Trouble under the pants

29.

○Jungkook pov.○

Ahogy mentem vissza Jiminhez, megszabadultam a nadrágomtól, s alsómtól is, ám mikor megláttam a kanapén, a teljesen meztelenül élvezkedő szőkét, nem bírtam ki, hogy ne kulcsoljam kezemet farkamra, s kezdjem verni magamnak. Nyögéseim hallatán felém fordította fejét, s mikor meglátott, megfordult, hogy szembe legyen velem, és széttárta lábait nekem. Mint egy éhező vad, úgy közelítettem meg őt, s helyezkedtem el előtte, majd fentebb emelve csípőjét, belenyaltam ánuszába. Egy hatalmas nyögés hagyta el ajkait, miközben még jobban szétdobta lábait, s hajamba markolva élvezte, ahogy felváltva nyalogatom és ujjazom őt. Mikor elégnek érezte, ellökött magától, hogy a támlának támaszkodjak, s a földre térdelve elém, combjaimba markolva kapta be férfiasságomat. Azonnal felnyögtem, ugyanis rögtön gyors tempóban kezdett szopni, többször is torkára engedve, így nem telt el sok idő, mikor hajába markolva húztam le őt magamról. Készültem, hogy újra elfektessem őt a bútoron, ám vállamnál fogva visszanyomott, majd ismét ölembe ült. Ajkaimra tapadt, s kérdés nélkül viszonoztam nyelves csókját, mikor éreztem, hogy farkamat beilleszti magának, és egy gyors mozdulattal rámült. Mindketten egymás szájába nyögtünk, ezért nem is folytattuk tovább a csókot, hagytam, hogy nyakamba borulva kezdje emelgetni csípőjét. Fenekére fogtam, hogy segíthessek neki, s közben hátrevetettem fejemet az érzésre. Folyamatosan nyögdösött a fülembe, ami egyszerűen az őrületbe kergetett, főleg, mikor néha megállt a mozgásban, hogy csak tekergesse a csípőjét rajtam. Kicsit fentebb emeltem őt fenekénél fogva, majd nagy lendülettel belévágódtam, s szorosan magamhoz húztam. Egy sikkantás hagyta el száját, míg én káromkodva felmorrantam, s kénytelen voltam a nyakába harapni, hogy levezessem a feszültségemet. Kezemet végig vezettem felső testén, s megállapodtam alhasánál, ahol arra a kis dudorra simítottam, amit én okoztam. Megnyomtam azt a pontot, mire nyögött egy aprót, s ő is oda vezette kezét, rásimítva bőrére.
- Érzed ezt, Baby ? Ez én vagyok. - Súgtam ajkaira, s közben derekára fogva még közelebb húztam alfelét magamhoz, mi miatt élvezkedve lehunyta szemeit. - Tetszik, hogy ilyen mélyen benned vagyok, ugye ?
- J-jungkookh...könyörgömh...
- Mond, mit szerentél Baby ?
- Kérlekh...- Éreztem, ahogy lüktetni kezd farkam körül, s szemeit lehunyva pár könnycsepp is végig folyt arcán az élvezettől, így eleget tettem néma kérésének, és elfektetve őt a kanapén, anélkül, hogy kihúzódtam volna belőle, mély, s erős lökéseket mértem rá. Könnyei folyamatosan folytak, szemei fennakadtak, én pedig nem tudtam abbahagyni a nyögést se az élvezet, se a látványa miatt. Nem kellet sok, hogy egymás nevét hangoztatva élvezzünk el, s mikor ez megtörtént, végeztem még pár levezető lökést, majd anélkül, hogy kihúzódtam volna belőle, mellé feküdtem, lábait derekam köré kulcsolva. Szembe feküdtünk egymással, s lihegve bújtunk a másikhoz, igyekezve nem túlzottan mozogni, hisz ő még biztosan érzékeny ott lent az előbbiek miatt. - Én...- Kezdett volna bele, ám ekkor megszólalt telefonjának csengőhangja, mire lenyúlt érte a földre, s meg se nézve, hogy ki az, felvette. - Igenh ? Hyung, szia...most nem túlzottan alkalmas....Igen, átpakoltunk már. - Nem tudtam várni, csak jobban magamhoz öleltem a fiút, s nyakába bújva kezdtem lazán, s gyengéden mozgati csípőmet ismét, mire akkorát nyelt Jimin, hogy ezt még szerintem Jin is hallotta a vonal túlsó végén. - Hyung, mosth...most nem tudok beszélni, majd felhívlakh. Igenh, megígérem, de most...hyung, muszájh letennem...- Hangja majdnem minden szava végén elcsuklott, s folytonos orstromlásaim miatt, de nem tette le a telefont, mivel gondolom Jin mindig szóval tartotta. Elvettem tőle a készüléket, s fülemhez emelve szóltam bele én.
- Hali, hyung, tudomh, hogy kíváncsi vagy, de...- Megakadtam, mikor egy nagyobbat löktem Jiminen, s lehunytam szemeimet, mikor ő maga kezett belemozogni a farkamba. - Ah baszki...
- Azt ne mond, hogy most dugtok.
- Akkor nem mondom. - Szenvedve felnyögtem, ahogy Jimin teljesen hozzám préselte magát, s lenyúlva golyóimat kezdte markolászni. - Jobb, ha későbbh keresed Jiminth, mert most éppen minden lyukát betömöm. - Szavaimhoz méltóan a szőke ajkaira tapadtam, s a cuppogó hangokat hallva Jin le is rakta a telefont egy anyázás után. Elégedetten dobtam vissza a készüléket a földre, s újra minden figyelmemet Jiminnek szenteltem. Fenekénél fogva húztam nemességemre jobban, és egyszerre mozgatva csípőnket hajszoltuk a gyönyört. Nyakamat és vállaimat karmolászta, míg én bőrét harapdáltam, ám egyikünk sem tudott az enyhe fájdalomra koncentrálni, csak jobban felizgatott minket. Amint éreztem, hogy már a vége felé járok, s rajta is láttam, hogy már nem bírja sokáig, gyorsítottam csípőm mozgásán, és nem sokkal később másodjára is elélveztünk. Ismét végeztem pár levezető lökést, ám most már kihúzódtam belőle, s úgy fektettem őt hevesen emelekedő mellkasomra, hogy kifújja magát velem együtt. - Jimin ?
- Hm ?
- Eljönnél velem egy randira ? - Szemöldökét ráncolva, kuncogva nézett fel rám, miközben apró mancsait felsimította meztelen mellkasomra. Elvesztem boldogan csillogó szemeiben, így elsőre nem is hallottam, hogy mit mondott, ezért muszáj volt visszakérdeznem, bár még akkor is nehéz volt elszakítanom a tekintetemet az ajkaitól.
- Miért ne mennék el veled randizni ? Már vártam, hogy megkérdezd.
- Olyan boldoggá teszel. - Sóhajtottam fel, majd magamhoz öleltem kis testét, hajába fúrva arcomat, míg ujjaimmal meztelen hátát cirógattam. - Szeretném, ha megismernéd a barátaimat. Mingyu járt itt, úgyis vissza kellene hívnom, és gondoltam, akkor a párját is hozhatná magával.
- Oké, persze, szívesen megismerem őket, csak előbb fel kéne öltöznünk.
- Nem. Nem akarom, hogy bármit is felvegyél. - Még jobban magamhoz szorítottam őt, ami még nagyobb nevetést váltott ki belőle, és megpaskolta fenekemet, mire nekem is kuncognom kellett.
- Jól van, nem öltözök fel, de akkor így fogok flangálni a barátaid között.
- Na jó, menj öltözni, én addig visszahívom Mingyut.
- Én is így gondoltam. - Kacagott. Kimászott a karjaim közül, s a kanapé fekve néztem végig, ahogy felszalad az emeltre. Annyira szép. Ténylegesen felhívtam barátomat, és szóltam neki, hogy most már jöhetnek, de hozza magával Kait is, ő pedig bele is ment, viszont csak miután meggyőződött arról, hogy normális fogadtatásban lesz részük, nem pedig olyanban, mint nem rég. Amint ezzel megvoltam, Jimin után mentem, hisz egy ideje már nem láttam, s nem tudtam, mit csinálhat ennyi ideig. A szobámban találtam meg, az egyik pulóveremben ücsörgött a földön, csupasz combjait semmi nem takarta, s a ruháit pakolta be a szekrényembe. Őszintén, ez az egyik legjobb látvány, ami valaha elém került. A szerelmem az én ruháimban ül, miközben berendezkedik a lakásomba. Velem fog lakni! Odasétáltam hozzá, leguggoltam mögé, és átöleltem hátulról. Államat vállára fektettem, fejemet meg az övének döntöttem.
- Örülök, hogy otthon érzed magad.
- Nem nehéz, ha itt vagy. Veled otthon vagyok.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek, ugye ?
- Hmh, talán még nem mondtad elégszer. - Felelte kuncogva, s oldalra fordítva fejét arcomra puszilt, majd államnál fogva maga felé fordított, amennyire tudott, majd apró csókokat kezdett nyomni számra. - Én is nagyon szeretlek téged, Kook. - Imádom, hogy az enyém lett.