Trouble under the pants

22.

○Jungkook pov.○

Látva Jin mérges arcát egyre csak biztosabb vagyok abban, hogy helyes volt a megérzésem, mikor azt gondoltam, hogy úgy elpicsáz, hogy egy hétig nem fogok tudni rendesen ülni. Bár ő nem csak engem méreget bosszús szemekkel, Jimin talán még több ilyen pillantást is kap, mint én, azonban Namjoon csak engem kémlel kissé csalódott szemeivel. Nem tudom, hogy ő mennyit tudhatott erről az egészről, lehetséges, hogy Jin mesélt neki egy-két dolgot, de egy biztos; tőlem nem hallott semmit sem. S valószínűleg ez az egyik, ami zavarja őt. Mindig is úgy viselkedett velem, mintha a bátyám lenne, így bármikor csináltam valamit, ami felelőtlen volt, ő képes volt órákig ott ülni mellettem, és ecsetelni, mit csináltam rosszul. Emiatt van egy olyan sejtésem, hogy egyáltalán nem tetszik neki, hogy egy olyan férfivel kezdtem ki, akinek párja is van, mert bizonyára tisztában van azzal, hogy a főnököm párja van most itt mellettem, hisz ő is ismeri Jimint. Biztos vagyok benne, hogy amint kettesben leszek vele, egy hosszú beszélgetés fog várni rám, amiben közli velem, hogy ezt nem kellett volna megtennem. De még most sem bánok semmit, mivel annyira kedvelem Jimint, hogy sosem fogom megbánni, hogy elcsábítottam.
- Szóval...valaki belekezdene a mesélésbe ? Az elejétől, ha lehetne.
- Jin hyung...
- Nem, Jimin, ne nézz rám ilyen kérlelő szemekkel. Egyetlen alkalomról beszéltél nekem, amit elvileg olyan rettenetesen megbántál, később is olyan rosszul érezted magadat egy bizonyos férfi miatt, aki állításod szerint szinte zaklat téged, amikor találkoztok. Erre kiderül, hogy Jungkook az, akit ismerek is, ráadásul az étteremben aznap letagadtátok egymást előttem, mikor ki tudja, hogy addigra hányszor engedted neki, hogy megdugjon téged. Most pedig itt vagy nála, és még az is egyértelmű, hogy mire készültetek éppen, ami még csak ellenedre sem lenne, hiába nem szakítottál még Bangchannal. Akkor, mikor elmesélted nekem, mi történt, tényleg nem ítéltelek el emiatt, de azóta már eltelt nem tudom mennyi idő, és még mindig egy párkapcsolatban vagy, miközben Jungkook farkával keresed a vígaszt. - A mellettem lévő szőkeség az idősebb szavai hallatán már az elején lehajtotta fejét, s olyan megtörtnek tűnt, hogy összeszorult a szívem őt látva. Én is tudom, hogy egyikünk sem cselekedett helyesen egyik alkalommal sem, mikor közel kerültünk egymáshoz, de erősen kétlem, hogy Jinnek így kellene beszélnie Jiminnel, mikor tisztán látszik, hogy neki sem olyan egyszerű ez a helyzet. S bármennyire tisztelem Jint, semmi köze nincsen ehhez az egészhez. Namjoonon is láttam, hogy sokallja párja szavait, így inkább félbeszakítottam őt, mielőtt tovább fokozta volna a helyzetet, s a szőkét megsiratja, amitől őszintén, véleményem szerint már nem áll messze.
- Jin hyung, szerintem most fejezd be ezt. Mi is tudjuk, hogy egyikünk sem cselekedett helyesen, egyik alkalommal sem, de én kedvelem őt, és ő is érez irántam valamit. Ez nem csak dugás, hyung. Nem akkor jön hozzám, mikor szexelni akar, és Bangchannal nem tud, és én sem azért fekszem le vele, mert nekem csak kell egy lyuk. Ez nem erről szól. És bocsánatot kérek, amiért így beszélek veled, de rohadtul nem mondhatsz neki ilyeneket. Jimin a legjószívűbb ember, akivel valaha találkoztam, és biztos vagyok benne, hogy minden nap bűntudata van, amiért megcsalta a párját, de ezt nem vetheted te is a szemére, mikor a legjobb barátjától a támogatást várja. Így is felemészti őt, ne állítsd be őt úgy, mintha a világ lerosszabb embere lenne. - Észre sem vettem, hogy mikor ragadtam meg Jimin kezét, és kulcsoltam össze ujjainkat, de ahogy megéreztem hüvelykujja simogatását kézfejemen, egyre csak elhalkultam, s lenyugodtam. Felé fordítottam fejemet, mi miatt szembe találtam magam csillogó, könnyes szemeivel. Felsóhajtottam, letöröltem könnyeit arcáról, és visszafordultam a döbbent tekintetek felé. - Beszéljük meg ezt máskor, kérlek. Jobb lenne, ha most magunkra hagynátok. - Szó nélkül tették, amit kértem tőlük, Jin meg vetett egy pillantást letört barátjára, majd Namjoonnal együtt elhagyták az otthonomat. Szenvedve nyögtem fel, amint becsuktam mögöttük az ajtót, s miután szereztem egy pohár vizet, siettem is vissza Jiminhez. Felültettem őt a kanapéra, én elé térdeltem, és a kezébe nyomtam a poharat. - Ezt idd meg, Baby, próbálj meg megnyugodni kérlek. - Lassan kortyolgatta a folyadékot, s mikor az kiürült, elvettem tőle, hogy az asztalra helyezhessem. Ölében lévő macsaira simítottam enyéimet, ekkor pedig felnézett rám. Arcomat kezei közé vette, majd lassan hajolni kezdett felém, és végül ajkamra csókolt. Lassan mozgatta száját, sokszor csak egy hosszú puszit hagyott ott, ám az biztos, hogy nem sietett sehova. Mikor elvált tőlem, homlokát az enyémnek döntötte, és halványan elmosolyodott.
- Köszönöm, de tényleg, nagyon hálás vagyok érte, hogy kiálltál mellettem.
- Ugyan, Baby, nem érdemelted meg amiket mondott. Hidd el nekem, hogy nem vagy olyan, mint amit Jin hyung mondott. - Még közelebb csúszott hozzám, és nyakamba fúrta fejét, mire átöleltem, majd nem sokkal később meghallottam, hogy szipog egyet, s bőrömön is megéreztem valami nedveset, így egyértelműve vált számomra, hogy sír. Hátát kezdtem simogatni, és bármit mondtam neki, nem tudott megnyugodni. Végül felkaptam ölembe, és egyenesen a szobámba vittem, ahol vele együtt fészkeltem be magam az ágyba, hagyva, hogy testét teljesen nekem préselje. Szinte teljesen rajtam feküdt, feje mellkasomon pihent, lábaival közre fogta enyéimet, s kezeivel is úgy ölelt, hogy szabadulni se tudtam volna. Nem mintha meg akartam volna mozdulni. Kellett egy kis idő, mire meg tudott szólalni, ám hangja elég rekedtes volt a sírás végett.
- Megint veszekedtem Channal, és nem bírtam ott maradni. - Éreztem, hogy felnéz rám, mire én is felé fordultam, hogy szemeibe tudjak nézni. - Ugye tudod, hogy nem azért vagyok itt, hogy kiéljem a vágyaimat, és valaki törődjön velem ? Azért jöttem hozzád, mert tudtam, hogy te vagy az, aki már csak a létezésével is meg tud nyugtatni engem. Tényleg kedvellek téged Jungkook, és már tudom, hogy veled szeretnék lenni. Téged akarlak. - Elmosolyodtam, majd álla alá nyúlva húztam magam felé, hogy könnyen ajkaira illeszthessem az enyéimet. Eszméletlenül jól estek a szavai, és éreztem, olyan hevesen vert a szívem, hogy biztos voltam benne; ő is hallja. De nem tehettem róla, bármikor megjelent a fiú, minden porcikám utána vágyakozott. - Szakítani fogok Channal, de bonyolult.
- Baby...ha nem szereted őt, akkor miért olyan nehéz ez ? Csak mond el neki.
- Ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Már hosszú ideje az életem része, nem megy ez olyan könnyen. - Felelte halkan, s bár célom volt őt megnyugtatni, nem teljesen értettem, miért ne tudna szakítani vele, ha nem szereti. - Értsd meg, kérlek, szakítani fogok vele, szóval ne kételkedj bennem.
- Tudod, hogy milyen féltékeny típus vagyok ?
- Azt hiszem, lesz alkalmam megtapasztalni. - Kuncogott fel, mire én is elmosolyodtam. Kettős érzések kavarogtak bennem. Rettenetesen örültem, hogy bevallotta az érzéseit irántam, és már biztos benne, hogy velem szeretne lenni, ám még sem tetszett, hogy azt mondja, nem tud szakítani a főnökömmel. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy talán nem akar véget vetni a kapcsolatának, és még szereti őt. Ám ezek ellenére tudtam, hogy tényleg bíznom kell benne, és elhinnem, hogy kedvel engem, s szakítani fog vele. Nagyon remélem, hogy erre a közeljövőben kerül sor, és nem kell sokat várnom arra, hogy randizni vihessem Jimint, s hivatalossá tegyük a kapcsolatunkat.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Remélem, erre senki nem számított🤭🤫
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜