Számkivetett || Fred Weasley ff.

22. Hallgass meg!

Nap végére teljesen elfáradtam és csak ledőlni akartam az ágyamba. Szinte egész nap kerültem Hermionét, hogy ne kelljen vele beszélnem de most már muszáj lesz.

A klubbhelység csendes volt, csak pár diák ült ott és tanultak vagy olvastak vagy éppen halkan beszélgettek. Nem igazán foglalkozott velem senki, amint bementem de őszintén nem is bántam. Felszaladtam a szobámba majd egyből le is dőltem az ágyra.

- Végre. - fújtam ki a levegőt.

Annyira jó érzés egy hosszú nap után ledölni és csak lélegezni. Nézni a plafont és elveszni a gondolataidban. Elfelejteni minden problémádat és csak relaxálni.

Ez mind szép és jó, de ha megzavarnak akkor nem annyira. Mint most Hermione.

- Végre meg vagy. - mondta energikusan. - Egész nap kerültél, remélem nem hiszed azt, hogy nem fogod elmondani a kis tikod.

Felültem az ágyon és végig néztem a lányon. A haja kicsit kócos volt ara picit pirosas. Talan futott? A talárja viszont tökéletesen volt rajta, egy folt, sem egy gyűrődés nem volt rajta.

- Hermione, miért vagy mindig ilyen energikus? - kérdeztem terelve a témát.

- Nana, ne kerüld a témát. - mondta a szigorút játszva.

Hermione leült a saját ágyára ami az enyémmel szemben volt így csak néztük egymást egy ideig, majd megyszólaltam.

- Ne haragudj Hermione de nem szeretnék róla beszélni. - mondtam neki nyugtalanul. - Nem akarom, hogy azt érezd hazudok neked vagy nem bízok benned, csak még nem állok készen elmondani mi történik velem.

Hermione elmosolyodott majd mellém ült és átölelt.

- Semmi baj, megértem. Ha készen állsz elmondod! - mondta megnyugtató, kedves hangon.

- Köszönöm, hogy megérted! - hálálkodtam neki.

...

Hermione nagyon megértő volt ezzel a dologgal kapcsolatban és nem is kérdezett felőle az utóbbi napokban. Ugyan úgy nevetgéltünk együtt mint az előtt és annyira jó volt újra velük lenni.

Éppen Roxmortsba tartunk a csipet-csapattal egy jó kis vajsörre. Annyira rég voltunk már Roxmortsba és ittunk meg egy jó vajsört. Már hiányzott.

- Ugye nem felejtettétek el, hogy holnap délután lesz a kviddics meccs. - említette Harry a sétálás közben.

- Már hogy felejtettük volna el? - kérdezte Ron értetlenül.

- Nem felejtettük el Harry, ott leszünk! - mosolygott Hermione. - Sarah te ott leszel?

Igazából nem tudom, hogy menjek e. Nem igazán szeretem a kviddicset és igazából nemis tudom megmondani miért csak egyszerűen rosszul vagyok tőle.

- Nem tudom, nincs túl sok kedvem hozzá! - mondtam szomorúan.

- Nemár, gyere már el, tök jo buli lesz! - mondta Ron lelkesítően.

Majd meglátom. - mondtam végül és közben oda is értünk a három seprű bejáratához.

Bementünk és elfoglaltunk egy szimpatikus négyes aszalt és leültünk. Ron elment az italokat intézni addig hárman beszélgettünk.

- Amúgy Sarah, észre vettem, hogy mostanában nem vagy annyira boldog és vidám mint régebben. Történt valami? - kérdezte Harry aggodalmasan.

Húha, ez ilyen feltűnő? Nem fogom elmondani az igazat mert túl komplikált és nem értenék meg. Meg bízom bennük teljes mértékben de nem most van itt az ideje, hogy elmondjam.