Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
'Jeon úr, én nem jövök többet' - olvasta át újra Jimin a szöveget, amit el akart küldeni, de mégsem tudta rávenni magát, hogy elküldje, már vagy ezredszerre.
Megszólalt a csengő, így sietős léptekkel indult Seokjin úr órája felé, a reggeli történelem előadásra, a szíve megugrott egy ütemet, amikor meglátta Jungkookot, aki ma olyan jól nézett ki, mégis rendkívül stresszes volt.
"Szia" - motyogta Jimin közeledve, miközben a hátizsákját az asztalra tette, hogy kivegye a könyveket.
"Szia Jimin, örülök, hogy itt vagy a suliban" - küldött neki Jungkook egy gyönyörű mosolyt.
"Park! Yeo! Hagyjátok abba a flörtölést és koncentráljatok! Tanítási idő van!" Seokjin úr bejött, hangos és rendkívül idegesítő volt, mint mindig, így Jimin szörnyen elpirult, és a székére süllyedt, érezve Junoh gyűlölködő tekintetét magán.
"Szóval, osztály, Az ötvenes évek ipari forradalma gyorsan felemelte az ország gazdasági helyzetét, de a társadalom felszabadítása még négy évtizedet vesz igénybe...". Seokjin úr elkezdte az előadást, így Jimin kinyitotta a jegyzetfüzetét, lemásolva a témát a tábláról.
Jungkook a másik oldalon az asztalt kopogtatta, miközben a tollának a szélét harapdálta. Az óra olyan extra hosszú volt, hogy Jiminek meg kellett csípnie magát, hogy ne aludjon el Seokjin úr monoton hangját hallgatva, de Jungkook telefonja hirtelen megcsörrent, megzavarva az órát.
Jungkook elővette, átnézte az üzeneteit, az arca olyan sápadt lett. Jimin attól félt, hogy elájul.
"Jungkook? Mi történt?" Suttogta, de a fiú felugrott a székéről, és gyorsan összepakolta a cuccait.
"Yeo, mi az?" Kérdezte Seokjin úr, de Jungkook teljesen figyelmen kívül hagyta, az ajtóhoz szaladt. "Yeo, ha most elhagyod azt az osztálytermet, akkor nem is kell fáradnod azzal, hogy visszajöjj." - Seokjin úr hangja komoly volt.
Jungkook röviden megfordult, hangtalanul mormogott valamit, majd lenyomta a kilincset és elhagyta az osztálytermet. Az ajtó becsapódott mögötte.
"Ez annyira durva, nincsenek szavaim,beszélni fogok az igazgatóval, azt a fiút tényleg hamarosan ki kellene rúgni" - ráncolta meg a homlokát Seokj úr.
"Talán volt rá oka" - motyogta Jimin.
"Park, ne védd tovább a barátodat, különben egyenesen büntetésbe kerülsz" - mondta a tanár úr. A tanár tekintete rajta landolt.
"Ő nem a barátom" - suttogta Jimin lehajtva a fejét borzongást érezve.
Azután, amit Seokjin úr tett, az osztálytársai egy másodpercet sem hagyják élni és Jungkook miatt is nagyon aggódott.
