Számkivetett || Fred Weasley ff.

20. Ismeretlen erő

Mióta megtörtént az az incidens kerülöm Fredet. Magam se értem, hogy miért hisz szándékosan sosem bántanám és ezt ő is tudja, de véletlenül sem akarom. 2 napja szinte nem is beszéltem vele és már rettentően hiányzik, de az ő érdekében így a jobb.

A folyosón sétáltam mikor odajött hozzám valaki. És az a valaki Fred volt.

- Szia, beszélhetnénk? - kérdezte lágy hangon.

Istenem, úgy tudja, hogy ha ilyen hangon beszél velem sose tudok neki ellent mondani.

- Szia, most sok dolgom van, majd máskor. - próbáltam elmenni de Fred visszatartott.

- Kérlek Sarah, olyan rég beszéltünk! - mondta kétségbeesve. - Talán már nem akarsz velem lenni?

Őszintén nagyon meglepődtem a ezen a kérdésen és nem tudom, hogy hogy jutott ilyen az eszébe.

- Mi? Dehogy, erről szó sincs, csak most sok a dolgom és... - próbáltam volna kimagyarázni de kövbevágott.

- Értem, de kérkel gyere ki délután 4-re a tiltott rengetegben lévő tóhoz. - mondta végül.

- De miért? - kérdeztem.

- Csak legyél ott kérlek. - könyörögte.

- Jó oké, ott találkozunk, de most már tényleg megyek. - mondtam majd ott is hagytam.

Nem tudom mit akarhat és nagyon fájt, hogy csak úgy otthagytam de távolságtartónak kell lennem. Még csak véletlenül sem bánthatom.

Futó lépésben siettem az átváltozástan órára, mivel késésben voltam de szerencsére időben oda értem és beültem a hátsó padba.

Ron és Harry egymás mellett ült Hermione meg az előttük lévő padban egyedül.

Olyan magányosnak tűnt és szomorúnak, úgyhogy fogtam a cuccomat és odasétáltam.

- Szia, foglalt ez a hely? - kérdeztem tőle félmosollyal.

- Szia. - lepődött meg és el is felejtett válaszolni a kérdésre mire kérdőn néztem rá. - Ja, igen persze mármint nem, leülhetsz. - habogott össze-vissza.

Kicsit elnevettem magam és helyet foglaltam. Pár percig csak ültünk egymás mellett csendben majd én törtem meg a csendet.

- Szomorúnak tűnsz, minden oké? - kérdeztem aggódva.

Hermione nem válaszolt csak bámult előre egyenesen.

- Hermione. - böktem mag a vállát.

- Hmm? - kérdezte. - Igen, persze jól vagyok, nincs semmi gond.

- Biztos? - kérdeztem vissza.

- Igen biztos, de miért erdekel? - kérdezte furcsállva.

Ez most nem értem miért kérdezte. Mármint attól, hogy nem vagyunk a legjobba attól még fontos nekem és érdekel mi van vele.

- Mert mindentől eltekintve fontos vagy nekem és érdekel mi van veled és tudd, hogy velem mindig beszélhetsz bármiről. - mondtam neki mosolyogva.

Eszküszöm mintha Hermione bekönnyezett volna azon amit mondtam.

- Figyelj nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked és hogy nem hallgattalak meg! - mondta sajnálkozva. - És, hogy nem voltam melletted ebben a pár hétben, én csak... - magyarázkodott de közbeszóltam.

- Hermione, figyelj ide semmi baj! Ami történt megtörtént és nem lehet vissza csinálni. - mondtam higgadtan. - Szóval most már csak előre kell tekinteni, - mondtam felvillanyozva. - és nem nézni hátra!