Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jimin helye üres volt, amikor Jungkook másnap beért az iskolába, és a szíve olyan nyugtalan lett. Az első óra már elkezdődött, de a fiúnak nyoma sem volt, Jungkook pedig Seokjin tanár úr felé nézett, aki éppen egy újabb szuperunalmas előadást tartott az ipari forradalomról a háború után.
"Um... Seokjin úr!" Jungkook félénken felemelte a kezét, megkapva az egész osztály teljes figyelmét.
"Igen, van valami, amit nem értesz, Yeo?"
"Csak azt akartam kérdezni, tudja, hogy Jimin miért hiányzik ma az iskolából?" Kérdezte Jungkook, amikor Seokjin úr arca elvörösödött.
"bármilyen más lényegtelen kérdés az óra alatt?" A tanár komor pillantást vetett mindenkire.
"csak azt akartam tudni, hogy meddig fog hiányozni, és hogy esetleg szüksége van-e valamire... jegyzetre vagy ilyesmire?" - motyogta Jungkook az íróasztal felé fordulva, égő arccal.
Hallotta Junoh köhögését, amit teljesen figyelmen kívül hagyott.
"Yeo, szívesen elzárnám magát örökre, de sajnos csak a mai napot fogja ott tölteni" - nézett vele szembe Seokjin úr. "Tájékoztatásul,Park édesanyja ma reggel telefonált,beteg,egész héten hiányozni fog",a tanár visszasétált a székéhez folytatva monoton beszédét,amikor Jungkook előhalászta a telefonját,egy rövid sms-t küldött Jimin-nek,remélve,hogy kap egy üzenetet vissza.
-
A történelemóra végtelennek tűnt, és csak a céges telefonja égett. az SMS-ektől, de az, amit Dahee-től vett el, csendben maradt, csavargatva Jungkook belsejét a félelemtől. Mi van, ha komoly volt a dolog? Mi van, ha Jimin valami hülyeséget, például kárt tesz magában, mert ő egy idióta?
Milliónyi gondolat futott át a fején, miközben pakolta a könyveit, hogy a következő órára menjen, de Hoseok, a csendes fiú, aki többnyire mögötte ült, keresztezte az útját.
"Beszélnünk kell, lehetőleg négyszemközt" - mondta keresztbe fonva a karját.
"Mi az?" Kérdezte Jungkook minden másnak hangzóan, mint kellemesen.
Hatalmas másnapossága volt, miután tegnap este rettenetesen berúgott, az ő távcsöve holnap dokkolt, és ő csak vesztegette itt a drága idejét, de a legrosszabb, hogy Jimin nem volt jól, nem adott életjelet magáról, így Hoseok tényleg az utolsó, akire szüksége volt.
"Gyorsan" - mondta Jungkook, majd átvetette a hátizsákot az egyik vállán, kiviharzott az osztályteremből az alagsorba vezető lépcső felé, ahol az öltözők voltak. A folyosó teljesen üres volt így Jungkook a falnak támaszkodott és keresztbe fonta a karját.
"Mi az?" Kérdezte.
"Figyelj, én nem is vagyok Jimin barátja vagy ilyesmi, de a fenébe is, ő egy jó ember, van elég baja Junoh-val és a fiúkkal, akik terrorizálják őt, meg a szaros szüleivel, nincs szüksége egy olyan gazdag, elkényeztetett playboyra, mint te, aki kihasználja őt."
Jungkook vére jéggé fagyott, hiszen olyan meggondolatlanság volt tőle, hogy Jimin-nel szexelt a kocsiban, mindössze két utcányira attól a házibulitól voltak. Mi van, ha Hoseok elárulja a titkát Jimin előtt?
"Semmi közöd hozzá" - motyogta Jungkook.
"Nem az én dolgom, de szerintem Jimin jobbat érdemel ennél a bánásmódnál, hogy a mocskos perverzióidat játszod ki rajta, és úgy kefélsz vele, mintha nem lenne holnap, hogy úgy tegyél, mintha csak barátok lennétek a suliban" - csúszott végig rajta Hoseok elítélő tekintete.
Jungkook az ajkába harapott, erősen gondolkodott, szüksége volt arra, hogy Hoseok hallgasson erről, különösen Jimin előtt.
"Figyelj, nagyon nehéz neki az iskolában, és nem akarom, hogy még több zaklatást kapjon a szexualitása miatt. Jimin még nem ismeri magát, így ez a téma rendkívül érzékeny számára, ezért is egyeztünk meg abban, hogy titokban tartjuk, és tesóként viselkedünk az iskolában. Ő azonban a barátom, ne higgyétek, hogy bármilyen előnyt kovácsolok Jiminből, soha nem tenném..." Jungkook kerülte Hoseok tekintetét, aki egyre jobban szégyellte magát.
Persze, hogy visszaélsz vele Jeon úr kedvteléseire, hazudsz neki, becsapod, olyasvalakit játszol, aki nem vagy, és ha rájön, örökké gyűlölni fog, kiáltotta a hang a tarkójában.
"Kérlek, ne mondd el senkinek, nem akarom, hogy csúfolják Jimin-t" - nézett fel Jungkook Hoseok-ra, aki röviden bólintott.
"szemmel foglak tartani, Yeo, valami rendkívül gyanús van veled kapcsolatban". Hoseok vetett rá egy utolsó komor pillantást, majd felfelé viharzott a folyosón. Otthagyva őt a káosszal a szívében és a fejében.
-
A nap egy szempillantás alatt eltelt, Jimin többnyire az ágyban feküdt, és azon gondolkodott, milyen nyomorúságos az élete, nem törődött Jeon úr üzeneteivel, nem törődött Jungkook hívásaival és üzeneteivel. Amikor az anyja meglátta ma reggel, azonnal felhívta az iskolát, hogy nem fog jönni, még orvoshoz is el akarta vinni, de ő visszautasította, hogy a szobájába kússzon, hogy szenvedjen a magányban. Átkozottul nehezebb volt, mint valaha is gondolta, hogy elhatárolódjon Jeon úrtól, hogy megszakítson minden kapcsolatot, mivel őrülten hiányzott neki, nem tudott, nyugalmat vagy alvást találni az elmúlt éjszaka, forgolódott az ágyban, többnyire a párnába sírva, így közel 24 óra után, Jimin kimerült, teljesen erőtlen és vége.
A kopogás az ajtaján felállította az összes szőrszálat a testén.
"Anya, túl fáradt vagyok ahhoz, hogy egyek" - burkolózott még mélyebben a takaróba.
Az ajtó recsegett, és felsóhajtott, amikor meglátta, hogy anyja belép.
"Egy osztálytársad jött meglátogatni téged, vegyél fel valamit a pizsamádra, és hálás légy, hogy valaki veszi a fáradtságot, hogy idejöjjön!" Kiáltott fel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
