𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ᴛɪᴢᴇɴɴᴇɢʏᴇᴅɪᴋ •

【𝟏𝟒. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙷𝚘𝚕𝚍𝚏𝚎́𝚗𝚢】

----

Az öltönyös, sötét hajú nyomozó a mai éjszakán is túlórázott, nem tudott nyugodtan aludni, mióta meghallotta a rejtélyes történetét a holtestnek, ami után nyomozást indítottak. Foglalkoztatta az ügy, mivel bele sem tudott gondolni, kinek kellene egy szinte rothadó test, olyanfajta átkokkal és szóbeszédekkel körülötte, mint ami ennek a lánynak volt. Azonban ameddig a nyomozó éberen dolgozott, a két társának is virrasztania kellett, ezért Jeno és Koyuki is abban az erdőben sétált, amelyikben a keresett lány és az elrablói tartózkodtak. Jongin, a nyomozás vezetője a bal kezét a zsebében tartotta, amíg a jobb kezének az ujjai között egy pislákoló cigarettát tartott, időnként beleszívott, ahogyan egyre beljebb sétált az erdő mélyére. A férfi két segédje ilyen késői órákban már csak ásítozni tudott, állva aludtak az út mellett, és régen elveszítették a főnöküket a látóterükből.

Ahogy Jongin átlépegetett a fák vastag, földből kimagasodó gyökerein, hirtelen megtorpant. Meglátott a közelben egy koszos papírdarabot, de nem tudta megállapítani, hogy mi állhat rajta, ezért közelebb sétált a laphoz majd felvette azt a földről. A régi papíranyagon elmosódott az összes felirat és minta, azonban Jongin még így is ki tudta venni rajta a női arcot, akit a plakát készítője keresett. A nyomozó felhúzta a szemöldökeit, látva, hogy a lány arcképe kísértetiesen hasonlított arra a holttestre, amit a pap írt körbe amikor a nyomozás megkezdődött, ezért gyorsan összetekerte a papírt és visszaindult a társaihoz, hogy beszámoljon a felfedezéséről.

Mindeközben Koyuki a főnöke után sietett, hogy segítsen neki, azonban a kettejük útja egy ponton túl elágazhatott, mivel amikor Jongin nyomozó visszafordult, már nem találkozott a lánnyal. A fiatal rendőrtiszt nemsokára elveszett a sűrű erdőben, túlságosan sötét volt már ahhoz, hogy kilásson a fák törzsei között. Aggódni kezdett, felkiáltott volna hogy megtalálják őt, ha nem az éjszaka közepén mentek volna nyomozni. Amikor már azt gondolta, hogy elveszett minden reménye arra, hogy ma éjszaka még megtalálja a munkatársait, egyszer csak észrevett egy távolban sétáló fiú alakot, akit a holdfény világított meg, de úgy tűnt, nem vett tudomást a lány ottlétéről. Koyuki sietni kezdett az ismeretlen fiú felé, aki egy kisebb, erdőbéli tisztáson ült le, hogy az esti holdfényben gyönyörködhessen, azonban a lány a léptei közben megtorpant, nem is gondolt bele, hogy milyen furcsa az, hogy ilyen későn az erdő mélyén akárkit is itt talál. Leguggolt egy bokor mögé, hogy alaposabban megfigyelhesse a vöröses-barna hajú fiút, aki a térdeit felhúzva ült a hideg fűben, mellette egy hatalmas kosárral, ami szinte tele volt étellel. Nehéznek tűnt, de nem ez volt a leglényegesebb tényező a lány számára, várt bármilyen mozzanatra a fiútól, ami többen elmondhat a kilétéről. De ő csak nagyokat sóhajtgatva pihent a földön, mindaddig, amíg Koyuki el nem vesztette az egyensúlyát a guggolásban és zajt nem keltett a sötétben. A fiú egyből felkapta a fejét és éberen figyelte, hogy mi mocoroghatott a sötét erdőben, azonban ekkor a bokor ágai között szemkontaktusba került a rendőrlánnyal, akinek éppenhogy megcsillantak a szemei az árnyékban. Riadva felpattant a földről, mire a lány is felállt hogy üldözni kezdhesse a fiatalt, azonban mindketten megtorpantak, és egy ideig csak dermedten nézték egymást. A fehéringes a kosarát a karjában szorongatta, kérdő tekintettel nézett végig a távolban álló lány megjelenésén, majd döbbenten suttogott. "Egy rendőr?"

Mire ezt észrevette, a lány hátat fordított és rohanni kezdett a társai felé, amíg a barna hajú fiú is idegesen hazafutott a társaihoz.

----

Riki hangos dörömbölésre riadt fel a szobájában, Heeseung hívta őt ki. "Gyertek ki a nappaliba, megbeszélést tartunk." A hangja nem engedett semmi ellenkezést, ezért Riki értetlenül felpattant, de mire körbenézett a szobájában Margaret után, a lány már nem tartózkodott bent. Ezt a fiú furcsának találta, de nem kérdőjelezte meg túlságosan, hiszen azt gondolta, hogyha őt ilyen szigorúan ébresztették fel, akkor a lánynak már kint kellett lennie a nappaliban.