Beyond(Azahriahff)

six

  Úgy éreztem, kezdek felforrni a sok magamban tartott történéstől, amit nem oszthattam meg senkivel. Lédával és Marcival is jóban voltunk, de nem tudom, hogyan reagáltak volna rá, hogy amúgy a projektfotós szomszédja a hírességnek, akivel mind dolgoznak. Meg egyébként sem lett volna jó ötlet, ha ez az infó tovább terjed, mert még a végén mindenfélét ránk fognak, és az Origon kötünk ki. Nem kellett ez nekem, egyáltalán, meg gondolom neki sem.

Így végeztem a dolgom, elkezdtem a kutatómunkát, és napokig folytattam, hogy jó terveket tudjak készíteni. Bent is ezzel foglalkoztam, s otthon is, de már nem éjszakába nyúlóan, mert továbbra sem zenélt – mint azóta kiderült – Attila felettem. Valahol örültem, valahol nem.

Egy hetünk volt mindent előkészíteni, már a kinti fotózáshoz kerestem helyszíneket, egy idő után már hajnalig is eltartott, mert nem találtam meg azt a helyszínt, amit elképzeltem neki. És nem voltam hajlandó annyiban hagyni, mert már egy teljes koncepciót építettem arra a helyre.

Rengeteg képet néztem meg. Mindenféle videó klipet, interjúkat, outfiteket, majd megint képeket. Egy idő után már kísértett az arca, annyiszor néztem őt. Az utcán sétálva vagy biciklizve néha azt hittem a szembejövő emberekre, hogy ő. Ami azért érdekes, mert a lakásban meg nem futottunk össze, lehet ő csinálta így, lehet így alakult. Bár őszintén szólva nem is zavart a dolog, mert ötletem sem volt, mi történne akkor.

Azt viszont el kellett ismernem, hogy jó zenéket csinált. Már azokon kívül is, mint amiket eddig hallottam tőle. Sőt, igazából nagyon is megtetszett szinte mind, ami ritkának számított nálam, főleg egy magyar előadónál. Az interjúkból úgy tűnt, hogy egy nagyon intelligens srác volt, nagyon mély gondolatokkal és világlátással. Akármennyire nem tűnt ez szembe, amikor párszor találkoztunk, már-már szimpatikus lett a személyisége. De emlékeztetnem kellett magamat minden alkalommal, hogy egy híresség nem mindig az igazat mutatja a kamerának, ezért nem akartam mindent elhinni, amit hallottam, vagy láttam, így fenntartásokkal kezeltem.

Persze Rissza folyamat küldözgetett mindenfélét róla, nehogy netalán elfelejtsem egy pillanatra is.

R.: Ezt nezd meg eskuszom az uccso!!! De itt latszik mennyire imad zenelni es eloadni!!

Majd küldött hat képet, ami mind ugyanúgy egy koncerten készült, ahogy az a másik száz is, amit az elmúlt napokban osztott meg velem. Minden képen valóban beleélte magát a zenélésbe, de ennél többet nem tudtam neki válaszolni. Majd érkezett két koncertfelvétel is, amit megnézegettem, de már annyit láttam, hogy a könyökömön jött ki.

-...csak egy csókot csennék tőled el... - énekeltem, miközben összedobtam a vacsorám, aztán feltűnt, hogy mit is csináltam éppen.

Hát, lehet, kezdtem valóban megszeretni a zenéit, és akaratom ellenére az interneten talált anyagból "megismerve" őt is. Ez pedig nagyon nem tetszett.

•

Pénteken már annyira besokalltam a helyszín kereséstől, meg úgy amblokk a gyerektől, hogy úgy éreztem, megőrülök otthon. Egyrészt már napok óta akkora hőség volt, hogy hiába ment a légkondi, fájt tőle a fejem, nem tudtam aludni, másrészt meg zavart, hogy nem találkoztam Attilával azóta a nap óta a meetingen. Úgy éreztem, hogy össze fogunk futni, és egyre jobban befeszültem miatta. Végül pénteken eldöntöttem, hogy hazamegyek anyukámhoz a hétvégére, ugyanis múlt hétvégén sem voltam, és nem tudtam, ha beindul a fotózás, mennyi időm lesz rá. Muszáj volt kimozdulnom.