Trouble under the pants

7.

○Jimin pov.○

- Most mi a baj ?
- Hogy mi a baj ? - Nevettem fel hisztérikusan, miközben magamra húztam a talált darabot. Kirántottam egy inget is a többi mellől, s magamra kaptam, anélkül, hogy begomboltam volna. Már ő is kikelt az ágyból - követve tettemet magára vett egy kisnadrágot - és karjait széttárva közeledett felém. - Komolyan azt akarod tudni, hogy mi a franc bajom van ? Rémlik, hogy most dugtunk ? Megint ?
- Na nem, Jimin, nem csináljuk ezt. - Hangja megkeményedett, s követett egyenesen a sötét nappaliba, ahol már utolért, és csuklómra fogva állított meg. Dacosan néztem szemeibe, de ő végig állta tekintetemet, s látszólag ő sem volt a legboldogabb. - Nehogy engem hibáztass, mert baszottul nem az én hibám. Úgy viselkedsz, mintha áldozat lennél és kényszerítettelek volna rá.
- Ha nem csókoltál volna meg, nem kezdtünk volna bele.
- A rohadt életbe. - Kiáltott fel mérgesen összecsapva tenyereit. - Ott álltál előttem teljesen meztelenül, hogy tudtam volna visszafogni magamat ? Ráadásul visszacsókoltál, arról nem is beszélve, hogy leszoptál és te tágítottad ki saját magadat. Szerintem kurvára benne voltál a dologban, nem csak én, úgyhogy ne merj engem hibáztatni amiatt, hogy megcsaltad a párodat.
- Akkor sem akartam. - Most már ténylegesen felemeltem hangomat, de nem csak én, ő is kiabált velem. - Nem akartam, és nem akarok veled lefeküdni, nem tudom, hogy miért alakult így, én csak...- Éreztem, hogy könnyeim elkezdtek lefolyni arcomon, s kétségbeesetten hadonásztam a levegőben, mire ő közelebb jött lassan, s sóhajtva körém fonta karjait. Először sírva döntöttem fejemet meztelen mellkasának, majd hirtelen elhajoltam tőle, de csak annyira, hogy kezeimmel csapkodni tudjam bőrét, amit ő csendben tűrt. - Ez a te hibád. Ha akkor nem történik meg közöttünk, akkor most nem tartanánk itt. Szörnyű ember vagyok, Jungkook. - Hangosan zokogtam fel, s elkezdtem teste mentén a padlóra csúszni, amiben ő is követett, így már a földön ülve tűrte, ahogy hozzá bújva itatom az egereket.
- Nem vagy az, Jimin, megoldjuk, higgy nekem. Nem lesz semmi gond, senki nem fogja megtudni. Ígérem, nem mondom el Bangchannak, se senkinek, csak ne sírj kérlek, nem a te hibád. Én tehetek róla, nem tudtam visszafogni magamat, túl tökéletes vagy ahhoz, hogy megtegyem, Baby.
- Hogy fogok így a szemébe nézni ? - Nyüszítettem fel szomorúan, s nyakába dugtam fejemet, orromat puha bőrébe dörgölve. - Undorító vagyok. Mi van, ha le akar velem feküdni ? Hogy tegyem meg úgy, hogy tudom, előtte mással voltam ? Hogy legyek vele, ha veled is voltam ? - Sírtam fel újra hangosan. - Nem fogom tudni megcsókolni úgy, ha eszembe jut, hogy te is megtetted velem. Hazudtam neki, még mindig hazudok neki. Ő annyira jó ember, én meg ezt teszem vele. - Szipogtam. Keze nem állt meg, folyamatosan cirógatta oldalamat, ami a helyzet ellenére kissé megnyugtatott.
- Sajnálom, Jimin. Nem kellett volna ezt tennem veled. - Nem válaszoltam rá, csak szorosabban öleltem át nyakát, miközben ő az ölébe húzott, és lágyan dülöngélni kezdett velem, hogy csillapítsa zokogásomat. Így ültünk a sötét nappalija kellős közepén, miközben próbalt megnyugtatni, ami lassan sikerült is. Egy idő után felsóhajtottam, majd felemeltem fejemet és sötét szemeibe néztem, amik a szomorúságtól csillogtak, s biztos voltam benne, hogy az én íriszeim is így nézhettek ki.
- Nem a te hibád. Sajnálom. - Halványan elmosolyodott, s egyik kezével letörölte arcomat, majd hajamat kezdte simogatni, közben hátratűrve tincseimet, hogy ne lógjanak az arcomba.
- Baby, ugye tudod, hogy nem kell elmondanunk Bangchannak ?
- Nem fog ez megtörténni még egyszer közöttünk, ugye ? - Reménnyel telve néztem rá, s láttam arcán, egy egészen rövid ideig, végig futni egy érzelmet, ami fájdalmasabb volt bárminél, amit valaha láttam. Újra magára festette apró mosolyát és megrázta fejét.
- Nem fog, ha nem szeretnéd.
- Köszönöm. - Sóhajtottam fel megkönnyebbülten, s visszabújtam volna a nyakába, de elhúzódott tőlem. Értetlenül néztem rá, de kitolt az öléből, s hátrébb csúszott kissé.
- Ne kérd tőlem kérlek, hogy ne közeledjek hozzád, ha utána meg így bújsz hozzám.
- De...
- Nem, Jimin. - Rázta meg fejét elhallgattatva engem. - Itt ülsz a ruháimban, majdnem meztelenül az ölemben és bújsz hozzám, mint még soha senki, miközben arra kérsz, hagyjalak békén. Tudon, ez milyen nehéz nekem ? Nem tudom visszafogni magamat, ha a közelemben vagy. - Döbbenten ültem mozdulatlanul, míg ő újra felém mászott, s lábait az enyéimre helyezte, így közel kerülve hozzám. Kezeit arcomra simította, s közelebb húzott magához, homlokát az enyémnek döntve. - A nagy szemeid, a pisze orrod, a telt, rózsaszín ajkaid. Megőrjítesz, Baby.
- Sa-sajnálom.
- Én sajnálom. - Súgta, s ajkait hozzáérintette az enyéimhez. Nem viszonoztam csókját, de hagytam, hogy lágyan ízlelgesse ajkaimat, majd egy apró cuppanás kíséretében elvált tőlem. - Nem fog többé előfordulni. Tegyünk úgy, mintha nem ismernénk egymást, rendben ? Ma még itt aludhatsz, mert nem engedlek így haza, de holnap amint kilépsz az ajtón, nem ismerjük egymást. - Lesütöttem szemeimet, s bólintottam egyet szavai hallatán. Én aludtam a kanapén, mivel nem voltam hajlandó visszamenni a szobába, így ő foglalta el azt. Másnap reggel visszaöltöztem a ruháimba, és készültem elindulni, de az ajtóban megtorpantam. Holnap amint kilépsz az ajtón, nem ismerjük egymást. Felsóhajtottam, s visszanézve a mögöttem álló fiúra, kiléptem az ajtón, hogy elindulhassak végre a Jinnel megbeszélt találkozó helyre, ki onnan majd hazavisz. Fogalmam sincs, mi van velem.

Óriási bűntudatom volt, mikor Chan mosolyogva csókolt ajkaimra, s ölelt magához, mikor beléptem a házunk ajtaján. Igyekeztem őszintén viszonozni kedvességét, de ahogy tegnap is mondtam, valóban megjelent előttem Jungkook, ahogy magához ölel, miközben szája az enyémre simul. Nem tudtam kiverni a fejemből ezt a képet, de bíztam benne, hogy ez csak idő kérdése.
- Milyen volt Jinnél ?
- Jó, nagyon jó. - Bólintottam rá, miközben leültem vele szemben, s elé raktam egy tányér palacsintát, majd magam elé is. - Filmet néztünk és beszélgettünk, csak a szokásos. Na és nálad minden rendben ? Megoldódott a gond ?
- Nehezen, de igen. Az egyik beszállító rossz címre ment, így nem érkezett meg időben az áru, ami miatt meg az ottani vezető problémázni kezdett. Meg még egyéb kisebb, nagyobb gondok adódtak, de már megoldottunk mindent.
- Az remek, tudtam, hogy neked menni fog. - Somolyogtam, majd hirtelen megköszörültem a torkomat, s beleharaptam a palacsintába, hogy egy kis időt nyerjek magamnak. - Ma nem megyek be a céghez, ha nem gond. Szeretnék még egy kicsit pihenni ma, mert a vihar miatt nem aludtam olyan sokat az éjjel.
- Oh, persze, Kicsim. Teljesen megértem. Tudod, hogy mondtam is, hogy nem kell minden nap meglátogatnod. Te is dolgozol, rád fér a pihenés. - Majdnem elsírtam magamat, ahogy távoztak ajkai közül szavai. Ő annyira kedves, odaadó és figyelmes velem szemben, én pedig mit adok cserébe ? Megcsalom. Ráadásul nem is egyszer. Ez az, Jimin, csak így tovább és te leszel a legundorítóbb ember a földön.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜