Beyond(Azahriahff)

twenty seven

  Risszával kikértük a kancsó fröccsünket, és a fotózásról beszélgettünk, miközben a nemrég érkezett negyvenes társaság egyre hangosabbá vált. Nem mondhatom, hogy zavartak, mert egy kocsmában ez teljesen rendben van, de azért nehezen hallottam a velem szemben ülő barátnőmet. Azonban egyszer csak Rissza komolyra váltotta a beszélgetést.

- Amúgy...nagyot változott a szememben most az Ati – birizgálta a fröccsös poharát, nem nézve fel rám. Érdeklődve hallgattam. – Vagyis mondhatom úgy is, hogy még nagyobbra nőtt a szememben. Tudod, idézőjelben végigkísérte a gyerekkoromat a videóival, nagyon sokat néztem őt. Sokszor, amikor az ilyen sejtelmes, borzongós videóira aludtam el olyan rémálmaim voltak, hogy utána napokig nem tudtam aludni – nevetett fel kínosan, maga sem hitte el, amit csinált. – Aztán elkezdte ezt a zene dolgot, amit szintén végig figyeltem...nem csak úgy őrültül rajongok, ez szerintem annál sokkal több. És mivel egy olyan céghez kerültem HR-esként, ahol inkább termékekkel foglalkozunk, álmomban sem gondoltam volna, hogy a koncerteken kívül láthatom bárhol is, ráadásul ilyen közel, ilyen sokáig. Lehet, hogy egy cringe picsának tűnök, de ez a max, amennyire el tudom rejteni a szeretetemet – vont vállat, s rámnézett. – De az, amit ma csinált, az valami elmondhatatlanul megérintett, és nagyon boldoggá tett vele. Néha lehet, hogy egy faszfej, de melyik pasi nem az? Nem mellesleg van is miért annak lennie... - sóhajtott, de nem tudtam, mire gondol, és nem is tudtam megkérdezni. – És ezekután talán emberként még jobban megszerettem, és felfogtam, hogy ő már nemcsak Paul Street vagy Azahriah a Youtube-ról, hanem Ati, a modellünk, a munkatársam és nem utolsósorban ugyanolyan ember, mint én. Talán kellett ez a délutáni dolog, hogy átlendüljek a rajongáson... - mosolygott elmerengve, én pedig nem is tudtam, mit mondjak neki. Nem gondoltam, hogy ennyire komoly nála ez a rajongás, és azt sem, hogy ezt szeretetnek tudná hívni. Azt tudtam, hogy őrült módjára járt koncertekre akár az ország másik felébe is, de ugyanígy volt Dzsúdlóval vagy Manuellel is. Viszont most látom, hogy Attilával kapcsolatban ez teljesen más.

- Nem tudtam, hogy neked ennyit jelent – ráztam fejem. – Sose meséltél róla.

- Mert nem volt relevanciája – vont vállat. – Te tudtam, hogy nem szereted, így nem erőltettem rád. Viszont az, hogy nap mint nap látjuk, már más tészta. Mint most is – vett egy mély levegőt, s hallottam, hogy nyílik az ajtó. – Még mindig kihagy a szívem, ha meglátom.

A bagós társaság jött be nagy hanggal, egy jó adag cigifüstöt is hozva magukkal. Nevettek, beszélgettek, Attila is. Furcsa látvány volt ilyennek látni a szokásos komor, hideg megjelenéséhez képest. Risszára tévedt tekintetem, aki nagy mosollyal arcán felállt a padról, és beengedte azt, aki be akart ülni. Most már máshogy látom azt a mosolyt, amit Rissza villant rá, és Attila feszengését, mert tudja, hogy rajong érte. Talán meg kellene beszélniük ezt a dolgot, úgy, ahogy nekem is elmondta.

Én újra beszorultam a falhoz, ahogy mindenki helyet foglalt. Sztárunk megint megvárta, hogy az asztal végére kerülhessen, amit most már furcsálltam.

- Itt van mindenkinek a kövi kör, ez most szilva – jelentette be Rissza boldogan, ahogy felállva szétosztogatta a poharakat.

- Megakarsz ölni, te nőlény? – fintorgott Zsombor, ahogy az orrához vette, és öklendezett egyet.

- Azt mondtad, bírod a kevertet, akkor ezt is bírni kell! – parancsolta barátnőm szigorúan, amit elfojtott nevetéssel figyeltem.

- Ja, ne rinyálj, igyál – szólt be neki full lazán Attila is az asztal végéről, mire meglepve fordultam felé. Ott volt a szája sarkában egy sunyi mosoly, mert ő se bírta ezt a laza arcot , csak gondolta, beszól barátjának.

- Elmész a faszba, Baukó – zsörtölődött Zsombor, mire mindenki felnevetett, ők is.

- Én is téged, bazd meg, én is téged – veregette meg hátát, de most Lédán és Risszán kellett átnyúlnia érte, akik megszeppenve hajoltak hátra, hogy nehogy ők kapják. Az arckifejezésüket látva elnevettem magam, ahogy a többiek is, csak ők a fiúkon.