Beyond(Azahriahff)

eight

A hétvége gyorsan elrepült otthon, valahogy ez mindig így alakul. Hazamegyek pénteken, és hirtelen vasárnap lesz. Anya sok finomat főz, sétálgatok, lógatom a lábam otthon, mintha újra tini lennék, és nem lenne jobb dolgom. Rissza hasonlóan hozzám élvezte a csendet, nyugalmat, a természet közelségét. Meg persze szívesen beállt főzni is, bár ő nem volt nagy konyhatündér, de szeretett anyától tanulni.

És mintha így sem lenne kevés az a három nap, szombat este alvás helyett eszembe jutott, hogy hétfőn már meetingem van Andrással, vagyis nem tökölhetek tovább a helyszínnel. Valamit választanom kellett akkor is, ha nem azt kerestem.

Így vasárnap belevoltam bújva a laptopomba, helyszíneket keresve továbbra is.

- Meddig csinálod mééég? – nyavalygott Rissza mellettem az ágyon, lelógatva fejét és a telefonját bújva. Pár órája már nem szóltam hozzá.

- Muszáj, Rissza, egyszerűen nem találom azt a helyet, amit elképzeltem neki – kattintottam egy újabb oldalra.

- Neki? Kinek? Azinak? – ült fel izgatottan.

- Ki másnak? Őt fotózzuk – néztem rá értetlenül.

- Én azt hittem, csak úgy nézelődsz, nemhogy külön az Azinak keresel egy jó spotot! – virult ki hirtelen, és odahúzódott mellém.

- Hát...ő a fotóalany, neki kell keresni, nem? – kérdeztem továbbra is fel nem fogva, mit akar mondani ezzel. Kinek keresnék helyszínt, ha nem annak, akit fotózok?

- Nem, csak úgy mondtad ezt, mintha direkt rá akarnád szabni a helyszínt, külön, csak neki – magyarázta meg, de nem egészen értettem egyet, így inkább ráhagytam.

Sorra megnézte a megnyitott képeket, és erősen gondolkodott, ahogy próbálta felfogni, mit is képzeltem el, majd bólintott.

- Nem hiszem el, hogy ezt én mondom, de ki kellene menned szétnézni – fordult hozzám komolyan. Felhúztam szemöldököm. – Azt, amit keresel, nem fogod itt megtalálni – biccentett a képernyőre. – Kint kell keresgélned, saját magad járva be a helyeket.

Miután felfogtam, mire gondol, én is elgondolkodtam. Egyáltalán miért is itt próbáltam keresni? Annyi hely van, amit ismerek akár itthon, akár a közeli nagyvárosban, vagy Budapesten, ami szóba jöhet. Nem is értettem, mit csinálok az interneten.

- Mennyi eszed van! – ültem fel, leraktam a laptopot, és magamra kaptam valami olyasmit, ami vállalhatóan nézett ki. – Mire vársz? Zsa.

- Hova? – kérdezte Rissza döbbenten.

- Le a holtághoz.

- Dél van, és minimum negyven fok, biztos, hogy nem – rázta fejét barátnőm, mire megálltam az öltözködésben. Igaza van, elvesztettem az időérzékem. Nyögve egyet engedtem le karjaim magam mellé.

- Aaaa! Menni akarok, most azonnal – nyafogtam, mert tényleg minél hamarabb megakartam találni a helyet, izgatott lettem.

Így megvártuk Risszával a délután négy-öt órát, amikor már viszonylag kevésbé tűzött szét a nap, és elindultunk le Rissza kedvenc helyére. Nekem is a szívem csücske volt a holtág partja, de azért a virágos mező a napraforgótáblákkal is nagyon szép volt.

- Gyereee – dobta le magáról kis ruháját Rissza, és bele is szaladt a hűvös, sötét vízbe. – Isteniii.

Mosolyogva rajta vettem le én is a rövidnadrágom és bemerészkedtem mellé. Elsőre kicsit hideg volt a víz, de az idetartó séta után nagyon jól esett kicsit lehűlni.