Számkivetett || Fred Weasley ff.

12. Szemtől szembe

Borzalmas éjszakám volt. Szinte nem aludtam semmit. Egész éjjel sírtam, megállás nélkül. Alapból nem szoktam ennyit sírni csak most ez nagy hatással volt rám, hogy ezért kellett hazajönnöm, hogy ezt közöljék velem.

Reggel nem volt kedvem lemenni reggelizni és amúgy sem voltam éhes. Nem akartam őket látni. Senkit se akartam. Kivéve persze egy valakit, de őt most nem láthatom.

Valaki kopogott az ajtómon majd benyitott. Draco volt az.

- Jóreggelt! - köszönt kedvesen, a kezében pedig egy tálca volt. - Felhoztam neked a reggelit.

- Nem vagyok éhes. - válaszoltam.

Draco leült mellém az ágyra és elém rajta a tálcát amin omlett volt és paradicsom.

- Sarah, enned kell! - mondta majd a kezét a vállamra rakta.

- Nem vagyok éhes, Draco! - lábadt könnybe a szemem.

- De kell az energia! - noszogatott tovább. - Így, hogy fogsz majd koncentrálni?

- Fogd már be Draco! - kiabáltam rá majd a tálcát a földre löktem. - Húzz el innen! - mutattam az ajtóra. - TÜNÉS!

Draco kicsit megszeppenve elment és egyedül maradtam. A szememet újból ellepték a könnyek. Nem akartam már sírni. Túl fáradt voltam hozzá. Elegem volt belőle. És most ok nélkül bántottam meg Dracot, pedig ő nem tett semmit.

Kicsivel később felálltam majd átmentem Draco szabájába. Bekopogtam és benyitottam. Az ágyon feküdt és az arca gondterheltséget sugárzott.

- Szia. - köszöntem neki nyugodtan. - Bocsánat, hogy minden ok nélkül bunkó voltam veled. Nem érdemelted meg!

Draco felült majd a mellette lévő helyet megpaskolta, hogy üljek le. Így is tettem.

- Semmi baj, megértem, hogy dühös vagy. - mondta megértően. - És teljesen jogosan!

- Igen, de veled hiba volt bunkónal lenni. - hajtottam le a fejem.

- Semmi baj. - mondta mosolyogva. - Amúgy lenne kedved később szánkózni menni és hóembert építeni? - kérdezte mosolyogva.

Egyből széles mosolyra húztam a szám és Draco nyakába ugrottam.

- Igen, igen és igen!! - mondtam boldogan

- Rendben, viszont ahoz, hogy ez megtörténjen enned kell valamit! - mutatta fel mutatóujját figyelmeztetés képpen.

- Oké és felhozod? - kérdeztem.

- Inkább gyere le. - mondta. - Apánk nincs itthon és anya tényleg aggódik érted.

- Hát jó. - adtam be a derekam.

El is indultunk lefelé a lépcsőn a konyhába. Mikor leértünk anya állt a púltnál és nézett ki az ablakon.

- Jóreggelt! - köszöntem neki.

Hátrafordult majd szélesen elmosolyodott és szorosan megölelt.

- Neked is! - mondta kedvesen. - Örülök, hogy lejöttél!

- Anya, tudnál küldeni egy házi manót Sarah szobájába? - kérdezte Draco én pedig alig tudtam vissza tartani a nevetést.

- Igen, de miért? - kérdezte értetlenül.

- Sarah kiborította a reggelijét amit vittem neki. - mondta nevetve Draco.

- Értem, küldök is egyet. - mondta majd elment.

- Szóval, mit kérsz reggelire? - fordult vissza hozzám Draco.

- Ez kérdés? - kérdeztem nevetve.