Beyond(Azahriahff)

twenty six

Attila csak lebegett a vízen, mint egy hulla, amitől egyre idegesebb lettem. Egy szó sem esett arról a szerződésben, hogy úszkálni kezd egyedül, és fogalmam sem volt, egyáltalán mennyire tud.

- Ne aggódj már ennyire érte! – szólt rám Rissza, ezzel kizökkentve abból, hogy mint egy őrült bámuljam, mikor merül el.

- De-

- Nincs de, nagyfiú, nem fog belefulladni a két méter mély vízbe – nevetett fel hitetlenül. – Mi bajod van? – nézett értetlenül rám, de inkább nem néztem szemébe, amikor Zsombor odaért hozzánk.

- Az tény, hogy kiszámíthatatlan az a gyökér, de nem életképtelen – tűnődött el őt nézve. – Vagyis én úgy tudom – vont vállat, s hátat fordított neki. Eltátottam számat.

- Az kom – bólintottam keresztbe téve karom magam előtt, s felálltam a vízből, mert csak én ültem a derékig érő vízben.

- Ezt nem kéne, Miru – motyogta nekem, hogy ne vonja rám Zsombor figyelmét is.

- Leszarom, mindenkinek ilyen van, mint nekem, nézzék! – vontam vállat. Nagy szemekkel meredt rám, de tereltem a témát. – Milyenek lettek a képek? – lettem hirtelen izgatott.

- Fúúú, nem hittem el hallod, miket csináltatok! Mindenki hüledezett a monitor előtt, annyi jó kép lett, nem tudom, hogy fogsz választani! – vigyorgott.

- Nagyon látni akarom már – rágtam számat, a sátor felé fordulva. Két csapattag kint maradt, és vigyázta a cuccainkat, ők pont a képeket nézték. – Menjünk, idő lesz, mire hazaé-

- Hé, mindenki! Egy felest csak megiszunk ezekre a kurva jó képekre, nem? – kiáltotta el magát Rissza körbe fordulva, belém fojtva a szót. - Hát, akkor asszem nem sietünk haza – motyogtam.

Zsombor vigyorogva, elsőként reagált Risszának.

- Az kurva isten!

Erre mindenki más is bepörgött, amin én is elmosolyodtam. Rissza gyorsan megoldja.

- És hova megyünk? – jött egy kérdés a fejem mögül, de nem tudtam, hogy már visszaért hozzánk a habfiúnk, így megugrottam ijedtemben, s a szívemre tettem kezem.

- Jézus, mit somfordálsz? – akadtam ki, s láttam, hogy egy töredék pillanatra követte a kezemet a mellkasomra. Hirtelen már nem gondoltam, hogy mindenkinek ilyen van, és hagy nézze bárki. Azonnal felvezette szemét az enyémre, de nem igen tudtam állni azt a tekintetet, amit a vizes, kócos haja keretezett, illetve az arcán legördülő vízcseppek.

- Nem somfordálok, te vagy figyelmetlen – jelentette ki olyan hidegen és magabiztosan, hogy majdnem elhittem. – És szar a lelkiismereted.

Eltátott szájjal néztem rá, de megint felvette a „leszarok mindent" maszkját.

- Legalább nincs menopauzás nőket megszégyenítő hangulatingadozásom – morogtam, s elnézett rólam. – Neked ez nem megterhelő? Egyszer mosolyogni, aztán full komoran nézni mindenre és mindenkire?

Csak vállat vont, mire felment bennem a pumpa, de Zsombor nemes egyszerűséggel lecsapott minket egy akkora adag vízzel, hogy telement az orrom és a szemem is. Attila is kapott belőle rendesen, de csak unottan letörölte az arcát, hátra csapta a haját, és újra megkérdezte, hova megyünk.

- Hát az Ibolyka Presszóba! – virult ki Rissza, már ha ez lehetséges volt. Elmosolyodtam rajta.

- Már fáj a májam – tettem most oda a kezem, de mivel megint mindenki követte a mozdulatot, úgy voltam vele, most már abbahagyom a magamon mutogatást.