Számkivetett || Fred Weasley ff.

17. Ők vagy én

Reggel fáradtan és kialvatlanul keltem. Szinte egész éjjel fent voltam és azon gondolkoztam, hogy hogy hozzam helyre a Freddel történteket. Eddig nem találtam ki semmi jó mentséget vagy ilyesmi, talán csak simán bocsánatot kérek. Remélem megbocsájt mert tényleg nem akarom elveszíteni.

Felöltöztem, fogat mostam és összekészülődtem és elindultam a nagyterembe. Hermione és Ginny már nem voltak ott, gondoltam már lent vannak. Bár nem értem miért nem keltettek fel engem is.

Leérve azt láttam, hogy a griffendél eléggé lehangolt viszont a mardekársok mind jókedvűek voltak. Vajon mi történt?

Leültem Hermione mellé és elvettem egy szelet piritóst.

- Sziasztok! - köszöntem vidáman.

Azonban senki nem válaszolt és mindenki úgy nézett rám mint valami áruló. Fredet nem is láttam.

- Oké, úgy látom ma mindenki rossz kedvű. - mondtam kuncogva de mikor láttam, hogy senki nem értékeli a poénomat komolyra váltottam. - Mi történt? Miért vagytok ilyen rosszkedvűek?

- Nem tudom, mond meg te! - vetette oda Harry.

- Tessék? - kérdeztem vissza. - Hogy érted?

- Hol voltál tegnap? - kérdezte érzelemmentes hangon Ron.

Oké, talán az a bajuk, hogy nem voltam ott tegnap az edzésen. Bár nem tudom, hogy miért lenne ez akkora baj. Mindenesetre nem akarom nekik elmondani még ami Freddel történt, majd ha megbeszéltük.

- Dolgom volt. - fogtam rövidre. - Sajnálom, hogy nem voltam ott az edzésen, csak...

- És pont azon az edzésen nem vagy ott amin lebukunk? - kérdezte ingerülten Harry.

- Tessék? Lebuktatok? - kérdeztem csodálkozva.

- Mintha nem tudnád. - mondta haragosan Ron.

- Ezt, hogy érted? Hogy nekem is közöm van ehez? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Miért, nincs? - kérdezte kimérten Harry. - Sarah, olyan fura vagy a téli szünet óta, de így már értem.

Hogy mi? Azt hiszik, hogy közöm van ehez? Nem hiszem el, hogy ennyire nem ismernek!

- Ez nem igaz! - ellenkeztem. - Ismertek! Hermione mond, hogy te nem így gondolod!

Hermionéra néztem aki sajnálkozva nézett rám de nem szólalt meg. Halgatás beleegyezés.

- Malfoy benne volt, te is benne lehettél! - vágta oda Seamus.

Én a mardekár felé fordultam és szemem megakadt a jóledvű, nevetgélő Dracon. Benne volt? Nekem miért nem szólt? Nem bízik bennem? A szemem könnybe lábadt mikor visszafordultam és mindenki vádó tekintetével találkoztam.

- Komolyan azt hiszitek, hogy beárultalak titeket? - kérdeztem remegő hangon.

Mindenki halgatott de a tekintetük leírta, hogy mit gondolnak. Utálnak. Felálltam és kirohantam a nagyteremből. A folyosón gyorslépésekben mentem egészen a mozsdóig.

Szerencsére nem volt bent senki így senki nem hallhatta a szerencsétlen sírásomat. A tükörbe néztem és láttam, hogy mennyire szarul is nézek ki. A szemem piros és kisírt. A kezem és a lábam remeg. Nem tudom elhinni, hogy a barátaim akikkel elsős korom óta jóba vagyok, árulónak tartanak engem. Hogy történhetett ez?

Megelégeltem a sírást, letöröltem a könnyeim és felvettem egy kamu mosolyt és kisétáltam. Elindultam az első órára ami sötét varázslatok kivédése. Annyira nincs kedvem most hozzá, mármint sosincs, de ma különösképp nincs.