Beyond(Azahriahff)

four

Nem tudom a pontos alkoholmennyiséget, amit magamba öntöttem egy óra leforgása alatt. Azt se nagyon tudtam, hogy hol voltunk, melyik klubban. Risszát még felismertem, ahogy a pultosnak magyarázza: ha több piát mersz neki adni, halott vagy!

Odacsaptam a pultra, amibe még ülőhelyzetben is beleszédült a fejem.

- Rissza! Ne fossz meg a boldogságomtól! – kiáltottam túlordítva a zenét, próbálva nem összeakasztani a nyelvem. Belülről ment.

- Mira, eleget ittál szerintem! Nem vagy rosszul? – kérdezte hirtelen aggódva, s felállva a bárszékről megfogta arcom két kezébe. Kinyitottam lehunyt szemeim.

- Rissza – motyogtam elmosolyodva, mire furán nézett rám.

- Nehogy nekem most akarj rám mászni, mert lelöklek innen! – parancsolt rám, mire felnevettem.

- Itt nem is – sóhajtottam, s újra lehunytam szemeim.

- Ferdére ittad magad, Mira, úgyhogy szerintem gyerünk haza – firtatta az arcom, és még szélesebben mosolyogtam.

Kezdtem lassan elaludni. Legközelebb a taxiban ébredtem meg, ahogy Rissza szorosan mellettem ülve tart. Majd akkor keltett fel, amikor ki kellett szállni, és most nem kellett sokat nyösztetni. Kipattantam és a lakásom előtti park egyik bokrába ürítettem, amit kellett.

- Jól van, Mira, engedd ki – jött utánam fogni a hajam, amit eddig igyekeztem magamnak.

Amikor végeztem, a vállára tettem karom, és bevergődött velem a lakásba. A liftben megint elaludtam, és közben felcsendültek fejemben a dallamok a felső szomszédomtól. Elmosolyodva vártam, hogy ma is játszon.

- Minek örülsz? – kérdezte Rissza már frusztrációval a hangjában.

- Van egy hangos szomszédom – kuncogtam fel, már szerintem azt hittem, álmodok.

A lift kinyílt, és Rissza az ajtóm melletti falnak támasztott, amin lassan elkezdtem lecsúszni. A táskámban kutakodva kereste a lakáskulcsot. Nem terveztem segíteni, a nevemet sem tudtam volna, ha nem mondja Rissza. Meg az övét se.

Mindeközben hangokat hallattunk meg, amire Rissza is odafordult. Csapódást, durranást, lábak dobbanását. Meg lihegést. Már hunyorgó szemeimmel figyeltem a lépcsőt. Majd először döbbenetemre, aztán örömömre a szomszédom volt, igaz, éppen valakibe nagyon belegabalyodva. Nekem csak a zene jutott eszembe. Rissza meg elejtette a kulcscsomót meglepettségében, így a páros is ránk nézett. A srácot mint mindig, most is takarta valami, de most fejkendő vagy kapucni helyett egy mélyen az arcába húzott baseball sapka, és természetesen minél sötétebb színeket hordott most is.

- Mos' nem zoknis melegítő meg 'didas papucs – jegyeztem meg a beállt csendben, amiben mindenki zavarban volt. Én nem annyira fogtam fel a helyzetet, mindegy volt. Rissza értetlenül rám nézett.

- Ő a szomszédod, Mira? – kérdezte suttogva, mire csukott szemmel hevesen bólogattam már guggolva a fal mellett, mert odáig csúsztam.

- Minden 'ste hallgatom – jelentettem ki nagy mosollyal az arcomon, nem gondolva bele, hogy ez hogy hangzik abban a helyzetben.

- Jól van? – kérdezte a srác egy kicsit rekedt hangon a barátnőmtől. Értetlenül felpillantottam rá, pontosabban hunyorogtam, mert zavart a lépcsőház lámpája. Miért érdekli?

- Aha, ja, csak- csak berúgott kicsit – válaszolt Rissza, de hallottam, hogy szürreálisnak tartja ezt az egészet. Egy full idegen, akiről sose meséltem neki megkérdezte, hogy vagyok. Nem mellesleg éppen megzavartuk az actiont. Erre felkuncogtam, s újra engem néztek mind. Az igen csinos lány, akit a háta mögé vont azóta idegesen figyelt minket, és sráci se volt nyugodt annyira. Ezen tovább kuncogtam. Nagyon viccesnek tűnt mindenki kellemetlenkedő arca abban a pillanatban. – Na jó, csajszi, gyerünk – nyúlt a hónom alá, hogy felemeljen, mert már sikerült kinyitnia az ajtót, aminek szerintem mindenki nagyon örült. Nehezen felállított Rissza, de kinyitva szemem még fülig érő mosollyal a szomszédoméba néztem.