• ɴᴇɢʏᴇᴅɪᴋ •

61 8 0
                                    

【𝟒. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙴𝚕𝚟𝚎𝚜𝚣𝚎𝚝𝚝 𝚙𝚛𝚎́𝚍𝚊】

----

Csak futott, szedte két meztelen lábát ahogy csak bírta. Abszintzöld szemei kétségbeesetten kerestek kiutat a sötét, nyirkos folyosók között, s noha szembejött egy-két zárt faajtó, azok mind elhagyatott szobákba nyíltak. Elveszett a végeláthatatlan homályban, ám újra élő ösztönei nem hagyták lehiggadni a leányt, nem állt meg egy perce sem. Minden oly némának tűnt maga körül ezen a régi folyosón, akkor sem észlelt élőlényt a helyszínen ha körbe-körbe kapta fejét előre majd háta mögé. Zihálva lassult idővel, ahogy a vörösszőnyeges folyosó hosszan előrenyúlt, és újabb ajtók csoportját sorakoztatta fel a ruhátlan lány előtt. Érzelmi állapota nem engedett számára sok időt a gondolkodásra, berontott az első helyiségbe minek ajtaja nem volt kulcsra zárva, s a folyosó bal oldaláról nyílt. Az idős tölgyajtó nyikorogva fedve fel a mögötte rejlő szobát, majd hevesen csapódott be, végleg magára hagyva a fiatal lányt a vaksötétben.

Abban a pillanatban, amint nekidőlt a vöröshajú lány hátával az ajtónak és kifújta rég óta tartogatott sóhaját a hatalmas szoba haloványsárgás fényeivel világította be a termet. Egy dzsungel, elvarázsolt erdő mélyébe kerítette a lányt a szellemjárta folyosó, alig-alig tudott minden kis részletre odafigyelni, ahogy éber ámulatában körbetekintett a hálószobán. A sötétben végtelenbe nyúló falai mind fehérre voltak festve, ám ezt nem lehetett egyszerűen meglátni a sok falról lógó indától és növénytől. A szoba két ellenkező sarkában kettő dicsőséges fűzfát növesztett a földből, mik körül apró szentjánosbogarak repkedtek. Akár a szél fújná ágait a fának, már csak látványa kellemes borzongással töltötte meg a zöldszemű lány testét. Tovább kutatott szemével, a szoba bal falához hatalmas franciaágyat toltak, rajta megannyi türkiz árnyalatú ágynemű díszelgett. Az egész helyiségnek volt egy otthonos hangulata a leány szemében, a plafonról lógó indáktól a polcokon pihenő, régi könyvekig, itt biztonságban érezte magát. Lassan lépkedni kezdett, lábujjait tehénbőrszőnyegre meresztette majd óvatosan, teljes talpal is rámerészkedett. A szőnyeg a hálószoba közepére lett kiterítve s egészen az ágy alá húzódott, így a leánynak már nem kellett a hideg parketta meztelen lábbal járkálni. Észrevett egy fa íróasztalt is, amin apró szobanövények, lapok tömkelege és egy szétterített notesz gyülemlettek. Ahelyett, hogy kíváncsian a kinyitott füzet tartalmára lesett volna, a bútor elé húzott szék és annak háttámlája keltette fel érdeklődését. Lenge rongyot fújt a rejtelmes szél a fából faragott támlán, mit mikor a lány felemelt, kiderült, hogy egy vékony, bézs ruha volt. Nyári tunikának tűnt, ám a vöröshajú nem ismerte fel, azonban nem volt sok választása, sietősen belebújt hogy takarja valami mezítelen testét. Furcsának vélte, hogy a viselet ámbár sosem volt az övé, mégis tökéletesen passzolt alakjára, de végül nem szánt sok időt a téma boncolgatására, kiút után kapott tekintete.

Két ablak nyílt a homályos szobából a külvilágra, egyikük bukóra nyitva engedte be a friss, esti levegőt, az azt takaró függöny mintha menekülne a titokzatos helyből, úgy csapkodott kifele a résen. Indult is a névtelen lány, hiszen megtalálta a menekülőutat, azonban a bejáratiajtótól szemben lévő fal előtt megtorpant. Közvetlen az ajtóval szemben észrevett egy falon lógó, egészen a plafonig nyúló tükröt. Oly hatalmasnak vélte az arányos üvegdarabot, ahogy az kecsesen visszaverte a szoba fényeit s képet alkotott belőlük a leánynak, nem tudta figyelmen kívül hagyni. Mintha ezen egyszerű anyag belelátna akárki szívébe, kiemelné legőszintébb önmagukat előttük, s a fiatal leány először látta magát kristály tisztán. Megijedt saját megjelenésétől, megdermedt teste az ismeretlen, mégis annyira ismerős emberi alaktól, ki önmaga volt. Képes sem lett volna levenni szemeit a tükörképről, ha nem hallotta volna egy másik ember közeledő lépteit a folyosó öreg szőnyegén.

Hirtelen rémületében az ablakhoz rohant, tágra nyitotta azt s amilyen gyorsan csak tudott, kimászott a rideg nagyvilágba. Otthagyta a rejtélyes épületet, vissza sem nézett, úgy szaladt bele az éjszaka sötétjébe.

----

Halovány utcalámpák világították meg a betonutat, mi egy, a lány számára ismeretlen falu központjába vezetett. Menekülése közben nem gondolkozott sokat, de annyit sejtett, akárhol is van nem kéne felhívnia a figyelmet magára túlzottan. Hűvös éjszaka volt, mezítláb annál kellemetlenebbnek tűnt szaladni a kavicsos betonon, ám a leány mostanra nem állhatott meg. Azt sem tudta hova mehet, vagy hogy bújjon, s mi elől menekül pontosan, csak annyi zavarta össze, hogyan kerülhetett ő ide. Egyetlen emléke sincs múltjáról, erről a csöndes faluról, továbbá abban sem volt biztos, hogy az emberek világában jár-e, hiszen még egy élő, beszélő lénnyel nem találkozott.

A betonút egy ponton elágazott, s a vöröshajú lány megállt a két út előtt majd felmérte a két irányt. Az egyik egyértelműen beljebb vezetett a faluba, hol több ház és a köztér található, mindezen felül pedig ha messzire eltekintett azoknak irányába, egy távoli alakot vett észre sétálni az utcában. A fiatal lány megrémült a közeledő alaktól, ezért befordult a másik útra, mi valószínűleg kijjebb vezetett az erdőségbe. Nem merte alaposabban szemügyre venni a zsebre dugott kézzel sétáló alakot, nem akarta hogy bárki is észrevegye őt.

Azonban ahhoz éppen elég közel ért a férfi, hogy meglássa a sötétben rohanó lányt. Bal kezét nem vette ki zsebéből, azon tartotta rendőrmellényét, mit egy fáradt munkanap után nem bírt tovább viselni. Jellegzetes, sötétbarna szemöldökeit összeráncolva torpant meg, elnézett a távolba a vöröshajú után. Egyenes, homlokáig érő szőke hajába lágyan beletúrt a szél, miközben kitartóan figyelte a távolodó alakot. Furcsállta, de nem szaladt utána, ehhez már számára is túl késő volt. Kimerülten ballagott vissza az erdőbe, a templom irányába, ahova ilyen késői órákban visszahívatták.

----

"Helló?" Nyitott be a nyúlánk alak hálószobájába. Motoszkáló hangokat hallott a növényekkel teli, hangulatos szoba felől, s mivel amúgy is ide tartott, kíváncsian nyitotta ki ajtaját. Azonban mostanra semmit és senkit nem talált bent, egyedül a nyitott ablakból jött túl nagy huzat. Beljebb lépett majd behajtotta ablakát, de el kellett gondolkodnia, vajon hogyan csaphatta ki teljesen a szél az eddig csak bukóra nyílt ablakot. Közvetlenül ekkor pillantott kihúzott székére, minek háttámlájáról eltűnt a lenge ruhadarab, ami rá lett bízva egyik társa kezéből.

Ekkor kapta fel az aggodalomtól fehéredő tekintetét s irányát hirtelen a folyosó felé kapta.
_______________________________________________

2022.05.08

Kövessétek a Twitter fiókunkat: https://twitter.com/azure4nn4

𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴWhere stories live. Discover now