𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ᴛɪᴢᴇɴᴋᴇᴛᴛᴇᴅɪᴋ •

【𝟏𝟐. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙴𝚐𝚢 𝚕𝚎́𝚙𝚎́𝚜𝚝 𝚎𝚕𝚘̂𝚛𝚎, 𝚔𝚎𝚝𝚝𝚘̂𝚝 𝚑𝚊́𝚝𝚛𝚊】

----

"Riki-nél?" Fordította a tekintetét a lány felé Jungwon. Gyanakodva felhúzta az egyik szemöldökét, és a vörös hajú lány szégyenlős arckifejezését fejtegette. Nem tetszett neki túlságosan a kérés, azonban miután Heeseung felé fordult, látva az idősebbik szigorú tekintetét, amivel Jungwon-t kényszerítette arra, hogy engedjen a lánynak, beadta a derekát. "Legyen. Ideiglenesen ott alszol." Fordított hátat a két beszédtársának. A kezét végigsimította a kandalló tetejét és a tömérdek értéktárgya körül, ezzel lesöpörte azt a kevés port, ami márványpolcon ült, úgy tűnt, hogy lezárta a társalgást. A meleg színekben égő szobájának polcain érmek és kisebb díjak hevertek, amik igazolták a fiú múltban elért eredményeit és tehetségét, amivel mindig kitűnt a többiek közül. Talán ez eredményezhette azt, hogy ő töltötte be a 'vezetőszerű' pozíciót a hét fiú között. Azonban, mire felfigyelt arra, hogy a lány nem mozdult a helyéről, kérdő tekintettel visszafordult felé.

"Ideiglenesen? Nem kéne ehhez az ő beleegyezése is?" Tette fel a smaragd szemű lány a jogos kérdést, de Jungwon csak legyintett, majd elnézett felőle.

"Nem fog ellent mondani." Válaszolta neki, a hangja szigorú volt és rideg, emiatt a lányt átrázta a hideg. Heeseung a válasz után már nyitotta is a szoba ajtaját hogy távozhassanak, azonban a mozdulata közben megtorpant, amint észrevette, hogy a lány makacsul egyhelyben maradt, és egyedül Jungwon-on tartotta a szemeit. "Szeretnél még valamit?" Tartotta a szemkontaktust a vöröshajúval.

"Lenne itt..." Megállt a beszédében, lenézett a földre és a fenyőfa parkettán elterülő, tűzvörös szőnyegre, miközben gondolkozott azon, hogy hogyan fejezze ki magát. "Furcsa dolog történt ma..." Felkeltette az érdeklődését a fekete hajú fiúnak, aki a háta mögé tette a karjait. Mire a lány visszanézett újra felnézett a szemébe, a határozott tekintete szinte meghökkentette Jungwon-t. "És úgy érzem, jogomban áll tudni, hogy mit keresek ebben az életben és mi történik velem. Tudom, hogy te tudod a válaszokat a kérdéseimre." Húzta ki magát, már nem is tűnt fel neki, hogy a nedves ruhája miatt szinte átfagyott a teste. "Ki vagyok én? És, ha valaki vagyok, kell, hogy legyen egy nevem. Ti mit tudtok rólam?"

"Tényleg mindent elfelejtettél?" Kérdezte komoly hangnemben Jungwon. Elsétált a hatalmas asztalának a székéhez majd leült a lány elé, a könyökeit az asztallapra tette hogy a kezeit összekulcsolva a szája elött tartsa. A lány ködös arcát nézve sóhajtott egyet, és az akáciafa asztalának a felső fiókjából kivett egy vastag, régi naplót, aminek a lapjai már sárgásodtak. Némán lerakta a lány elé, de nem nyitotta ki, megvárta, hogy maga a vöröshajú nézzen bele, miközben a fiú magyaráz. A tettén Heeseung-nak kiguvadtak a szemei, de nem jött ki egyetlen hang sem a torkán. A lány az idő által megviselt könyv felé nyúlt, de ekkor Jungwon rátette a borítójára a tenyerét és megállította a lány kezének a mozdulatát, hogy ne egyből nyissa ki a naplót. "Az apád egy nagy ember volt... Gerald Gardner, egy hatalmas elme, és minden szava kincset ért..." Mesélt elvarázsolva a fiú, belefelejtkezett a magyarázásába.

"Gardner?"

"Igen." Az üveges szemei hirtelen élesen felnéztek a lányéba, majd ijesztő komolysággal folytatta a mondandóját. "Margaret Gardner. Így hívnak." A lánynak félrevert a szíve, amint meghallotta az ismerős nevet. Ahogy Jungwon kimondta a nevét, úgy lassult le a lány számára az idő, és a fiatal fiú határozott hangja mögül egy mély kiáltás visszhangozta a fejében azt a szót, hogy 'Margaret'. Vészjelzéskénk búgott az elméjében, az ismétlődő hang eszébe akart juttatni valamit, azonban nem került pontos emlékkép a lelki szemei elé. Tudta, hogy ismeri a hangot a lány, de csak kísértette az elvesztett memóriáját, amibe a smaragdszemű a pillanatban beleőrült, ezért összegörnyedt a helyében és a füleire tette a kezeit, hogy ellenálljon a fülsüketítő hangnak. Heeseung azonnal a lányért kapott és átkarolta, hogy nehogy elessen amint az erő elhagyja a lábait, eközben pedig halálos tekintetet vágott Jungwon-ra, aki nyugodtan nézte végig a jelenetet. "Ez a napló..." Bökte meg a vastag könyv kemény borítóját, amivel felkeltette Margaret figyelmét. "vagy te. Le van jegyezve az egész fiatalkorod benne, attól a perctől fogva, hogy megtanultál járni." A kezével rámutatott a szóban forgó, kopott, kék borítós naplóra, a lány pedig félve felegyenesedett, visszalépett az asztalhoz majd a két kezében tartotta az irományt, de csak nézte. Nem merte kinyitni azonnal, azonban miután a mögötte álló Heeseung-ra pillantott, nem látott kételyt a fiú szemeiben, ezért egy mély levegőt vett és az első lapra lapozott. Csak egy pár szó volt az üres első oldalra írva tintával: