Beyond(Azahriahff)

nine

A héten lementek az utolsó egyeztetések a stúdióval, a kellékesekkel, a ruhákról és a sminkről, Marci és Léda sokat dolgoztak a setteken. A stúdióban én is voltam a stábbal, még a fotózás előtti estén is. Akkor Rissza is velem volt, az utolsó simításokat végeztük már.

- Minden világosítás meg van akkor, fényképezők szépen elcsomagolva a sarokba, a ruhák gondosan eltéve – sorolta Rissza, és mutogatott körbe a teremben. Közben azért körülöttünk még két stábtag végigment, hogy a csatlakozókat próbálgassák.

- Atika-öltöző? – grimaszoltam, mire Rissza felnevetett.

- Az is rendben, kulcs benne – bólintott. Megcsörrent a telefonom.

- Csá, Mira, meghoztam a cumót – szólt bele Keve a telefonba. Elmosolyodtam.

- Megyek – indultam meg le a bejárathoz. – Itt van Keve, gyere – intettem Risszának is, aki izgatottan szaladt le a lépcsőn.

- Cső, Rissza – nyújtott egy öklöst barátnőmnek már lent, aki helyette beleugrott a nyakába.

- De rég láttalak, te hülye – szorongatta meg, Keve meg igyekezett megtartani, ugyanis olyan magas volt, hogy le kellett Risszához hajolnia.

- Vágom, de ne fojts meg.

Rissza vigyorogva elengedte, majd dorgáló üzemmódba kapcsolt. Én eközben egymásra kezdtem pakolni néhány dobozt, amit elbírtam.

- Szerintem te direkt kerülsz minket. Utálsz – tette keresztbe karjait.

- Hát ti nem jöttök hozzánk inni – háborodott fel Keve is, én meg csak mosolyogtam rajtuk, bár volt itt más oka is a távolmaradásunknak.

- Ez igaz – ismerte be Rissza megvonva vállát, mire felnevettem. – Nincs időnk egyszerűen, eskü. De már porzik a májam.

Mindhárman megfogtunk annyi dobozt, amennyit elbírtunk, majd megindultunk fel a lépcsőn a másodikra.

Keve Rissza egyik régi jó ismerőse gimiből. Akkor is és most is nagyon jóban vannak, én meg becsatlakoztam pár éve, amikor ideköltöztem. Keve egy nagyon rendes, figyelmes és megértő ember, aki mindenkinek csak segíteni akar. Mostanában nem, de régebben rengeteg éjszakát töltöttünk nála a bárban, ahol egyszerre dolgozik pultosként, meg rendezvényszervezőként is. Az egyik legjobb barátom volt, csak az utóbbi időben nem sokat jártunk hozzá.

- És kinek a fotózása is lesz ez? – tette fel Keve azt a kérdést, amit nem kellett volna. Elhúztam szám.

- Azahriah-é! – virult ki Rissza hirtelen hátra fordulva a lépcsőn, mire mind megtorpantunk, kiesve az egyensúlyunkból.

- Ha az Attila miatt kell kitörnöm a nyakam a fotózás előtt 12 órával, nagyon szarban leszek vele – néztem Risszára, aki behúzta nyakát, s ott se volt, bement az ajtón a stúdióba. Bár így visszagondolva, nem is voltunk túl jóban alapból sem, de legalább ezzel tudtam hatni a barátnőmmel.

- Azahriah? Dehát te nem bírod az ilyen arcokat – fordult felém értetlenül Keve, ahogy mi is bementünk.

- Ja, nem én döntöttem így – vontam vállat, s letettük a dobozokat.

- Hát? – nézett rám, miközben már kifele pakoltuk belőle a vizeket, üdítőket, szendvicseket, nasit.

- Az autós projektemet szüneteltetik, és András asszem szeretné, ha jó hírem lenne a celeb világban is – magyaráztam, hogy szerintem miért kaptam ezt. – Bár nem akarok többel dolgozni így se.

- Hát ez fasza – jegyezte meg, mire ránézve bólintottam egyet.

- Az – nevettem fel keserűen.