Le is esett az első hó, amint beköszöntött a december. Imádtam a decembert mert nem volt túl hideg a télhez képest, és annyira szép volt, hogy minden fehér. Amikor kicsi voltam Dracoval mindig elmentünk szánkózni és addig csúszkáltunk le az egyik házunk közelében lévő dombról ameddig be nem sötétedett. Aztán mikor vissza értünk a kúriába, mindig forró csokit ittunk, hogy felmelegedjünk.
Csak hogy ennek már jó pár éve. Ronék mindig hívtak szánkózni, de soha nem mentem velük mert Draco nélkül nem ugyan olyan.
Összeségében imádtam a telet a Malfoy kúriában, de sajnos ennek is volt rossz oldala. A ház mindig sötét és élettelen volt, sose volt feldíszítve vagy kivilágítva és ez engem mindig is nyomasztott. Ezért is szeretem a Roxfortot mert ez a hely maga a menyorszár, mindig világos és élettelteli. Ünnepekkor mindig igyekszenek a legjobb formájába rázni az öreg Roxfortot és annyi díszt és fénysorokat raknak fel, amennyit elbír a fal. Ezért is imádtam annyira a Roxfortot.
- Figyelsz rám Sarah? - szólalt meg Hermione, ezzel megzavarva a gondolataimat.
- Igen, persze! - mondtam mosolyogva.
Igazából foggalmam sem volt, hogy miről beszél, de csak nem mondhattam az, hogy nem figyeltem! Egyépként a beszélgetés elején valami buliról beszélt, hogy lesz majd a téli szünetben Ronéknál.
- Egyébként mit szólnál, ha órák után lemennénk Roxmortsba és meginnánk egy vajsört a három seprűben? - kérdezte bizakodóan.
Jól ismer, és tudja, hogy nem mondanék nemet egy vajsörnek.
- Most viccelsz? - kérdeztem nevetve. - Ki nem hagynám!
Hermione elmosolyodott majd bementünk sötét varázslatok kivédésére. Umbridge arra törekszik, hogy elvegye az igazgatói szerepet Dumbledortól és sajnos jó úton halad. Különböző féle szabályokat hozott létre és aki megszegi őket súllyos büntetésben részesül.
Leültünk egymás mellé és imádkoztam, hogy éljem túl ezt az órát.
- Amúgy Hermiome, nem láttad véletlenül Fredet? - kérdeztem tőle.
- Nem, miért? - kérdezett vissza.
- Csak beszélni szerettem volna vele. - vontam meg a vállát.
Habár Hermione furán méregetett de nem volt sok ideje ezen agyalni, mert megjött Unbridge. Még mindig kivagyok ahogy csak úgy betoppan az órákra és ahogy csak egyszerűen jár. Az egész nő undorító.
- Nyissátok ki a könyveteket a 125. oldalon! - mondta éles hangjával. - Olvassátok el ezt a szöveget majd próba szerűen kérdezek valakit, aki elmondja miről is olvasott. - szája félelmetes mosolyra húzódott. - Jó olvasást!
Mindenki elkezdett olvasni, kivéve én. Mármint úgy tettem mintha olvasnék, de igazából azon jár az agyam, hogy hol lehet Fred. Nem láttam tegnap reggel óta. Ma reggelinél sem volt ott. Még George sem tud róla semmit, vagy csak nem mondja el. Kicsit kezdek aggódni.
Tegnap előtt este a klubbhelységeben tök jót beszélgettünk, és tök jól elvoltunk. Lehet megbántottam valamivel?
Óra után megkeresem, az biztos!
Átnéztem a másik oldalra, ahol a mardekárosok ülnek és megpillantottam Dracot. Ahogy láttam ő sem olvasta a szöveget csak bámulta. Testvéri megérzés. Bár ő biztonságban van mivel Umbridge nem szivatja a mardekárosokat, annál jobban minket.
De vajon neki min járhat az esze? Sajnos soha nem voltam jó a gondolatolvasásban, pedig igen jó lenne. Ő is oldarra fordult, mintha érezte volna, hogy nézem őt. Rámosolyagtam kedvesen ő pedig egy keserű mosolyt erőltetett magára. Gondterheltnek tűnik, vajon mi baja?
आप पढ़ रहे हैं
Számkivetett || Fred Weasley ff.
फैनफिक्शनLétezik olyan, hogy hibázik a Teszlek süveg? Sokak szerint nem, de Sarah Malfoy számára talán. Íme egy Malfoy aki a griffendél tagja. Apja kitagadasa után az Odu nyújt számára otthon és benne élő Weasley-k szeretete, különösképpen az egyiké. Fred We...
