• ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ •

38 5 0
                                    

【𝟖. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝙴𝚕𝚔𝚎𝚛𝚞̈𝚕𝚎𝚗𝚍𝚘̂ 𝚜𝚣𝚘̈𝚟𝚎𝚝𝚜𝚎́𝚐𝚎𝚜𝚎𝚔】

----

A hangulatos nappaliba kínos csend ülepedett, Jungwon kiviharzása után mindenki faképnél hagyva érezte magát. Főleg a lány, akinek ezernyi kérdése lehetett még, és ahelyett, hogy válaszokat kapna, most csak ül egy rakás zavaróan közvetlen fiú között, akik mind mintha egy préda lenne, úgy tekintettek rá. Megfeszültek izmai helyében, és kitartóan meredt a lábfejeire, csakhogy elkerülje a fiúk tekintetét. Azonban egy pillanat sem telt el, és érezte, ahogyan hirtelen közel lép hozzá egy magas fickó, szőke, félrefésült hajjal, hosszan fodrozódó fehér ingben és sötétvörös selyemöltönyben. Egyszer beletúrt puha hajtincseibe, amíg várta hogy a smaragd szemű lány felpillantson rá, majd sármos mosolyt vetett a vöröshajúra. "Jay vagyok." Kezdte, miközben jobb tenyerét nyújtotta a leánynak, azonban ő nem rázott vele kezet. "Gondolom jó lenne, ha valaki körbevezet. Ha már, úgyis ebben a házban fogsz mostantól élni." A lánynak felszaladtak a szemöldökei.

"Itt?... Veletek?!"

"Gyere," Jay meg sem hallotta a lány felháborodott hangnemét, a kirakott jobb kezével megszorította csuklóját, majd hirtelen felállítva őt vonszolni kezdte a nappaliban. A vöröske szóhoz sem jutott, a levegő is torkán akadt miközben távolodott a többi, irigy szemekkel kettejüket bámuló fiútól. Jay is hátrapillantgatott, élvezettel figyelte társainak vörösödő fejét és összepréselt ajkait, tudta, hogy ő nyerte el először a lányt, ő volt a leggyorsabb. Szinte kicsapta a helyiség ajtait, olyan gyorsasággal viharzott ki a folyosóra, mögötte a rettegő leánnyal, akinek a karját markolta. Elvezette a kígyóalakban ívelő lépcsősorig, majd egészen a kihalt emeletre ráncigálta, mialatt a lány egy szót sem szólt. Olyan gyorsan történt mindez, hogy egy hang sem jött ki száján, de nem is mert felszólalni. A szőke hajú fiúnak eszelős tekintete volt, de nem úgy, ahogyan annak, akivel a nappaliban beszélt, és magabiztos pillantása, amivel akármelyik lányt nyomban le tudna volna venni a lábáról. Karizmatikusnak tűnt nyugodt hangszíne, mintha mindig tudta volna, mit és hogyan kell mondania ahhoz, hogy elérje amit akart. "A szertárral kezdjük. Az izgalmas hely, nem igaz?" Álltak meg a vörös szőnyeges folyosó végében, ahol a bal oldalról nyílt egy régi ajtó, mihez Jay kivett a zsebéből egy kulcsot. A zárt ajtónak arany kilincsébe fordítgatta annak kulcstollát, mígnem hallottak egy kattanást, majd a zár kinyílt.

A régi faajtót kinyitotta a fiú, s komoly tekintettel nézett bele a feszengő lány szemébe, várva, hogy ő lépjen be először. Egy pillanatnyi tétovázás után a vöröshajú betekintett a szokatlanul tág szertárba, ahol kellemesen sárgás fény világította meg a körbe ágazó polcrendszert, mi tele volt kisebb-nagyobb üvegekkel. A fiolákban különböző állagú és színű levek voltak gondosan lezárva, a leány nem győzte vizsgálgatni mindegyiküket, miközben közelebb lépett az ajtófélfához. Jay kifejezéstelen arccal végignézte, ahogy szépen lassan bemerészkedik a lány a szertárba, majd amint bentről kezdett el ismerkedni a hellyel, Jay becsukta az ajtót, de miközben behajtotta azt, gondosan körülnézett a kihalt folyosón. "Ezek mik?" Kérdezte a lány csillogó szemekkel, háttal voltak egymásnak.

"Öö... gyógyszerek." Válaszolt neki, de nem fordult felé, amíg belülről nem kattant a zár és ő be nem csukta az ajtót teljesen. A lány felriadt a hirtelen zajra, gyorsan megfordult majd kérdően nézte a szőke hajú fiút. Jay ahogy betette a kulcsot nadrágzsebeibe, kezeit is bennük hagyta, ezután lassan a leány felé fordult. Sötét szemei végigvizsgálták törékeny testét, a lenge ruhát rajta, és szinte villogóan smaragdzöld szemeit, mik reá néztek vissza tudatlanul. A fiú piszkos félmosolyt vágott, úgy nézte a sarokba szorított előtte állót, akárcsak egy préda lenne számára, ezt látva a lány óvatosan hátrálni kezdett. Ahogy ő hátrafelé lépkedett, úgy közeledett felé Jay, mígnem a vöröshajú neki nem ütközött a mögötte álló polctoronynak. Lefagytak végtagjai, gondolkozni is elfelejtett, miközben csapdába ejtve figyelte a szőke, félrefésült hajú fiút, ahogy lehajol feje szintjére.

𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴWhere stories live. Discover now