Trouble under the pants

34.

○Jimin pov.○

Egymásba kapaszkodva, nevetve estünk be az ajtón, s majdnem a falnak is estem, mikor elengedett, hogy becsukja az ajtót. Lerúgtam magamról cipőimet, s elindultam befele, ám azonnal megis torpantam, mikor elém tárult az étkező. Enyhe sötétség uralkodott a helyiségben, csak a falra, s a pultra felaggatott égősorok adtak valamennyi fényt. Az asztalon több féle édességet és ételt láttam, pezsgővel és rózsaszirmokkal, amik szabálytalanul voltak szétszórva az asztalon. Csak pislogtam magam elé bámulva, mikor Jungkook elsietett mellettem a művéhez, s meggyújtotta a gyertyákat amik a tányérok között pihentek, majd amint ezzel megvolt, újból elém sietett és kínosan mosolyogva megdörzsölte karját.
- Remélem nem találod ezt bénának. Igyekeztem hangulatosra csinálni, még sütöttem is neked, elvileg finom is lett, vagy hát megkóstoltam, és nem volt szörnyű, szóval...Tényleg ennyire rossz lett ? - Húzta el száját, s nézett hátra egy pillanatra. Csak kapkodtam tekintetemet közte és az alkotása között, de alig tudtam kinyögni valamit, ugyanis éreztem, hogy szemeim bekönnyesednek a meghatottságtól, hogy ennyit foglalkozott azzal, hogy meglepjen engem, ráadásul még milyen szépre is csinálta...Egyszerűen imádom őt. Amint sikerült teljesen feleszméltem, kezeim közé fogtam arcát, s azonnal ajkamra húztam őt. Nem siettettem a csókot, ez nem olyan volt, mint az étteremben. Ez lágy volt, mégis szenvedélyes és lassú. Éreztem, hogy derekamra csúsztatja kezét, és közelebb von magához, míg én a nyaka körül kulcsoltam össze kezeimet. Apró csókokkal válltunk el egymástól, mikor már elfogyott a levegőnk, s homlokomat az övének döntve cirógattam arcát.
- Szeretlek, Jungkook.
- Én is téged. - Mosolyodott el, majd felszusszantott. - Nem így terveztem megkérdezni, de úgy érzem, ez az a pillanat, amikor meg kell kérdeznem. Talán nem indult fényesen a kapcsolatunk, sőt, fordítva kezdtünk, mint ahogy kellett volna, de nem bánom. Nem, mert így jutottunk el oda, ahol most vagyunk, és legalább lesz majd mit mesélnünk a gyerekeinknek, akiket örökbe fogadunk. Persze csakha már nagykorúak lesznek. És igen, én már ennyire előre gondolkodom, mert tudom, hogy veled szeretném leélni az életem, és bár lehet, hogy most nem arra kérlek, hogy legyél férjem, de hidd el, az a pillanat is el fog jönni. Szóval most szeretném neked feltenni azt a kérdést, amit már rég meg kellett volna tennem. Jimin...Lennél a párom ?
- Persze, hogy igen, te nagy mamlasz. - Nevettem el magam, ahogy láttam, hogy összeszorítja fogait, miközben válaszomra vár. Hihetetlenül aranyosan festett hatalmas vigyorával, mikor meghallotta szavaimat. - El sem hiszem, hogy ennyit törted magad, hogy megkérdezz.
- Ugyan Baby, ez a legkevesebb, amit érted tettem. Megérdemled, hogy minden figyelmemet neked szenteljem, és időt fordítsak rád, úgyhogy hidd el, sosem fáradtság semmi, amit miattad, vagy érted teszek.
- Te tényleg tökéletes vagy.
- Mondod te. - Kuncogott fel, majd a hajamra simított, és kezemnél fogva húzott az asztalhoz. Még a széket is kihúzta nekem, mire éreztem, hogy szivem gyorsabban kezd dobogni. Régen tapasztaltam már ilyen érzést, és bánásmódot. Egyáltalán nem most voltam randin, nem hogy egy ilyen mérhetetlenül romantikuson. Előttem foglalt helyet, arcáról továbbra sem lehetett levakarni vigyorát, ami rám is átragadt. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy életemben nem ettem, ittam, és beszélgettem ilyen jót, mint most. Jungkook társasága mindent ezerszeresen megdobott, és egyszerűen egy pillanatra sem éreztem azt, hogy valami rossz lenne. Mondandójához híven, bármikor mondtam bármit is, ő azt nagy figyelemmel kisérte, s csillogó szemekkel lesett engem. Én tényleg úgy gondolom, hogy vele kifogtam a főnyereményt, és még ha akarnék, sem találnék jobbat nála. Számomra teljesen világos, hogy ő nekem az igazi.

Mocorogni kezdtem a Nap erős fényére, ami az ablakon szűrődött be, kezemmel pedig a párnánának használt meztelen mellkast simogattam lassan. Szemeimet még nem nyitottam ki, még akkor sem, mikor a fülemhez emeltem csengő telefonom, s beleszóltam rekedtes, reggeli hangomon.
- Halo ?
- Park Szemtelen Jimin.
- Hm ? - Értetlenül hümmögtem bele a telefonba, hisz fel sem fogtam, hogy ki keres, nemhogy azt; vajon mit akarhat. Jobban belebújtam párom nyakába, míg lábamat is átdobtam rajta, hogy kényelmesebben elhelyezkedhessek.
- Ne szórakozz velem, beszédem van veled, te álnok.
- Ki beszél ?
- Jin vagyok, te idióta. - Morogta mérgesen, mire már dörzsölgetni kezdtem szemeimet, hogy jobban felébredjek, mivel nem hangzik úgy, mint aki túl jó kedvében van. Elsőnek le sem esett, hogy mi lehet a problémája, de ahogy kezdtem éberebb lenni, sajnos rájöttem, mi miatt keres. Megköszörültem a torkomat, többször is, mint kellett volna, s fentebb is ültem az ágyban. - Hallom, leesett, miért kereslek. Megtennéd, hogy válaszolsz a fel nem tett kérdéseimre ?
- Attól függ, mennyit láttál ?
- Mondjuk azt, hogy mindkettőtöket elég jól ismerem most már.
- Te végig nézted ? - Kiáltottam fel felháborodva, viszont azonnal számra tapasztottam tenyeremet, hiszen Jungkook itt alszik mellettem, és nem szeretném felébreszteni.
- Nem végig. - Jelentette ki azonnal. - Sejtettem, hogy valamelyikőtök beleviszi a másikat a dologba, és tudnom kellett, hogy igazam lesz-e. Nem gondolod, hogy az élet megy tovább a pult körül. Tudnom kellett, kell-e majd takarítanod magatok után, vagy sem.
- Miért nekem ? Nem az én hibám, ő kezdte.
- De te dolgozol itt, a te felelősséged. Csak tedd, amit mondtam, az sem érdekel, ha ő csinálja meg helyetted, csak legyen lefertőtlenítve az a szar. - Dünnyögve kinyomtam a hívást, s oldalra tekintettem Jungkookra, ki szintén engem nézett most már, álmos fejjel és vigyorogva.
- Megnézte a felvételeket ?
- Meg. - Sóhajtottam fel, majd meztelen mellkasára csaptam, hogy érezze a törődést. Rögtön oda kapott, és feljajdulva simogatta a sértett részt, miközben mérgesen nézett vissza rám.
- Ezt meg miért kaptam ?
- Mert miattad kell most kitakarítanom, meg lefertőtlenítenem az egész helyet, pedig a te hibád az egész.
- Most mond azt, hogy nem érte meg. - Kiáltott fel, s hasára fordulva közelebb kúszott hozzám. Hajába túrtam kezemmel, és gyengéden csavargattam tincseit ujjamra, mire többször is lehunyta szemeit, s elégedetten szusszantott egyet.
- Minden alkalom megér minden következményt, de ez nem jelenti azt, hogy szívesen takarítgatok is.
- Majd én megcsinálom. - Felelte, teljesen belefúrva fejét oldalamba, s továbbra is szuszogva élvezte, ahogy a hajával szórakozok. - Csak legyél ott, és nézd ahogy dolgozom.
- Az mindig menne. - Kuncogtam fel, mire ő is elengedett egy mosolyt. Mivel még egészen korán volt, így én is oldalamra fordultam, átdobtam rajta egyik lábamat, s karomat is, hogy magamhoz tudjam őt ölelni, ám tincseivel való játszadozást sem hagytam abba. Pillanatokon belül visszaaludtam, s tudtam, hogy ez a közelsége miatt van. Jungkook mellett egyszerűen minden egyszerűbb és nyugodtabb. Azt hiszem sosem voltam még olyan boldog, minz amilyen mellette vagyok.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Az esetleges hibákért elnézést🫶
Jövőhéten érkezik az utolsó rész, utána pedig az új történet💜
Legalábbis remélem, hogy ki tudom tenni
Mostanában azért IS voltak csúszva a részek, és talán unalmasabbak is voltak, mint eddig, mert kissé elvesztettem a motivációimat írás terén, vagyis kevesebb ötletem van a részekhez, történetekhez, de igyekszem összeszedni magam, és egy élvezhető storyt kirakni nektek, amit én is szeretek írni, mint ahogy régen is💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜