Számkivetett || Fred Weasley ff.

34. Legnagyobb csalódás

A tiltott rengeteg felé sétáltunk, és még mindig nem tudtuk, hogy mit is akar Hermione. Bár biztos megoldja, hisz ő mindent megold. Elég sötét volt és hideg is a meleg időjáráshoz képest.

- Mi a terved Hermione? - suttogtam neki.

- Majd meglátod. - mosolygott gyanusan.

Ez kezd érdekessé válni. Remélem tényleg megoldja és nem kerülünk nagyobb bajba. Szerintem amúgy Umbridgenak kezd gyanussá vállni a helyzet.

- És hol is van ez a fegyver? - kérdezte Umbridge.

- Még egy kicsit odébb. - mondta Hermione.

Umbridge torpant és megfordult. Mérgesen nézett mindnégyünkre, és úgy nézett ki mint egy felfuvalkodott rózsaszín gombóc. Nem sokon múlott, hogy el ne nevessem magam.

- Álljunk csak meg egy kicsit! - mondta felfuvalkodva. - Nincs is semmilyen fegyver, igaz? Csak ideakartatok csalni!

Milyen okos.

- Nem, dehogy is! - tiltakozott Hermione.

De ekkor megjelen egy óriás. Egy kicsit megijedtem mert nem számítottam rá.

- Ez meg ki? - kérdeztem Rontól.

- Hagrid féltestvére. - mondta. - Gróp.

Mosolyogva néztem amint Gróp felveszi a kezével Umbridge-ot, aki szinte a körme mérete hozzá képest. Umbridge sikítozott, és kiabált, hogy tegye le de nem halgatott rá. Csak nézegette és bután mosolygott.

- Gyerünk! Meg kell mentenem Siriust! - mondta Harry majd rohanni kezdtünk vissza az iskola felé.

A hídon keltünk át, ahol találkoztunk a többiekkel. Nevillel, Lunaval és Ginnyvel.

- Készen vagyunk? - kérdezte Ginny.

- Igen készen állunk, mehetünk! - mondta Hermione.

Harry elgondolkozott majd sóhajtott egyet.

- Srácok tényleg köszönöm nektek a támogatást de ezt egyedül kell végig csinálnom! - mondta nehezen.

- Ugye most csak hülyéskedsz? - kérdeztem kiakadva. - Igen is veled megyünk! Ki ért velem egyet?

Mindenki felemelte a kezét majd Harry ismét megszólalt.

- Nem kérhetem tőletek, hogy gyertek velem! Nem kockáztatok, hogy bárkinek baja essen. - mondta higgadtan.

- Szóval azt mondod, hogy az összes edzés után ennyi? - kérdezte Ginny. - Akkor mi értelme volt annak, hogyha nem is használjuk amit tudunk?

- Harry mi melletted állunk és harcolunk! - mondta magabiztosan Neville.

Harry elmosolyodott majd bólintott egyet, amikor valakinek a lépteit hallottuk meg mögöttünk. Mindenki a hang irányába fordult majd megpillantottam a távolból Fredet.

- Mingyárt visszajövök! - szóltam oda majd rohanni kezdtem Fred felé.

Mikor odaértem egyből a karjaiba zárt. Olyan biztonságosnak éreztem, mintha otthon lennék. Nem is mintha. Otthon voltam a karjai között. Eleredtek a könnyeim. Nem tudom, hogy miért, csak eleredtek.

Fred megérezte, hogy sírok így eltolt magától és aggódva nézett rám.

- Mi a baj? - kérdezte miközben ujjaival törölte le a könnyeimet.

- Semmi mármint nem tudom. - mondtam remegő hangon. - Csak hiányozni fogsz!

- Te is nekem, de nagyon! - mondta majd egy hosszú szenvedélyes csókot nyomott az ajkamra.