Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az óráknak vége volt, és Jimin az iskola előtt állt, és Suga autóját figyelte, miközben újra átgondolta az egészet.Most néhány óra múlva a tegnap esti viselkedése nevetségesnek tűnt, hiszen mi van vele? Csak úgy odaadta a testét egy vadidegennek.
Milyen hülye vagyok, gondolta Jimin, miközben érezte, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán.
Ma az összes osztálytársa csendben volt, senki sem közeledett felé, vagy szólította le, bár mindannyian a nyakát bámulták, suttogtak egymásnak, és ő ezt utálta, utálta magát, hogy hirtelen olyan mocskosnak érezte magát a bőrében.
"A meleg barátod dobott téged mindössze egy nap után Park!"- kiabálta Junoh a zsarnokok vezetője az osztályából elhaladva mellette, és könyökét a bordái közé szorította, így Jimin fájdalmasan kuporgott a járdára.
"Biztos, hogy pénzért árulja a testét öreg rászorulóknak. Ki nyúlna hozzá önként?" - nevetett Dawoon erősen belerúgott a fenekébe, és most hat fiú körözött körülötte, mindegyikük fájdalmasan belenyomta a cipőjét, így Jimin magába görnyedt, próbálta védeni az arcát és a fejét a rúgásoktól.
A fájdalom olyan őrületes volt, és nem hagyták abba, amíg Junoh kiáltása be nem csengette a levegőt.
Az őt ért ütések abbamaradtak, és Jimin felnézett, hogy lássa, Suga egy gyors mozdulattal ledönti Junoh-t a lábáról. A többi fiú elrohant, amikor Junoh visítva könyörgött segítségért.
"Ez bizony fáj!" Kiabált Suga. "Te seggfej nem fáj eléggé!"
"Kérlek. Kérem Mr. engedjen el!" Nagy könnyek gördültek le Junoh arcán, amikor Jimin összeszedte magát a földről.
Az iskolaőr sietett feléjük, így Suga elengedte Junoh-t, gyilkos pillantást küldve neki.
"Ha még egyszer hozzáérsz Jiminhez, nem leszek olyan kedves" - sziszegte.
"Mi folyik itt?" Kérdezte a hozzájuk érkező őr.
"Ez a bűnöző itt zaklatott egy diáktársat." Suga a fülénél fogva felemelte Junoh-t, amitől a fiú megint felsikoltott és megrándult. "Jelentsd az igazgatónak "- nyomta Suga az őr kezébe.
"Megvert téged a férfi?" Kérdezte az őr Junoh-t fürkészve.
"A fiú megcsúszott" - mondta Suga hangsúlyozva az utolsó szót." - Igaz?"
Jimin még kuncogott is, annak ellenére, hogy egész testében erős fájdalom volt, mindig is arról álmodott, hogy Junoh-t valaki csúnyán seggbe rúgja. Suga úr tényleg az ő hőse volt.
"Fiú, jól vagy? Láttam, hogy hat osztálytársad rugdosott téged" - Suga határozott keze Jimin vállán landolt.
""Rendben vagyok" - suttogta Jimin az ujját használva, hogy megszárítsa az arcát.
"Tényleg? Hat osztálytársa támadt rá?" Kérdezte az őr.
"Hogy végezheti a munkáját uram, hogy nem vesz észre ilyesmit? Maga vak vagy mi. Legközelebb jelenteni fogok magáról" - emelte fel a hangját Suga, így az őr bocsánatkérésbe kezdett.
" Uram, én majd növelem az erőfeszítéseimet."
"Akkor vigyétek ezt a mocskos zsarnokot az igazgatóhoz" - Suga keresztbe fonta a karját, mire az őr bólintott, és berángatta Junoh-t az épületbe.
" Jimin tényleg jól vagy? Elvihetlek egy orvoshoz." - Suga elkerekedett tekintete rászegeződött, abban a pillanatban, amikor már túl messze voltak tőlük ahhoz, hogy hallják.
Jimin szipogva megrázta a fejét.
"Ha haza tudnál vinni, az is elég lenne. Túl nagy fájdalmaim vannak ahhoz, hogy. el tudjak menni a buszmegállóig".
"Gyere", Suga megtámasztotta a hóna alatt, és a terepjáróhoz vezette, Jimin pedig hálás volt.
Bent Jimin becsatolta a biztonsági övet, majd csendben sírva belehajolt az ülésbe.
Suga azonnal elindította a kocsit, és Jimin arra gondolt, hogy milyen veszekedés vár rá otthon, ha ebben az állapotban tér vissza. A szülei biztosan dühösek lesznek, amiért az iskolai egyenruhája koszos lett, mint legutóbb, amikor megtörtént, akkor is leszidták, mert tönkretette a mellényét és a pólóját, ahelyett, hogy megemlítették volna a zúzódásait. A félelem a gyomrában minden egyes megtett mérfölddel nőtt, ezért lehunyta a szemét, és megpróbálta elképzelni Jeon úr tegnap esti csókjait, a meleg karjainak érzését, ahogy szorosan köréje fonódik.
"Jimin, itt vagyunk" - mondta Suga egy idő után megállítva az autót, így Jimin felsóhajtott, kinyitotta a szemét, és elfordította a fejét, hogy meglássa Jeon úr tekintélyes villáját az autó ablakai mögött.
"Mi... miért vagyunk itt?" Kérdezte a szívverése egyre egyenetlenebbé vált.
"Azt hiszem, most szükséged van valakire, aki igazán gondoskodik rólad, és én csak egy embert ismerek, aki ezt megfelelően megtenné" - Suga sötét szemei komolyan szálltak rá.
Erre Jimin teljesen összeomlott, és belezokogott a kabátujjába.
"Jimin, semmi baj... ki fogunk hozni abból a pokolból, én és Jeon úr, ígérem" - érezte, ahogy egy meleg kéz szinte apai módon végigsimít a haján, és Jimin még jobban zokogva zuhant Suga karjaiba.
Hosszú ideig csak ő sírt, és Suga ölelte őt, amíg Jimin megnyugodott annyira, hogy visszahúzódjon.
"Köszönöm" - suttogta.
"Semmi gond. Menj, azt hiszem, Jeon úr már itt van" - nézett fel Suga. Jimin látta, hogy egy fekete autó sötétített ablakokkal, érkezik a kapun, a komornyikok pedig feléje sietnek.
"Gyere, bent várunk" - Suga kinyitotta az autó ajtaját, így Jimin követte, többször is megfordult, hogy megpróbáljon megkülönböztetni valamit, de a a limuzin ablakai nem engedtek semmilyen titkot felfedni.
Jimin felsóhajtott, amikor belépett a villába és ugyanazt a komornyikot látta, mint tegnap este, aki egy nagy dobozzal sietett hozzá. Belenyúlt, a keze pedig rácsukódott egy bolyhos plüssből készült szemkötőre, amin egy vidám rókaarc volt látható. Újra beleszimatolt kivette, és halványan elmosolyodott Suga úrra, mielőtt követte a komornyikot egy aranyszínű liftbe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
