Beyond(Azahriahff)

thirty one

Vártam még pár pillanatot, hátha mond esetleg valami olyasmit, hogy „nincs gáz" vagy „nem baj", de nem. Egyik bocsánatkérésemre sem reagált sehogy, csak az idegeimet nyúzta. Ötletem sincsen, hogy most ennyire érdektelen mindennel kapcsolatban, vagy csak nem akar az estéről beszélni. Mindenesetre addig feszültem ezen a dolgon, hogy délután elő kellett vennem a dugicigimet a fiókomból, és felmentem a tetőre elszívni egyet. Vagy kettőt.

Ahogy ott álltam a várost figyelve azzal foglalkoztam inkább, hogy újra és újra végiggondoljam az estét, hátha csináltam valami mást is, amiért vezekelnem kéne. Néhány helyen van sötét folt, pl., hogy hogyan reagálta le a közeledésemet. Vagy, hogy hogyan cipelt a házunkig: a hátán, vagy a kézében? Lényeges lett volna...

Aztán megszólalt a telefonom, amin András neve jelent meg. A cigit azonnal elnyomtam, és indultam is a lifthez.

- Igen?

- Mira! Iroda! – Ennyit mondott csak, nekem pedig megint görcsbe rándult a gyomrom, mint az elmúlt két napban nem is egyszer.

A lift őrjítő lassúsággal ment lefele, azt hittem, sosem érek oda. Szinte beestem Andráshoz. Nagyon idegesnek tűnt, és tudtam, hogy csak egy dolog borítja így ki: az ezer meg egy megkötést tartalmazó Azahriah projekt. Megálltam az asztala előtt, ahonnan felállt.

- Az Attila lesérült a fotózáson, ezért nem tud fellépni ma este a koncertjén. Van valami, amiről nem tudok? – kérdezte szúrós szemmel nézve rám. Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen.

- Azt mégis hogy? Végig buliztuk az estét, még haza is ci- - akadtam meg azonnal, miközben András érdeklődve várta a folytatást. – Mármint a szállásra is saját lábon ment, hogy sérült le?! – kezdtem én is egyre idegesebb lenni.

- Elméletileg van a talpán egy seb, ami úgy néz ki, elfertőződött – magyarázta, s forogtak a fogaskerekek a fejemben. – Tud menni, de nem tud koncertet adni így. Csak azt mondd meg nekem, hogy került seb a talpára?

Egy pár pillanatig agyaltam, hiszen mindenhol cipőben volt végig, sehol nem vette le. Aztán beugrott. A nádas.

- Az a hülye belement a nádasba, és ott is készült róla jó pár kép, amik amúgy a legeslegjobbak, te is láttad – hadartam. – És rá is szóltam, hogy ne menjen be, mert elvágja a talpát a nád meg a kagyló. Nem hallgatott rám.

- Mira – fogta fejét András. – Ha ezt a management így, ebben a formában megtudja, cseszhetjük a fotózást. Van egy olyan pontja is annak a rohadt szerződésnek, hogy minden esetben meg kell őriznünk a testi épségét, és mi vagyunk a felelősek érte. Erre most nemcsak lesérült, de nem is tud fellépni sem.

- De nem is értem, eddig nem fájt neki? Sehol nem láttuk, hogy vérzett volna. Miért nem szólt? – kérdeztem értetlenül.

- Gondolom nem akart bajt se nekünk, se magának, és mégis lett – tárta szét karját.

- És most mi lesz? – kérdeztem félve.

- Egyeztetnünk kell a managementtel, hogy pontosan mi történt, ha egyezik a sztori, akkor büntetést kaphatunk, vagy akár le is mondhatják a fotózást – válaszolt gondterhelten.

- Jézusom, András... - döbbentem le. – Ez azért kicsit durva.

- Ez van. Ezért utálok hírességekkel dolgozni – kezdett bele a megszokott monológunkba. – A hamburgert legalább csak megenni lehet. Az autóval kb. semmit nem lehet csinálni, mert használni nem használjuk, az is oké. De egy híresség, komolyan...Ezeknek mindig van valami kínjuk.

- Egyetértek – sóhajtottam, s elgondolkodtam. Azért szerettem volna én is hallani ezt a sztorit a fiatalúrtól, így amikor visszamentem az irodámba, felhívtam. Sokáig csöngött, azt hittem, nem is veszi fel.