• ʜᴜsᴢᴏɴᴏ̈ᴛᴏ̈ᴅɪᴋ •

54 7 0
                                    

【𝟐𝟓. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝚅𝚒𝚐𝚊𝚜𝚣】

----

Jungwon már rég elviharzott az emelet irányába mikor Margaret közel utolérte őt a jelenleg nyomasztóan visszhangzó folyosók egyikén.

Nem akarta, hogy bárki is lássa ilyen gyenge és sebezhető állapotban, ugyanakkor hosszú idők óta először vágyott vigasztalásra, támaszra és bátorításra valaki mástól.

De ezt soha nem vallotta volna be, vagy mutatta volna ki, ám a smaragdszemű kifogástalanul megérezte ezt, ahogy rendíthetetlenül a fiú után szaladt - a nappaliban utolsó mondatával mindenkit még nagyobb csendre intve, mint Jungwon valaha tudna, és sebesen gondolkodóba esett a többi fiatal, ahogy az ülőhelyeiken ragadtak.

A keskeny csigalépcső után szem elől tévesztette a fiút, de nem telt neki sok időbe mire arra a konklúzióra jutott, hogy a saját szobája melegébe menekült az előző lehengerlő társalgás után.

Még csak nem is kopogott, Margaret kérdés nélkül nyitott be, ám elsőre nem is az ágyán tenyereibe temetett arccal ülő Jungwon-t pillantotta meg, hanem a szobán még egyszer végigvezette a tekintetét hiszen a múltkor nem is figyelhette jól meg, így meg, a napközbeni világosságban már jobban láthatott mindent.

Igazából sokat mutatott a szoba Jungwon valódi énjéből és rengeteg minden az ő erős személyiségét és akaratát sugallta, ám ezúttal... Minden olyan szürkének tűnt.

A kandalló érthető okokból nem üzemelt még a mai nap, jelenleg az is utalt a fiatal fiú hirtelen bekövetkezett kilátástalan helyzetére, hasonló ürességet és elavult, elégett önérzetét szimbolizálva a már feketére égett fadarabok sokaságával, a különben széles és díszes kandalló külső rétegében.

Jungwon is pont ugyanilyen volt jelenleg, kívül az a díszes, aranyozott páncél amit annyi év munkája után szilárdított meg maga körül, most törni látszott meggyengült belső összetartása miatt, de tudta, hogy nem engedheti ki a kezéből a vezetést saját érzelmei alól.

Most túl sebezhető állapotban volt, így születtek a legrosszabb döntései és cselekedetei, egyszerűen nem csúszhatott ki a kezei közül az irányítás a saját szeme láttára, azt a mai nap már nem bírná elviselni.

Főleg nem a lány előtt.

Az egyetlen, aki most is utána jött.

Jungwon természetesen nem mulasztotta el az ő jelenlétét, de egyelőre túlságosan is önmagával volt elfoglalva, hogy óva intse attól, hogy bejöjjön.

...Mint mindig, gondolhatta volna, hogy megint megszokásból a háttérbe helyezett valaki mást.

Annyi pici darabra marcangolták szét a fiút belülről az előbb elhangzott kíméletlen vádak, nem győzte követni, aztán meg újból feleleveníteni őket a fejében.

Viszont ez szabad kezet adott Margaret számára, hogy beljebb sétáljon, sőt még az ajtót is becsukta maga után, ezzel a kinti eleve csekély zajokat is kizárta és most olyan volt, mintha végleg beférkőzött volna Jungwon privát szférájába és készült megtenni azt amit eddig szinte senki nem tett érte.

"Jungwon... Mi történt odabent?" tette fel a kérdést a lány, sokkal inkább hitetlenkedve, mint őszinte kíváncsisággal körvonalazva.

Ő állt, jó pár nagy lépésre az ágy szélétől, az ifjú pedig továbbra is mély frusztrációt árasztott magából még ülve is; előre görnyedve, lehajtott fejjel.

𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴWhere stories live. Discover now