél jobban utált.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
