Trouble under the pants

15.

○Jimin pov.○

Reggeli közben alig tudtam Chan szemébe nézni. Csak a tányéromat bámultam és tömtem magamba az ételt, hogy eltereljem a figyelmemet, ám nem igazán jött ez össze. Zavarban voltam, vagy inkább már szégyelltem magamat, még én sem tudtam eldönteni, hogy melyik, annyi biztos, hogy se párom szemeibe nem tudtam nézni, s Jungkookéba se tudnék. Rendesen elszörnyülködtem magamon az álmom miatt, s még csak kiverni se tudom a fejemből.
- Kicsim, jól vagy ?
- Mi ? - Felkaptam fejemet hangjára, ám azonnal meg is bántam, hisz így megláttam mögötte Jungkookot, - ki valószínűleg egy asztalhoz igyekezett - kivel tekintetem találkozott. Rám mosolygott, s emelte kezét, hogy intsen egyet, ám azonnal elfordultam tőle, és egy nagy falatot a számba tömtem, hogy ne kelljen válaszolnom Chan kérdésére, amit elismételt nekem. Innentől nem is próbálkozott, csendben fejeztük be a reggelit, majd felmentünk a szobánkba, hogy felöltözzünk, hisz mára már volt program, amire hamarosan sor kerül.
- Biztos, nincs semmi gond ? Nagyon szótlan vagy.
- Csak...rosszul aludtam az éjjel. - Rántottam meg vállaimat, és kezembe vettem a ruháimat, amit tervezek felvenni. Chanra néztem, ki nem messze állt tőlem, s aggódva nézett rám. Elmosolyodtam, elé siettem, kezemet arcára simítottam, majd egy rövid csókot nyomtam szájára. - Ne aggódj, tényleg nincsen semmi gond, mire megyünk a kóstolásra, kipihenem magamat, csak egy kis idő kell még.
- Akkor rendben. Feküdj le egy kicsit, majd felkeltelek, még ráér átöltöznöd.
- Köszönöm. - Hálásan pillantottam rá, ám bár hülyén hangzik, nem akartam lehunyni szemeimet. Nem akartam elaludni, nehogy ismét valami olyan jelenjen meg előttem, aminek nem kellene...hogy ne álmondjak olyan zavarbaejtő dolgokat, mint amit az este.

Párom kezét szorongattam, s lóbáltam azt, miközben az agyam ezerrel járt. Nem tudtam, mit kellene kezdenem a helyzettel. Eddig sem hittem azt, hogy egyszerűen elfelejthetem ezt az egészet Jungkookkal, de hogy még az álmomban is megjelent, ráadásul így, csak még jobban tovább viszi az ügyet, amit nem kellene, és megnehezíti a dolgomat. Szeretem Chant, ám az utóbbi időben a Jungkookkal töltött idő egészen kellemes volt. Na nem arra gondolok, mikor megbántott, vagy veszekedtünk, hanem arra, hogy milyen jó volt vele a szex, vagy amikor kettesben főzőcskéztünk, hogy hogyan nyugtatott meg engem az éjszaka kellős közepén a nappalija padlóján, azok után, hogy kiabáltam vele, vagy mikor múlt éjjel a parton magához húzott, hogy ne érezzem magam magányosan. Elindított bennem valamit a férfi, de féltem tőle, mert úgy tűnt, csak egy valamit szeretne tőlem, én hülye pedig egy pillanatra elgondolkoztam rajta, hogy eldobom a kapcsolatomat ezért. Azért, hogy ő kiélje a vágyait és lefeküdjön velem, mikor kedve tartja. Alaposan át kell gondolnom mindent, ugyanis tisztában voltam vele, Chan megérdemli, hogy tudja, mit tettem, hiába számítottam a következményeire...vagyis a következményére, hisz egyre jobban csak az lebegett a szemeim előtt, hogy szakít velem. Ráadásul jogos lenne, valószínűleg én sem tennék máshogy, így nem várhatom el tőle, hogy megbocsásson nekem, és velem maradjon. A nőre is alig tudtam koncentrálni, ki elmondta, hogy mire kell figyelni a helyen, mit szabad, és mit nem. Egyébként pedig szép helyen voltunk. Régies stílusú fahordók helyezkedtek el egy nagy körben a területen, s mindegyiken volt egy-egy üveg bor, plusz mellettük egy kis szekrényben, poharak, így mindet meg lehetett kóstolni, én viszont még a táj szépségére sem tudtam figyelmet fordítani. Akkor kaptam fel fejemet először, mikor párom az orrom alá dugott egy boros poharat, benne az alkohollal.
- Szólj, melyik ízlik nagyon, és veszünk belőle egy üveggel, mit szólsz hozzá ?
- Az jó lenne. - Bólintottam rá, s belekortyoltam a pohárba. Innentől igyekeztem összeszedni magamat, nem akartam elrontani a kedvét a gondjaim miatt, így próbáltam ráfigyelni, s többet mosolyogni, mint azt ahogy eddig tettem. Hordótól hordóig sétáltunk kettesben, míg a többiek is szétszéledve iszogattak és beszélgettek. Chan feldobta, hogy menjünk körbe a kis társaságokon, hogy váltsunk velük pár szót, hogy hogyan érzik magukat, ám én elutasítottam, s mondtam neki, hogy nyugodtan menjen, én megvárom, így egyedül maradtam a fahordó felett, kezemben egy boros pohárral.
- Végre egyedül vagy, azt hittem már végig egymásra lesztek tapadva.
- J-Jeongguk, szia.
- Baj van ? - Ráncolta össze szemöldökét azonnal, s rátámaszkodott a fára. Kerültem a tekintetét, konkrétan mindenhova néztem, csak rá nem, egészen addig míg ezt meg nem elégelte, és államnál fogva fordította fejemet maga felé. - Sosem szólítasz a rendes nevemen, ráadásul ma egyszer sem néztél rám, sőt, a folyosón egyenesen elszaladtál tőlem, mikor megláttál. Csináltam valamit ? Tegnap túl tolakodó voltam ??
- Nem. Te...nem, semmit. Ne is foglalkozz velem, kérlek. Esküszöm, könyörgök.
- Na jó, kezdek aggódni. Mi van veled, Jimin ? - Hirtelen ötlettől vezérelve kiittam a poharam tartalmát, s talán az eddig elfogyasztott italoktól jött meg ennyire a szókimondóságom, de nem bírtam magamban tartani a történteket, így rögtön hadarni is kezdtem.
- Azt álmodtam, hogy veled és Channal szexelek, miközben ti ketten egyszerre vagytok bennem, és most túlzottan zavarban érzem magam ahhoz, hogy ránézzek bármelyikőtökre is, mert egyszerűen előttem van mindkettőtök arca, és teste, és az egész álom, amit bár rettenetesen élveztem, félek, hogy a valóéletben is vágynék rá, ha rátok nézek, főleg, hogy egyáltalán nem segít, ez a hat pohár kóstoló sem, amit eddig megittam, és basszus...melegem van. - Nyöszörögtem, majd tekintetem a férfire vezettem. Kikerekedett szemekkel bámult engem, döbbenetében még ajkai is tátva maradtak. Nem hibáztatom érte, engem is lesokkolt, hogy képes voltam ezt mind elmondani neki, de már visszaszívni nem tudom.
-...Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kezdtem el most keményedni, de...uh. Megleptél, Baby.
- Nem volt jó ötlet elmondani. - Motyogtam, s fogaim közé vettem a poharamat, hogy ráharapjak idegességemben. Hatalmas vigyorra húzodtak ajkai, s közelebb hajolt hozzám, lentebb véve a hangerejét.
- Elmeséled részletesen ? - Nézésem látva inkább eltávoldott tőlem, és védekezően maga elé emelte kezeit, jelezve, hogy befejezi, mire felsóhajtottam, s lebiggyesztettem ajkaimat.
- Nem tudom, mi van velem.
- Zavar, hogy én is benne voltam ?
- Még szép, miért ne zavarna ? Nem kellene ilyeneket álmodnom.
- Nos...inkább ott történjen ilyen, mint a valóságban, nem ? - Rántotta meg vállait, és újra töltötte poharainkat, ami heves fej rázást váltott ki belőlem.
- Nem kellene már innom, sose lett jó vége.
- Megígérem, hogy a farkamat a gatyámban tartom. - Elnevettem magam szórakozott megjegyzésén, majd néma kérésére koccintottam vele. Egész jól elbeszélgettem Jungkookkal, ráadásul egyikünk sem kalandozott el rossz irányba, így szerencsére semmi perverz téma nem került szóba most, amiért hálás voltam, hisz a férfi majdnem minden alkalmat megragadott, hogy ilyesmikről társalogjon velem. Mindenesetre jól éreztem magamat vele, teljesen figyelmen kívül hagyva azt az érzést, amit kiváltott belőlem.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Talán egy egészen unalmas rész lett ez, de szerintem haladunk🤭
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜