Számkivetett || Fred Weasley ff.

1. Vissza a Roxfortba

Újra itt állok a 9 és 3/4-dik vágányon immár az 5. évemet kezdve. Éppen búcsúzok Mollytól, hisz mint már első óta mindig nálla töltöm a szüneteket, ugyanis hát... Mondhatni apám megtagadott. Dracoval nagyon megromlott a kapcsolatom amit végtelenül sajnálok és iszonyatosan szar érzés amikor csak úgy elmegy mellettem a folyosón. Anya az egyetlen akivel tartom a kapcsolatot a családból, de vele se találkozok túl gyakran, általában csak leveleket irunk egymásnak.

Viszont ami felettéb örömömet leli, hogy nekem vannak a legjobb barátaim. De tényleg. Ott van Hermione, szinte a legjobb barátnőm szinte egyből megtaláltuk a közös hangot és mindent eltudok neki mondani. Na és Harryt meg Ront is ugyan úgy szeretem és imádom. Együtt eszelünk ki jobbnál jobb terveket. Na és ott vannak az ikrek. Imádom őket, mindig belevisznek a rosszba, de őszintén nem bánom.

- Nagyon vigyázzatok magatokra, drágáim! - kéri aggódva Molly.

Miután elköszöntünk Mollytól felszálltunk a vonatra, de miközben kerestünk üres fülkét, meg akadt a szemem egy tejföl szőke fiún az egyik fülkébe. Draco volt az.

- Hé, srácok! Mingyár megyek utánatok jó? - szóltam nekik oda majd bementem abba a fülkébe ahol Draco volt.

- Sarah, mit keresel itt? - kérdezte érzelem mentes hangon.

- Neked is szia, Draco! - köszöntem neki, mire ő csak dünnyögött valamit. - Hogy vagy? - kérdeztem őszintén a hogy létét.

- Mit érdekel? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- A testvéred vagyok! - mondtam neki. - Persze, hogy érdekel mi van veled! - néztem méllyen a szemébe. - Draco, miért taszítottál el magadtól? - kérdeztem félve a választól. - Még mindig szín tisztán emlékszek arra amit itt mondtál nekem, első év elején, hogy sosem ítélnél el! - emlékeztem vissza az első vonat utunkra. - Mi változott?

- Én. - fogta rövidre a választ majd kisétált a fülkéből otthagyva engem egyedül.

Nem értettem, hogy miért kell ellenségesen viselkednie velem. Ennyire más lenne? Ennyire megváltozott volna? Vagy ennyire átnevelte az apánk?

Szomorúan felálltam és megkerestem Harryéket. Mikor megtaláltam, leültem Hermione mellé és bekapcsolódtam a beszélgetésbe.

Jól elbeszélgettük a vonatutat és már csak arra eszméltem fel, hogy lassít a vonat majd megáll.

Leszálltunk a vonatról majd szépen elkeztünk sétálni a fiatkerekekhez. Mikor megálltunk, Harry nagyon furcsán nézett a fiatkerekek irányába.

- Ti is látjátok azokat az állatokat? - kérdezte döbbenten Harry.

- Milyen állatokat? - kérdeztem vissza.

- Ami a kocsik előtt vannak. - jelentette ki Harry.

- Nincsenek ott semmilyen állatok, Harry. - mondta Hermione. - Mint mindig maguktól mennek.

Nem foglalkozván velük felszálltunk egyre és már mentünk is az iskola felé. Mint mindig most is kellemesen telt az út. Jókat beszélgettünk, nevetgéltünk.

Viszont a gondolataim kicsit elkalandoztak. Még mindig nem értem Dracot. Hogy változhatott meg így? És miért taszít el magától? Folyton csak a kérdések, de nem kapok rájuk választ.

- Min gondolkozol, Sarah? - kérdezte oldalba bökve Hermione.

- Mi? Ja, semmin. - eszméltem ki a gondolataimból.

- Valami baj van? - kérdezte meg most Ron.

- Nem, nincs semmi! - hazudtam.

Abba is hagyták a kérdezősködést, mert megérkeztünk a célállomásra, a Roxfort kapuja elé. Bementünk és egyből a nagyterem felé keztünk sétálni. Beérve a nagyterembe leültünk a griffendél asztalához és meghallgattuk Dumbledore beszédét.