Számkivetett || Fred Weasley ff.

6. Rémálom

1 hét telt el azóta a borzalmas nap óta. Elég sokszor kalandoznak el órákon a gondolataim a családfával kapcsolatban. Tudom, hogy figyelnem kéne de egyszerűen nem megy. És arra a napra is sokszor gondolok vissza. Mi van ha Fred nem jelenik meg? Vajon megmertem volna csinálni azt magammal?

Azóta Draco elég furán viselkedik ha a közelembe van. Mintha bűntudata lenne ahogy velem bánt az elmúlt években. De kétlem, hogy az lenne, ő nem olyan.

Mindegy is mert legalább Fred figyelmes velem szemben. Annyira aranyos és kedves. És látszik rajta, hogy mennyire aggódik értem. Szinte minden nap megnézi, hogy hogy vagyok és a folyosókon az órák között is odaszokott hozzám jönni.

Most is egy ilyen alkalom volt.

- Na hiányoztam? - jött a hátam mögé.

- De még mennyire! - mondtam nevetve.

Hátrafordultam és megöleltem, persze azonnal viszonozta az ölelést. Úgy ölele minhta soha többé nem tudna, és ha elengedne akkor eltünnék. De pont ezért szeretem.

- Hogy vagy? - kérdezte. - Ugye jól vagy? Minden oké?

- Fred nyugi! - bökötem meg a vállát játékosan. - Itt állok előtted és mint látod jól vagyok!

Fred csak mosolygott és egy "akkor jól van"-ot motyogott majd együtt sétáltunk a következő órámig.

- Ajjj, annyira nincs kedvem Umbridge-hoz! - nyafogtam a terem fele menet. - Főleg, hogy ott parancsolgasson nekünk és felidegesítsen.

Fred nevetett rajtam majd válaszolt.

- Még szerencse, hogy nekem nincs vele ma órám! - nevetett hálálkodóan.

- Szerencsés. - mondtam neki irigykedve.

Fred felnevetett de nem mond semmit.

- Mi ilyen vicces? - kérdeztem tőle.

- Ahh, semmi. - mondta titokzatosan.

- Na kivele! - parancsoltam rá.

Fred rám nézett ezzel felvetve a szemkontaktust és széles mosolyra húzta a szájat majd válaszol.

- Időben megtudod, ne aggódj! - nyugtatgatott kisebb nagyobb sikerrel.

A terem elé érve elköszöntem Fredtől majd bementem a terembe. Sokan voltak már bent köztük Draco is aki szinte mindig az utolsó pillanatban szokott betoppani.

Rám nézett és a tekintete azt sugalta, hogy aggódik de nem törődve ezzel levetettem magam Hermione mellé.

- Mi volt ez? - kérdezte tőlem érdeklődve Hermione.

- Mire gondolsz? - tettem a hülyét.

- Ez a nézés Dracotól. - pontosított.

Én csak vállat vontam de pont ekkor toppant be a terembe Umbridge. Sose örültem még ennyire neki, így nem tud tovább faggatni Hermione.

Kezdetét vette az unalmas kibírhatatlan örökké valóságig tartó kínszenvedés. Azaz a sötétvarázslatok kivédése. Ahogy magyarázott Umbridge én úgy álmosodtam el. Konkrétan majdnem elaludtam volna ha Hermione nem bök oldalba.

- Hmm? - kérdeztem halkan.

- Ne aludj! - suttogta. - Le fog szidni!

- Talán valami probléma van? - kérdezte vinnyogva Umbridge.

- Nem, nincs semmi! - mondta Hermione.

Umbridge még méregetett minket egy kicsit majd tovább fojtatta a magyarázást. Én pedig nem törődve azzal mit Hermione mondott vissza feküdtem a padra és pihentettem a szemem.