Trouble under the pants

32.

○Jungkook pov.○

A kanapén ülve forgatom kezembe telefonomat, miközben valami soozatot nézek, de hogy őszinte legyek, egyik fülemen be, a másikon ki. Egyszerűen nem tudok semmire se koncentrálni, pedig próbáltam már lekötni magamat, elő is készítettem Jimin számára a meglepetését ám most, hogy nincs dolgom, nem tudom kikapcsolni az agyamat. Ma van az a rendezvény szerűség az étteremben, amiről Namjoon beszélt nekem korábban, ám Jimin egy szót nem szólt róla, még akkor sem, mikor egy csókkal elköszönt tőlem, és kilépett az ajtón. Frusztráció tölt el, ahogy arra gondolok, hogy vajon hány ember bámulhatja meg az én szerelmemet. Alapjáraton sokan fordulnak utána, de még jelmezben ? Addig agyaltam, hogy bepattantam a kocsimba, és már úton is voltam. Az étterem nagyjából egy óra múlva bezár, ám ennek ellenére, mikor beléptem az ajtón, annyi ember tárult elém, mintha minimum most lenne a csúcsforgalom. Az emberek szinte mind egy irányba nézegettek, s követve tekintetüket elakadt a lélegzetem. Éreztem, hogy azonnal szorítani kezdett nadrágom a látványtól, az egyetlen ok amiért nem rohantam még le, s rángattam be az öltözőbe, az a többi ember, akik lassan tetőtől talpig végig mérik őt. Szőke haja most hullámosan omlott szemei elé, míg felsőtestét egy rózsaszín croptop takarta, már amennyire persze, alsófelét pedig egy fehér, rövid szoknya, de annyira rövid, hogy aligha ér combja közepéig. A színpadra kihelyezett széken ücsörög szerelmem, s üdítőjét kortyolgatva nézeget egy füzetet. Gondolom most tölti a szünetét. Akkor eljött az én időm. Rohamos léptekkel indultam meg felé, s nem is gondolkozva léptem fel a pódiumra, ragadtam meg a kezét, s egy szó nélkül húztam magam után, addig, míg már nem volt körülöttünk senki.
- Miért vagy így öltözve ? Ki a franc adta ezt rád ? Alig van rajtad valami!
- Hogy kerülsz ide ? - Ráncolta össze szemöldökét, teljesen figyelmen kívül hagyva idegességemet, mire fújtatva fontam keresztbe karjaimat magam előtt és résnyire nyitott szemekkel szuggeráltam őt, ami már kiváltott belőle egy megadó sóhajt, és beszélni kezdett. - Jin minden évben megcsinálja ezt velem, mostanra már csak megszokásból, mert elképesztően sokan odavannak ezért a napért.
- Hát még jó, ha egy olyan dolgozik itt, aki úgy néz ki, mint te. - Horkantottam fel, majd hisztisen dobbantottam egyet a lábammal. - A feneked szinte kint van a szoknyából.
- Jungkook, van alatta anyag, nem vagyok meztelen, ne csináld már. - Mérgesen összeráncoltam szemöldökömet nemtörődömsége miatt, majd derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, és alsó ruházata alá benyúlva kezdtem el őt tapogatni. Mellkasomnál fogva akart eltolni magától, miközben kérlelt, hogy ne nyílvánosan csináljam már ezt, de nem hallgattam rá, sokkal inkább lekötött, hogy még csak nem is alsó, vagy egy rövid nadrág van rajta...azt kell mondanom, bármennyire is dühös vagyok, az én nadrágom már szét akar szakadni a sok ingertől, ami Jimin által ér.
- Ez...ez semmi Jimin, konkrétan semmi nem állít meg abban, hogy betegyem a farkam, csak egy kis cérna.
- De senki nem látja, nem is érnek hozzám, hidd el. Jin hyung gondoskodik róla, hogy ez így legyen.
- Ha senki nem látja, miért nem tudtál felvenni valami normálisat, mi ? - Förmedtem rá. Láttam rajta, hogy már ő is kezd dühös lenni, de ekkor Jin jelent meg mellettünk, értetlenkedve kapkodva köztünk tekintetét.
- Na jó, nem hiszem, hogy akarom tudni, mi folyik most köztetek, de Jimin, kezdődik az utolsó köröd, még öt szám, és végeztünk.
- Ezt még befejezzük. Megvárlak. - Jelentettem ki határozottan, mire megforgatta szemeit, s közölte velem, hogy nem is várt semmi mást a makacs seggemtől. Hát ez van. A pultnál foglaltam helyet, onnan néztem, s hallgattam ahogy dolgozik. Hangja és látványa valamennyire eloszlatta dühömet, de ahogy az emberek éhes szemeit láttam rajta, a hangulatom csakúgy ingadozott állandóan. Nagyjából egy, másfél óra elteltével már mindenki elhagyta az éttermet, még az alkalmazottak is, már csak mi ketten, és Jin voltunk még itt. Jimin szinte mindent megtett, hogy húzza az időt, de nem fogott ki rajtam, ugyanott ültem mozdulatlanul, várva rá. Mikor látta, hogy már nem menekül sehova, szemét forgatva közelített felém, ám ismét, mielőtt bármelyikünk elkezdhetett volna beszélni, Jin megjelent a kulcsokkal a kezében.
- Jimin, megtennéd, hogy bezársz ? Már így is késésben vagyok, Nam már vár engem.
- Persze, menj csak, még átöltözök és mi is megyünk.
- Köszi, ezer hála. - Lábammal már doboltam a padlón, s néztem, ahogy Jin már majdnem kilép az ajtón, de még visszafordult onnan, s figyelmeztetően lengette meg mutatóját. - Semmi szex. Látni fogom a kamerákat.
- Menj már. - Még felnőttesen kinyújtott rám a nyelvét és ténylegesen eltűnt a szemünk elől. Amint végre ketten maradtunk, felé fordultam, hogy szúrós tekintetemmel illessem őt.
- Nem hiszem el, hogy ennyire ki vagy akadva egy ruha miatt.
- Ezt még csak ruhának se lehet nevezni, Jimin. Konkrétan lépsz egyet és kilibben a feneked a szoknya alól.
- És ? Nem tetszik ? - Vonta fel szemöldökét kérdőn, míg összefonta maga előtt karjait, felvéve stílusomat, majd közelebb is lépett hozzám. Kérdésére beharaptam alsó ajkam, hiszen még jó, hogy tetszik az öltözéke, le sem tudom venni róla a szemeimet, minden porcikája vonzz engem, ám akkor sem értem, miért nem szólt nekem erről az egészről.
- Oh hidd el, ha otthon vetted volna fel, már darabokban heverne minden anyag a padlón, de pont ez a gond. Hogy nem otthon vagyunk. Tudod te, hány férfi mért téged végig ? Már csak azalatt az egy óra alatt, amit láttam.
- De engem csak te érdekelsz, te nagy mamlasz. - Rivallt rám kezeit széttárva. Meglágyultam szavai hallatán, hiába szánta félig sértésnek, de nem érdekelt. Hatalmas vigyort villantottam rá, s derekánál fogva magamhoz húztam őt, egyenesen lábaim közé. - Na most már boldog vagy, mi ?
- Tudod...ennél boldogabbá is tudnál tenni.
- Mire gondolsz ? - Ráncolta össze szemöldökét értetlenül, ám perverz képemet látva, hevesen megrázta fejét, és ki is akart lépni fogásomból, ám visszarántottam magamhoz. - Nem csinálom itt, te megőrültél ? Mindenhol kamerák vannak, holnapra reggelre már le is buknánk.
- Ki nézi a felvételeket ?
- Jin, de...
- Nincs de, akkor Baby...- Egyenesen füléhez hajoltam, hogy szavaimat oda suttoghassam, s közben éreztem, hogy ujjai szorosan vállamba méllyednek, míg a levegőt is hevesebben kezdte venni. - Adjunk Jinnek egy jó előadást. Gondolj bele, el is kérhetnénk tőle, hogy újra és újra megnézhessük, ahogy elbánok veled.
- J-Jungkook...
- Tudom, hogy te is akarod. - Dünnyögtem bőrére, majd apró csókokat kezdtem hinteni nyakára, s reszketeg sóhaját hallva tudtam, hogy nyert ügyem van. Kezeimmel elindultam lefele testén, besimítva a szoknya alá, egyik ujjammal pedig kitapintottam ánuszát, majd azon kezdtem el körözni ujjammal. Halk nyögés hagyta el száját és most ő volt az, aki közelebb bújt hozzám, míg nem már teljesen hozzám simult felsőteste.
- Ha kirúg emiatz, nem keresek új állást. - Felelte sóhajtozva, kissé akadozottan az ingerek miatt, mire elkuncogtam magamat, majd elhúzódtam tőle annyira, hogy elérhessem ajkait, amiket azonnal szenvedélyesen falni is kezdtem. Bár otthon várja a meglepetése, most már nem fogok tudni leállni, ahogy ő sem, de egyáltalán nem bánom, sosem utasítanék vissza egy alkalmat sem, amit vele tölthetek.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Nincs átnézve✋️
Sajnos, vagy nem sajnos, már nagyon közek vagyunk a végéhez, ezért is érkeznek a nyugis részek ><
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜