Számkivetett || Fred Weasley ff.

24. Sarah-ért

Még takarodó előtt visszamentem a szobámba mert nem akartam bajba kerülni. Draco erősködött, hogy aludjak ott de végül megértette miért nem akarok. Hermione nem volt a szobában, igazából reménykedtem, hogy ott lesz de nem volt ott. Viszont Ginny igen, épp olvasott.

- Szia, hol voltál? - kérdezte a könyvet lerakva.

- Helló, csak Dracoval. - mondtam egyhangúan.

- Érteeem... - nyújtotta el a szót. - amúgy nem tudod hol van Hermione?

Kicsit lefagytam a kérdéstől. Ha megkérdezte biztos nem mondta el a levelet meg a többit. Legalábbis remélem.

- Azt mondta Levandernél alszik. - mondtam érzelemmentes hangon.

- Mi? Miért? - kérdezte értetlenül. - Megint összekaptatok valamin?

- Mondjuk úgy. - ültem le az ágyamra. - Amúgy mit olvasol?

Ginny a könyvre nézett majd átdobta nekem, hogy nézzem meg.

- Valami hülye gyerek, hülye romantikus sztoriját papírra vetve. - mondta fintorogva Ginny.

A könyvre néztem és láttam a tipikus romantikus borítót és címet. "A lehetetlen szerelem". Már a címtől hányingerem lett, nem hogy a borítótól. Gyorsan vissza is adtam Ginnynek majd bementem a fürdőbe.

Kicsit jobb volt a helyzet mint korábban, már nem látszott, hogy sírtam és hogy most tértem vissza a halálból csak a szimpla szokásos önmagam kicsit rosszabb kiadásban. Felhúztam a pulcsim ujját és újra elszörnyültem, hogy mit tettem magammal és, hogy mit vettem el magamtól majdnem. Az életemet.

...

Éjjel rémálomból ébredtem fel zihálva. Az álombam apám megkínozta Hermionét és Voldemort megölte Harryt, Ron pedig beállt halálfalónak. Borzalmas volt. Bár lehetetlen is egyrészről de mindegy.

Próbáltam visszaaludni de nem ment. Csak forgolódtam és gondolkoztam. Mindenen. Azon, hogy Ginny itt fekszik mellettem és fogalma sincs, hogy mi történt itt délután. És persze Lucius is. Most először szólítottam Luciusnak más előtt, de őszintén nem akarom őt már apámnak nevezni. Nem megy. Hermione is eszembe jutott és az, hogy talán elmomdta valakinek amit megtudott ma. És vajon Draco mit gondolhat erről? Biztos vagyok benne, hogy szét aggódja a fejét. Megígérte, hogy nem mondja el senkinek, nagyon is bízom benne, hogy nem teszi.

A sok gondolataim között elnyomott az álom és csak arra ébredtem fel reggel, hogy Ginny nekem vág egy párnát.

- Na, ezt mért kellett? - kérdeztem durcás regekedt hangon.

- Mert ha nem kelsz föl elkésel! - érvelt nagyszerűen.

- Ahh, muszáj? - kérdeztem nyűgösen.

- Igen, úgyhogy jobb ha sietsz! - mondta Ginny parancsolgatóan.

Nagy nehezen felkeltem és betoltam a seggem a fürdőbe. Nagyon nem volt kedvem sminkelni úgyhogy nem tettem. Egy vékonyabb pulcsit vettem föl és rá a taláromat.

Épp pakoltam a táskámat mikor Ginny megszólalt.

- Nadrág? - kérdezte a csupasz lábamat nézve ami kilógott a talár alól.

- Ohh. - mondtam majd gyorsan kikaptam egy fekete nadrágot a szekrényből és felvettem. - Kösz, hogy szóltál.

- Nincs mit! - mondta. - Ha nem lennék a fejedet is elhagynád!

- Az biztos! - nevettem.

- Mehetünk? - kérdezte mire én bólintottam.

Ketten indultunk le a nagyterembe. Útközben nem sokat beszéltünk, kábé csak annyit, hogy kinek milyen órája lesz stb. Nagyterembe érve egyből megpillantottam Hermionét aki Ronnal és Harryvel falatozott. Mikor észre vett érzelemmentes arkifejezéssel bámult majd visszafordult Ronékhoz. Harryék nem igazán bámultak furán vagy mintha én lennék Voldemort szóval valószínű Hermione nem mondott semmit.