Számkivetett || Fred Weasley ff.

11. Otthon, "édes" otthon

A szobámba belépve elfogott egy nosztalgikus érzés, ahogy kicsiként mindig itt játszottunk Dracoval mert az én szobám nagyobb volt mint az övé. Egyébként semmit nem változott a szobám mióta legutóbb itt voltam, mindent meghagytak úgy, ahogy volt.

Körül néztem majd megpillantottam az asztalon egy naplót vagyis az én naplómat. Még kicsiként kezdtem el írni, mert azt gondoltam, hogy segít emlékezni, de igazából hamar meguntam és abba hagytam az írását.

Kinyitottam majd beleolvastam.

~~~~~~~~~~~~~~

Szülinapomra kaptam anyától ez a naplót és gondoltam irok bele mert miért ne. Őszintén nem volt túl jó napom, mivel megint hallottam, ahogy Draco az apánkal vitatkozik. Ennek az lett a vége, hogy Dracot megpofozta és mikor lementem segíteni nekem, az apám rám szólt, hogy meg ne próbáljak segíteni vagy kicsinál.

~~~~~~~~~~~~~~

Emlékszem erre a napra. Draco és az apánk nagyon összevesztek valamin, amit Draco csinált és nem nézte jó szemmel apánk. Mikor hallottam, hogy megpofozta lerohantam, hogy segítseg Dracon de apám úgy leordított, hogy azt hittem rám küldi a halálos átkot. Még mindig itt csengenek a szavak a fülemben.

- Nem segíthetsz egy haszontalannak! - ordította mire összerezzentem. - Nem azért bajlódtam veletek ennyit, hogy szégyent hozzatok rám! - nézett rán szúrós szemmel. - És most tünjetek a szemem elől!

Ezek a szavak még most is a fülemben csengenek és sehogy nem tudom kiverni őket. Az mondta, hogy feleslegesen bajlódott velünk. Ezeknek a szavaknak csak most lett értelmük mikor megtudtam, hogy nem ők az igazi szüleim.

Kopogott valaki az ajtón, majd benyitott. Anya volt az. Kezében a kedvenc nasimmal. Csokis pillecukros keksz.

- A kedvencedet csináltam. - mosolygott rám. - Remélem még szereted!

Már nagyon rég nem ettem ilyet és hazudnék ha az mondanám, hogy nem hiányzott. Elvettem a tálat a kezéből és falatozni kezdtem. Isteni íze volt, pont mint amire emlékeztem.

- Annyira örülök, hogy haza jöttél! - simogatta a hajamat.

- Csak mert muszáj volt. - válaszoltam érzelemmentesen. - Inkább essünk túl amit apám szeretne mondani és had menjek vissza Mollyékhoz!

Anya szomorúan nézett rám, de megértette, hogy már nem ugyanolyan minden mint volt.

- Ha megetted akkor lent várunk. - mondta szomorúan majd kiment.

Gyorsan betömtem magamba az édességet majd elindultam lefelé. Őszintén kicsit féltem, hogy mit szeretnének mondani, de szerintem semmi pozitívat.

Mikor leértem, bementem az étkezőbe, ahol ott ál apám, anya és Draco. A hasamban tovább nőtt az a görcs és nem hagyta el a testemet. Oda sétáltam eléjük majd beszélni kezdtek.

- Először is mind örülünk, hogy haza jöttél! - nézett rám anya majd apámra.

Max anya örül, apám biztosan nem. Ő szerintem a háta közepére sem kíván.

- A lényeg? - kérdeztem unottan.

- Mint bizonyára tudod, minden Malfoy a Sötét Nagyurat szolgálja és ez alól te és Draco sem lesz kivétel! - kezte apám. - Nyár végén mindkettőtök beáll az Ő oldalára és erről nem nyitok vitát! - mondta kimérten. - Viszont a Sötét Nagyúrnak meg kell győződnie róla, hogy tényleg az Ő oldalán fogsz állni ezért a tanév hátra levő részében információkat kell átadnod a Sötét Nagyúrnak a kis barátaidról! - mondta fintorogva az utolsó szót.